Elektrum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Elektrum
Gold-121700.jpg
Általános adatok
Kémiai név arany-ezüst ötvözet
Képlet (Au,Ag)
Kristályrendszerköbös
Ásványrendszertani besorolás
OsztályTerméselemek
AlosztályFémek és fémötvözetek
Azonosítás
Megjelenés dendritek, tömbösödések, torzult kockák
Szín halványan aranysárga
Porszín világossárga
Fény fémes
Átlátszóság opak
Keménység 2,0-3,0
Hasadás nem hasad
Törés horgas
Oldhatóság a salétromsav oldja
Sűrűség12,0-15,0 g/cm³
Különleges tulajdonság színe az ezüsttartalom növekedésével halványodik
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Elektrum témájú médiaállományokat.

Az elektrum a I. terméselemek ásványosztály, a fémek alosztályon belüli aranycsoport szabályos kristályrendszerben megjelenő tagja. Természetes ötvözet, amely aranyból és ezüstből áll. A termésarany minden esetben tartalmaz ezüstöt, mert atomi tulajdonságaik nagy egyezést mutatnak. Amennyiben az ezüsttartalom eléri a 20%-ot, a terméselemet elektrumnak nevezik. Ez az érték a 20 karátot megközelítő 800‰-es finomságú aranyminőségnek felel meg. Az ezüsttartalom miatt a felülete gyakran elszíneződve futtatódik. Egyes ásványrendszer-összeállítások nem különítik el.

Keletkezése[szerkesztés]

Kizárólag hidrotermásan keletkezik. Ezüst-szulfidos ásványtársulások (argentit, pirargirit, stefanit, miargirit) gyakori és jellemző tagja.

Előfordulásai[szerkesztés]

Előfordulásai a termésarany és termésezüst előfordulásokéval megegyezik.

Aranykinyerés[szerkesztés]

Az elektrumból az értékesebb fémet, az aranyat ércelőkészítési eljárással, leggyakrabban ciánlúgzással különítik el. Alkalmazzák a kohászati finomítási eljárásokat is.

Kémiai összetétel[szerkesztés]

A finomságtól függően:

  • arany (Au) = 15,0 - 85,0% között
  • ezüst (Ag) = 85,0 - 15,0% között.

Ókorban[szerkesztés]

Elektrumból vert lüdiai pénz a Kr. e. 6. századból

Az ókorban elsősorban Egyiptomban és Lüdiában bányászták. Utóbbiban 3-4 arany és 1 rész ezüst keverékét jelenti. Több helyütt is vertek e fémből pénzérméket, a Római Birodalomban nem.

Felhasznált források[szerkesztés]

  • Bognár László: Ásványhatározó. Gondolat Kiadó. 1987.
  • Bognár László: Ásványnévtár. ELTE kiadás. Budapest. 1995.
  • Koch - Sztrókay: Ásványtan I-II. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1966.