Dobrjanka (Permi határterület)
| Dobrjanka (Добрянка) | |||
 | |||
| A település központja az 1880-as években | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Föderációs alany | Permi határterület | ||
| Járás | Dobrjankai önkormányzati | ||
| Irányítószám | 618740 | ||
| Körzethívószám | 34265 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 28 545 fő (2023)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Időzóna | UTC+5 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 58° 27′, k. h. 56° 25′58.450000°N 56.416667°EKoordináták: é. sz. 58° 27′, k. h. 56° 25′58.450000°N 56.416667°E | |||
 Dobrjanka
Pozíció a Permi határterület térképén
| |||
| Dobrjanka weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dobrjanka témájú médiaállományokat. | |||
.gif)
.png)
Dobrjanka (oroszul: Добрянка) város Oroszország Permi határterületén, a Dobrjankai önkormányzati járás székhelye.
Lakossága: 33 686 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Permi határterület központi részén, Permtől közúton 61 km-re északra, a Kámai-víztározó bal partján, a Dobrjanka (a Káma mellékfolyója) torkolatánál helyezkedik el. Folyami kikötő. Azonos nevű vasútállomása (6 km-re a várostól) a Perm–Kizel közötti vasútvonalból leágazó szárnyvonal végpontja; a vasútvonalat csak teherszállításra használják.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Írott forrás 1623-ban említi először. 1752-ben a Sztroganov család egyik tagja, báró Sz. Sz. Sztroganov (1707–1756) rézolvasztó és vasgyártó üzemet épített, mellette alakult ki a település. A 19. század közepére csak a vasgyár maradt meg, az 1930-as években acélkohászatra tért át, a világháború idején részt vett a haditermelésben.
A helység 1924-ben járási székhely, 1928-ban városi jellegű település lett. Valószínűleg a háborús evakuálások következtében (1942-ben Harkovból egy gyermekotthont is ideköltöztettek) lélekszáma hirtelen megnőtt, 1943-ban kapott városi rangot.
A víztározó építésekor (1948–1956) a régi gyár az elárasztandó területen feküdt, ezért 1956. januárban megszűnt, berendezéseit elszállították. Helyette a város egy kisebb jelentőségű ipari üzemet kapott, 1956–1959-ben házgyára épült. A vasúti szárnyvonal 1961 végére készült el (Jarino és Dobrjanka állomások között).
1979-ben kezdték meg Európa akkor egyik legnagyobb hőerőművének építését a víztározó partján. A Permi Hőerőmű első egysége 1986-ban, a harmadik 1991-ben kezdte meg a termelést.
Gazdasága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Gazdasági élete a 2400 MW teljesítményű Permi Hőerőmű működésén alapul. Megépítése a város életére is döntő hatással volt, a lélekszám 1979-től tíz év alatt 60%-kal nőtt. A termelés megindulása óta a város hőenergiával való ellátását teljes egészében a hőerőmű biztosítja. Hozzá kapcsolódik a szervizt és a különféle szolgáltatásokat végző vállalatok sora. Az erőmű további bővítése sokáig váratott magára. A korábbiaknál környezetkímélőbb technológiájú negyedik blokk építését végül 2013 márciusban kezdték meg, befejezését 2015 végére tervezték.[3]
Kultúra
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A városi helytörténeti múzeumnak hosszú története van. Az első múzeum 1888-ban nyílt meg és 1916-ig létezett, szervezését a kohászati üzem akkori igazgatója kezdeményezte. Az 1920-as években megpróbálták újjáéleszteni, de ez nem sikerült. 1967-ben önkéntesek létrehoztak egy múzeumot, mely 1982-ben a Perm területi Helytörténeti Múzeum fiókintézményeként folytathatta tevékenységét. 1995-ben a város múzeuma lett, akkor egy 1845-ben épített épületbe költöztették át. 2007-ben a 19. századi gyárigazgató épületét is megkapta (ahol az 1970-es évektől tevékenykedett), ezzel kiállítási területe jelentősen megnőtt. Mindkét épület műemléki védettség alatt áll.[4]
Szabadidőközpontja és az erőmű dolgozói részére készült kultúrháza van (Szojuz). A város nagy kultúrházának építését 1986-ban kezdték el, de 2014-ben is még befejezetlenül állt.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2023 года" (orosz nyelven). Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. 2023. július 31.
- ↑ "A 2010. évi népszámlálás adatai" (PDF). Oroszország statisztikai hivatala. 2013. május 23. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2014. január 5.
- ↑ Sajtóhír Archiválva 2015. február 15-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2015-02-22)
- ↑ A múzeum honlapja Archiválva 2015. augusztus 14-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2015-02-22)
- ↑ Mihail Kalinyin (2013. december 25.). "Nyedosztrojennij Dvorec kulturi" (orosz nyelven). Dobryanka.net. 2015. október 5. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. február 22.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Goroda Rosszii. Enciklopegyija (orosz nyelven). Moszkva: Izd. Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija. 1994.
- Je. N. Sumilov. "Enciklopegyija Permszkij kraj" (orosz nyelven). Permculture.ru. 2015. október 6. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. október 4.
- A város a „Moj Gorod” portálon Archiválva 2023. augusztus 12-i dátummal a Wayback Machine-ben (oroszul)
- Története a város honlapján
- A Permi Hőerőmű az Inter RAO honlapján (Hozzáférés: 2015-02-21, archivált).
