Elin Danielson-Gambogi

Elin Danielson-Gambogi
Önarckép
Született	1861. szeptember 3. Noormarkku Satakunta tartomány
Meghalt	1919. december 31. (58 évesen) Antignano
Sírhely	Livorno
Nemzetisége	finn
Iskolái	Képzőművészeti Akadémia, Helsinki Colarossi Akadémia, Párizs
Mestere(i)	Hjalmar Munsterhjelm Carl Eneas Sjöstrand Gustave Courtois Raphaël Collin
A Wikimédia Commons tartalmaz Elin Danielson-Gambogi témájú médiaállományokat.

Elin Danielson-Gambogi (balról a harmadik) és az önningebyi művésztelep tagjai

Elin Danielson-Gambogi (Noormarkku, Satakunta tartomány, 1861. szeptember 3. – Antignano, 1919. december 31.) finn festőművész.

Élete

Svéd származású, de már generációk óta Finnországban élő családban született. Elin művészi tehetsége már gyermekkorában megmutatkozott. 1876-ban Helsinkibe költözött anyai nagybátyjával és családjával, és beiratkozott a Finn Művészeti Társaság Iskolájába, ahol klasszikus művészeti rajzot, tájképfestést és térperspektívát tanult többek között Hjalmar Munsterhjelm finn festőművész és Carl Eneas Sjöstrand svéd szobrász irányításával. A porcelánfestést Fanny Sundbladtól sajátította el, aki a sèvres-i és koppenhágai manufaktúrákban kapott képzést. 1878-ban Adolf von Becker festőművész iskolájában megtanulta az olajfestés technikáját, az egész alakos és csendéletet ábrázoló képek komponálását, valamint a különböző anyagok (üveg, textília, porcelán, fémek) vászonra történő transzponálását. Szorgalmasan tanult és dolgozott, kitűnően elsajátította a festészeti technikákat, és az iskola egyik legkiválóbb növendéke lett. 1880-ban von Becker kiállításra vitte egyik egész alakos festményét. Elin közben rajztanári képesítést szerzett. A tanítás és a porcelánfestés anyagi függetlenséget biztosított számára, mert festőművészként nem tudott volna megélni.

A művészpálya vonzása erősebb volt. 1880-ban sikerült ösztöndíjat kapnia a szenátustól és Párizsba utazott, ahová a fiatal kortárs skandináv művészek vágytak. Elin barátságot kötött Edelfelttel, Gallen-Kallelával, Schjerfbeck-kel, Rönnberggel, Westermarck-kal, Järnefelttel. A Colarossi Akadémián Gustave Courtois és Raphaël Collin irányítása mellett részleteiben is elsajátította az aktábrázolást. Párizs ösztönzően hatott rá, híres festő akart lenni. A naturalista festők körét látogatta. Sigrid af Forselles szobrász barátnője elvitte Auguste Rodin műtermébe, ahol elsajátította a szobrászat alapjait.

1884 tavaszán Bretagne-ba utazott, Pont-Avenban és Concarneau-ban festett. Sikerült találkoznia a legjelentősebb naturalista festővel, Jules Bastien-Lepage-zsal. A plein air festészetben jelentős haladást ért el, világosabb színekkel kezdett festeni és a fény ábrázolása érdekelte.

1886-ban visszatért hazájába. Ålandban tagja lett az önningebyi művésztelepnek, ahol Victor Vesterholm vezetése mellett fiatal finn és néhány svéd művész alkotott együtt. A csoport olyan hírnévre tett szert, hogy újságok vezércikkei írtak róluk. 1887-ben volt első sikeres kiállítása, női portréképeivel kezdett ismertté válni. Festményei elárulták, hogy a világot saját szemszögéből szemléli, egyre kritikusabb a középosztály szokásaival szemben, és a nő szerepét felértékeli a kortárs társadalomban.

1888-ban ösztöndíjjal újra Párizsba utazott, ahol szoros barátságot kötött Pierre Puvis de Chavannes-nal. 1889-ben a párizsi világkiállításon bronzérmet nyert női portréja. 1890-től Finnországban élt, rajzórákat adott, és tájképeket, életképeket festett.

1891-ben ismét útra kelt, ellátogatott Koppenhágába, Berlinbe, Szentpétervárra, Velencébe, Firenzébe. 1896-ban ösztöndíj segítségével visszatérhetett Firenzébe, ahol megismerkedett Giovanni Fattore ifjú tanítványával, Raffaello Gambogival, és 1898-ban házasságot kötöttek. Toszkánában, Viareggióban éltek, és a Giacomo Puccini körül kialakult művésztársaságot látogatták. A Nyár című festményét kiállította a Firenzei Szépművészeti Társaság 1899-ben, a képet I. Umbertó olasz király vásárolta meg. Szintén 1899-ben részt vett a velencei biennálén.

1919-ben tüdőgyulladásban hunyt el Antignanóban.

Galéria

• 
  Naplemente
• 
  Burgonyaszedés
• 
  Olasz család

Források

• Giovanna Bacci di Capaci Conti: Elin Danielson-Gambogi (angol nyelven). 800artstudio.com. [2013. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 19.)

További információk

• Riitta Konttinen: Danielson-Gambogi Elin (finn nyelven). kansallisbiografia.fi. (Hozzáférés: 2020. február 19.)