Balti Flotta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Balti Flotta
Sleeve Insignia of the Russian Baltic Fleet.svg

Ország  Oroszország
Típus flotta
Méret 55 hadihajó, 2 tengeralattjáró
Diszlokáció Kalinyingrád, Baltyijszk, Kronstadt
Parancsnokok
Jelenlegi parancsnok Alekszandr Noszatov altengernagy
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Balti Flotta témájú médiaállományokat.

A Balti Flotta (Балтийский флот,[1] magyar átírásban: Baltyijszkij flot) az Orosz Haditengerészet flottája a Balti-tengeren. Korábbi történelmi időszakokban előbb a Cári Orosz Haditengerészet, majd a Szovjet Haditengerészet része volt. A szovjet korszakban a "Kétszeres vörös zászlós" cím őrzője volt, ami arra utalt, hogy kétszer is elnyerte a Vörös Zászló érdemrendet.

Parancsnoksága Kalinyingrádban van (a korábbi kelet-poroszországi Königsberg a Német Császárság idején). Fő bázisa Baltijszkban van, másik bázisa Kronstadtban a Finn-öbölben.

Ez a legrégebbi orosz flotta. Nagy Péter cár alapította 1703. május 18-án.[2]

A cári Oroszország[szerkesztés]

A cári Balti Flottát a svédek elleni Nagy északi háború idején állították fel Nagy Péter cár utasítására. Első hajóit 1702-ben és 1703-ban építették Logyejnoje Poljéban (amelynek neve „hajók mezejét” jelenti). Első parancsnoka egy holland zsoldos volt, Cornelius Cruys, őt Fjodor Matvejevics Aprakszin követte. A flotta egyike első akciója Shlisselburg elfoglalása volt.

1701-ben Péter cár még Moszkvában hozta létre a tengerészeti szakismereteket oktató Matematikai és Navigációs Iskolát (Sablon:Ny-re), a frissen épült Szuharjev-toronynál (amit Sztálin idején lebontottak). Miután Oroszország megszerezte a Finn-öböltől nyugatra fekvő területet, melegtengeri kijárathoz jutott és módja nyílt kikötőt és flottát építeni. Felépült Szentpétervár városa és egy nagy kiterjedésű kikötő. A haditengerészeti képzést is Szentpétervárra helyezték át. Az intézmény mai neve Szentpétervári Haditengerészeti Intézet.

A a flotta első hajója, a 24 ágyús, háromárbócos Standart fregatt modern replikája

A flotta első hajója az 1703-ban épült Standart fregatt volt.

1724re a flottának 174 vitorlás hadihajója és több száz evezős hajója volt.

A Nagy Északi Háború során a Balti Flotta közreműködött Viborg, Tallinn, (Észtország), Riga, (Lettország), a Nyugatészt szigetvilág, Helsinki, (Finnország) és Turku elfoglalásában. Első győzelmét, úgy tartják, a flotta a ganguti csatában aratta 1714-ben a svédek ellen. A hat évvel később vívott grengami csata után az oroszok és a svédek is saját magukat mondták győztesnek. 1715-től a Hannoveri-ház nevében az angol Királyi Haditengerészet is aktív volt a Balti-tengeren, jobbára az oroszokkal szövetségben. A háború zárószakaszában az orosz flotta szárazföldi csapatokat tett partra, amelyek a svéd parti településeket pusztították. XII. Károly svéd király halála után azonban az angolok és svédek kapcsolatiabn enyhülés következett be és ettől fogva az angol flotta már inkább a svédek oldalán állt. 1719-ben a stäketi csatában a svédek visszaverték az oroszok kísérletét a fővárosuk, Stockhom elfoglalására. Az oroszok a háború 1721-es befejezéséig nem tudtak újabb jelentős támadást indítani, az 1720-as grengami csatában elszenvedett veszteségeik miatt, és mert John Norris admirális vezetésével új angol flottaegység érkezett a térségbe.

A hétéves háború (17551763) alatt a Balti Flotta Pomerániában, Németország és Poroszország északi partvidékén volt aktív, segítve a gyalogságot, hogy 1757-ben elfoglalja Klaipėdát (németül Memel) és 1761-ben Kolberget. A flotta blokád alá vette az Øresund-szorost, hogy a brit flotta ne juthasson át. Az orosz–svéd háború (17881790) a flotta Samuel Greig parancsnoksága alatt taktikai győzelmeket aratott a svédek ellen a hoglandi (1788) és a viborgi (1790) csatában. De 1790. július 9-én az orosz flotta óriási árat fizetett egy elsietett támadásért a második svenkslundi csatában. A flotta mintegy egyharmada és 14 ezer emberéből 9500 odaveszett. Az orosz vereség gyakorlatilag a háború végét jelentette.

Az orosz–török háborúk során (1710–1711, 1735–1739, 1768–1774, 1787–1792, 1806–1812, 1828–1829) gyakran rendelték a Földközi-tengerre a Balti Flottát, például az Első és a Második Szigetcsoport Expedíció során. Győzelmeket aratott a szultáni flotta felett a ceşmei csatában (1770), a dardanelláki csatában (1807), a lemnoszi csatában (1807) és a navarinói csatában (1827). Ugyanebben az időszakban, Ivan Krusenstern admirális lett az első orosz, aki körbehajózta a világot (1803–1806), egy másik Balti Flotta tiszt, Fabian Gottlieb von Bellingshausen pedig felfedezte a jéglepte déli kontinenst, az Antarktiszt (1820).

A krími háború (1853–1856) során a flotta, bár a gőzhajók hiánya hátráltatta hadműveleteit, megakadályozta a szövetséges brit és francia erőket, hogy elfoglalják Hankót, Suomenlinnát és Szentpétervárt. Bár a szövetségesek ereje nagyobb, és technológiája fejlettebb volt, az orosz flotta vezetett be a hadviselésbe olyan újdonságokat, mint a Moritz von Jacobi kifejlesztette torpedó. A flottának dolgozó neves felfedezők közt volt Alekszandr Sztyepanovics Popov, akit legalábbis Kelet-Európában a rádió felfedezőjének tartanak[3]), Sztyepan Makarov (aki elsőként lőtt ki torpedót hajóról), Alekszej Nyikolajevics Krülovv (a modern hajóelárasztási elmélet szerzője) és Alekszandr Fjodorovics Mozsajszkij (a repülőgép egyik felfedezője).

A Vaskor[szerkesztés]

Az első világháború[szerkesztés]

A szovjet korszak[szerkesztés]

Parancsnokai[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. [structure.mil.ru/structure/forces/type/navy/baltic.htm Baltic fleet official site]
  2. Baltic Fleet turns 307. RusNavy.com, 2010. május 18. (Hozzáférés: 2011. május 17.)
  3. Early Radio Transmission Recognized as Milestone. IEEE. (Hozzáférés: 2006. július 16.)

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Baltic Fleet című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.