Difoszfor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Difoszfor
Diphosphorus-2D-dimensions.png
A difoszfor vonalváza
Diphosphorus-3D-vdW.png
A difoszfor kalottamodellje
IUPAC-név difoszfor
Szabályos név difoszfin[1]
Kémiai azonosítók
CAS-szám 12185-09-0
PubChem 5460700
ChemSpider 4574176
ChEBI 33472
SMILES
P#P
InChI
1/P2/c1-2
StdInChIKey FOBPTJZYDGNHLR-UHFFFAOYSA-N
Gmelin 1400241
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet P2
Moláris tömeg 61,95 g/mol
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A difoszfor P2 a foszfor egyik allotróp módosulata.[2] A stabil, hármas kötést tartalmazó N2 molekulával ellentétben a P2 reakciókészsége nagy. A foszfor a tetraéderes P4 formában stabilabb, mivel a P2-ben a pi-kötések gyengék. Disszociációs energiája 117 kcal/mol vagy 490 kJ/mol, ami a dinitrogénének a fele. A P2-ben a kötési távolság 1,8934 Å.[3]

Difoszfort fehérfoszfor 1100 K hőmérsékletre hevítésével lehet előállítani. Mindemellett előrelépések történnek a molekula szobahőmérsékleten, normál körülmények között homogén oldatban történő előállítása terén is, valamilyen – például volfrám vagy nióbium centrumú – átmenetifém-komplex segítségével.[4][5]

A molekula iránt 2006-ban bontakozott ki nagy érdeklődés, amikor egy új szintézismódszert dolgoztak ki az előállítására, mely már enyhébb körülmények között is elvégezhető.[6]

Ez a módszer a nitrogén azidokból – nitrénképzésen keresztül – történő kiűzésének egyik változata. A difoszfor prekurzorának szintézise terminális nióbium-foszfid és klóriminofoszfán reakcióján alapul:

Difoszfor prekurzor

Ha ezt a vegyületet 1,3-ciklohexadiénben, mint oldó- és csapdázószerben 50 °C-ra melegítik, akkor reaktív difoszfor lép ki, mely kettős Diels–Alder-adduktumot és nióbium-imido vegyületet képez:

Difoszfor reakció

Ugyanez az imido vegyület keletkezik akkor is, ha a hőbontást toluolban végzik, de a keletkező difoszfor sorsa ekkor nem ismert.

Felmerült, hogy a P4 fotolízise során köztitermékként P2 keletkezik,[7] és hogy 2,3-dimetilbutadién jelenlétében újra difoszfán képződik.[8] Mindezidáig azonban nincs közvetlen bizonyíték arra nézve, hogy a P4 fotolízise során P2 keletkezne.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Diphosphorus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  1. Diphosphorus (CHEBI:33472). Chemical Entities of Biological Interest (ChEBI). European Bioinformatics Institute
  2. Russell, C. A. (2010), PP, a Laboratory Reagent?. Angewandte Chemie International Edition, 49: 9572–9573. doi:10.1002/anie.201006243
  3. {{{title}}}. ISBN 0442233949 
  4. Triple-Bond Reactivity of Diphosphorus Molecules Nicholas A. Piro, Joshua S. Figueroa, Jessica T. McKellar, Christopher C. Cummins Science 1 September 2006:Vol. 313. no. 5791, pp. 1276–1279 10.1126/science.1129630
  5. http://www.sciencemag.org/cgi/reprint/313/5791/1276.pdf
  6. Nicholas A. Piro, Joshua S. Figueroa, Jessica T. McKellar, Christopher C. Cummins (2006. szeptember 1.). „Triple-Bond Reactivity of Diphosphorus Molecules”. Science 313 (5791), 1276–1279. o. DOI:10.1126/science.1129630. PMID 16946068.  
  7. Optische und photochemische versuche mit phosphor G. Rathenau Physica Volume 4, Issue 6, June 1937, Pages 503-514 doi:10.1016/S0031-8914(37)80084-1
  8. Tofan, D. and Cummins, C. C. (2010), Photochemical Incorporation of Diphosphorus Units into Organic Molecules. Angewandte Chemie International Edition, 49: 7516–7518. doi:10.1002/anie.201004385