Edvi Illés Aladár (festő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Edvi Illés Aladár
Született 1870. május 25.
Pest
Elhunyt 1958. június 1. (88 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása festő,
grafikus,
főiskolai tanár
Sírhely Farkasréti temető (22/1-1-56)[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Edvi Illés Aladár témájú médiaállományokat.

Edvi Illés Aladár (Pest, 1870. május 25.Budapest, 1958. június 1.) festő, grafikus, főiskolai tanár, Munkácsy-díjas (1952), érdemes művész (1958).

Pályafutása[szerkesztés]

Edvi Illés Aladár egykori villája Verőcén, melyben ma a helytörténeti múzeum és a könyvtár működik

A Vas vármegyei eredetű régi nemes Edvi Illés (Koltai és Edvi) család Pest megyei ágából származott. Tanulmányait a budapesti mintarajziskolában kezdte 1888 és 1893 között Greguss Jánosnál és Székely Bertalannál, majd 1893–tól 1895-ig a párizsi Julian Akadémián tanult, ezt követően pedig Londonban tanulmányozta az angol vízfestészetet. 1903-tól 1935-ig oktatott a Képzőművészeti Főiskolán. Képeivel 1891-től rendszeresen szerepelt a Műcsarnokban. 1916-ban a kis állami aranyérmet nyert a Műcsarnokban, majd 1925-ben pedig Delelő ökrök című festményével elnyerte a Pállik-díjat. Belföldi és külföldi sikereit elsősorban gondosan kidolgozott akvarelljeinek köszönhette, művei közül többen is felfedezhetők angliai, olaszországi, törökországi, erdélyi és hollandiai utazási élményeinek hatása. Dolgozott a nagybányai, a kecskeméti, a szentendrei és a budapesti művésztelepeken is. Malonyay Dezső A magyar nép művészete című munkájának I. kötetét (1903–04), valamint Mikes Kelemen leveleinek díszkiadását (1905–6) is az ő illusztrációi díszítik. A Magyar Nemzeti Galériában láthatóak a következő képei: Őszutó; Vihar előtt, Tehén az istállóban, Igás lovak, Pihenő. Munkái többnyire posztimpresszionista jellegű tájképek és csendéletek.

Kitüntetések[szerkesztés]

  • 1909: müncheni nemzetközi kiállítás aranyérme;
  • 1929: barcelonai kiállítás ezüstérme;
  • 1939: Képzőművészeti Társulat aranyérme;
  • 1952: Munkácsy-díj.

Egyéni kiállítások[szerkesztés]

  • 1957 • De Waag Képzőművészeti Szalon, Haarlem (NL)
  • 1958 • Gyűjteményes kiáll. [Karády Etellel], Nemzeti Szalon, Budapest (kat.)
  • 1997 • Budatétényi Galéria, Budapest (kat.).

Válogatott csoportos kiállítások[szerkesztés]

  • 1948 • Képzőművészek a bányákról, az üzemekről, az újjáépítésről, Magyar Képzőművészek Szabadszervezete Kiállítóhelyiségei • Szinyei Társaság Kiállítása, Budapest
  • 1950 • 1. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
  • 1951 • 2. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
  • 1953 • 3. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
  • 1954 • Fényes Adolf Terem • 4. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
  • 1967 • Magyar festők Itáliában, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Moszkva-Taskent • Debrecen
  • 1969 • Benczúrtól napjainkig, Megyei Művelődési Központ, Nyíregyháza
  • 1974 • Nyíregyháza
  • 1975 • Bécs-Graz • Szolnok
  • 1977 • Szolnok
  • 1980 • Csákvár (YU)
  • 1984 • Szentes.

Művek közgyűjteményekben[szerkesztés]

  • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
  • Szombathelyi Képtár, Szombathely

Források[szerkesztés]

  1. 2019. szeptember 9.