Elmar Məmmədyarov
| Elmar Məmmədyarov | |
 | |
| Született | 1960. július 2. (63 éves) Baku |
| Állampolgársága | azeri |
| Szülei | Maharram Məmmədyarov |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | Azerbajdzsán külügyminisztere (2004. április 7. – 2020. július 16.) |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Elmar Məmmədyarov témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Elmar Məhərrəm oğlu Məmmədyarov (Baku, 1960. július 2.) azeri diplomata és politikus, 2004 áprilisa és 2020 júliusa között Azerbajdzsán külügyminisztere volt.
Életrajza[szerkesztés]
1960-ban született Bakuban. Apja Məhərrəm Məmmədyarov kémikus, tudós, az Azeri Tudományos Akadémia tagja, aki a Nahicseváni Autonóm SZSZK területéről származik.[1] Egy fiútestvére van, aki orvosnak tanult. 1977-től a Kijevi Állami Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok és Nemzetközi Jogi Intézetében tanult, ahol 1982-ben végzett.
1982-től 1988|ig az Azerbajdzsáni SZSZK külügyminisztériumban dolgozott másod-, majd első titkári rangban. Ezt követően a Szovjetunió Külügyminisztériuma Diplomáciai Akadémiáján tanult aspiránsként, ahol 1991-ben szerzett tudományos fokozatot történelemtudományokból. Közben, 1989-1990-ben az amerikai Brown Egyetemen külpolitika-tervezést tanult.
1991-től 1992-ig a függetlenné vált Azerbajdzsán külügyminisztériumának protokoll főosztályát vezette. 1992-től 1995-ig Azerbajdzsán állandó ENSZ-képviseletén teljesített diplomáciai szolgálatot I. osztályú titkári rangban. 1995–1998 között az azeri külügyminisztériumban a nemzetközi szervezetekért felelős főosztályt vezette. 1998-tól 2003-ig Azerbajdzsán washingtoni nagykövetségének munkatársa volt tanácsosi rangban, majd 2003-2004-ben Azerbajdzsán rendkívüli és meghatalmazott követe volt Olaszországban.
Hazatérése után, 2003. április 2-án kinevezték Azerbajdzsán külügyminiszterévé. Ezt a posztot 16 évig, 2020. júliusi felmentéséig töltötte be.
2005. szeptember 15-től Azerbajdzsán nemzeti UNESCO bizottságának elnöke is volt. Külügyminisztersége idején, 2014-ben töltötte be fél évig Azerbajdzsán az Európa Tanács elnökségét.[2]
2020. július 16-án İlham Əliyev elnök felmentette külügyminiszteri tisztségéből, helyére Jeyhun Bayramovot nevezték ki. Felmentésére azt követően került sor, hogy İlham Əliyev elnök egy július 16-án tartott online megbeszélésen élesen kritizálta a külügyminisztert, aki a július 12-én kirobbant azeri–örmény fegyveres összecsapások miatt kialakult feszült helyzet ellenére nem volt elérhető a hivatalában.[3] Mellette elégtelennek értékelte az azeri külügyminisztérium erőfeszítéseit, a diplomácia tevékenység az elnök szerint nem volt eléggé offenzív.[4] Az eset után pár órával megjelent elnöki rendelettel felmentették Məmmədyarovot.[5]
2018-ban megkapta a Magyar Érdemrend középkeresztjét, amelyet Szijjártó Péter külügyminiszter adott át New Yorkban az ENSZ-közgyűlés ideje alatt szeptember 28-án.[6]
Magánélete[szerkesztés]
Nős, két fia van. Anyanyelvén kívül oroszul és törökül beszél.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Məhərrəm Məmmədyarov kimdir?. İslamazeri.com Xəbər Portalı. (Hozzáférés: 2020. július 31.)
- ↑ Committee of Ministers’ Chairman, Azerbaijani Foreign Minister Mammadyarov, presents communication to PACE (brit angol nyelven). www.coe.int. (Hozzáférés: 2020. július 31.)
- ↑ Prezident XİN-in fəaliyyətindən narazıdır: “Mən Xarici İşlər nazirini tapa bilmədim” (azerbajdzsáni nyelven). Report İnformasiya Agentliyi. (Hozzáférés: 2020. július 31.)
- ↑ user: “Xarici İşlər Nazirliyində “dəymə mənə, dəyməyim sənə” prinsipi əsas rol oynayıb” – PREZİDENT (azerbajdzsáni nyelven). (Hozzáférés: 2020. július 31.)
- ↑ Azərbaycan Prezidentinin Rəsmi internet səhifəsi - SƏNƏDLƏR » Sərəncamlar (azerbajdzsáni nyelven). president.az. (Hozzáférés: 2020. július 31.)
- ↑ Эльмар Мамедъяров награжден орденом Венгрии | Информационный портал Москва-Баку. moscow-baku.ru. (Hozzáférés: 2020. július 31.)
Források[szerkesztés]
- Republic of Azerbaijan Ministry of Foreign Affairs - Minister. web.archive.org, 2011. július 6. [2011. július 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. július 31.)