Ugrás a tartalomhoz

EML Kalev

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
EML Kalev
Hajótípusdízel–elektromos tengeralattjáró
ÜzemeltetőÉszt Haditengerészet
HajóosztályKalev osztály
Pályafutása
ÉpítőVickers-Armstrongs
Építés kezdete1935. május
Vízre bocsátás1936. július 7.
Szolgálatba állítás1937. március 12.
Honi kikötőTallinn
Sorsaelsüllyedt
Általános jellemzők
Vízkiszorítás665,5 t (vízfelszínen)
853,4 t (merülésben)
Hossz59,5 m
Szélesség7,24 m
Merülés3,5 m
Maximális merülési mélység90 m
Teljesítmény2 db 600 LE-s Vickers-Armstrongs dízelmotor, 2 db 395 LE-s Metropolitan-Vickers elektromos motor
Sebesség13,7 csomó (vízfelszínen)
8,7 (merülésben)
Fegyverzet8 db torpedó (4 torpedóvető cső), 24 db víziakna (12 függőleges víziakna-vetőcső), 40 mm-es Bofors AA ágyú, 7,71 mm-es Lewis-géppuska

Legénység32 fő (ebből 4 tiszt)
A Wikimédia Commons tartalmaz EML Kalev témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Az EML Kalev[1] az Észt Haditengerészet brit gyártmányú dízel-elektromos meghajtású aknarakó tengeralattjárója volt, melyet a brit Vickers-Armstrongs Ltd. gyártott. Építését 1935 májusában kezdték el. 1936-ban bocsátották vízre, majd 1940-ben szovjet fennhatóság alá került. A második világháború során három bevetést hajtott végre. Az utolsó bevetéséről 1941 őszén azonban nem tért vissza, valószínűleg aknára futott és elsüllyedt a Finn-öbölben. Testvérhajója Lembit, amely napjainkban múzeumhajó Tallinnban.

Története[szerkesztés]

Az Észt Haditengerészet állományában[szerkesztés]

A független Észtország kormánya az ország védelmi képességeinek erősítésére 1934-ben rendelt meg két tengeralattjárót az angol Vickers-Armstrong vállalattól. A hajók megvásárlására Észtországban 1933 májusában nemzeti gyűjtés indult, melyet Tengeralattjáró-flotta Alapítvány koordinált. A két tengeralattjárót – amelyek a Kalev és Lembit nevet kapták – 1936. július 7-én bocsátották vízre. A hajók személyzetét 1935–1937 között Nagy-Britanniában képezték ki.

A Kalev és testvérhajója, a Lembit 1937-től Észtország 1940. júniusi szovjet megszállásáig szolgált az Észt Haditengerészet kötelékében és Tallinnban állomásozott. A két tengeralattjáró volt az észt flotta legmodernebb és legütőképesebb egysége. Eredeti feladatkörére, az aknatelepítésre soha sem használták.

1940. február 24-én Németország felajánlotta, hogy megvásárolja Észtországtól a tengeralattjárót, de ezt az észt kormány elutasította. Az Észtország elleni szovjet invázió idején a hajó nem vett részt katonai akcióban, mert politikai döntés eredményeként az észt haditengerészet nem tanúsíthatott ellenállást.

A második világháború idején[szerkesztés]

Észtország szovjet megszállása során, 1940 augusztusában a hajó szovjet fennhatóság alá került. 1940. augusztus 19-én vonták fel a szovjet haditengerészet lobogóját. A hajót a szovjet Balti Flotta állományába sorolták be, de eredeti észt nevét megtartották. Az észt személyzetből három fő maradt a fedélzeten, akik segítettek a szovjet személyzet betanításában.

Sorsa[szerkesztés]

Az Észt Tengerészeti Múzeum kutatócsoportja 2010 júniusában indított keresést a hajóroncs után. A roncsokat a feltételezett elsüllyedés helyén, a Juminda-fok környékén végezték. 2010. június 30-án a Juminda-foktól 5 mérföldre északra roncsokat talált a múzeum Mare nevű kutatóhajója. Az akkori híradások szerint 95%-os valószínűséggel a Kalev roncsait találták meg. Később azonban kiderült, hogy egy régi léghajó roncsaira bukkantak.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. EML – Eesti Mereväe Laev, magyarul: az Észt Haditengerészet hajója.

Források[szerkesztés]