Điện Biên Phủ-i csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Dien Bien Phu-i csata szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Điện Biên Phủ-i csata
Francia ejtőernyősök ugranak egy C–119 Flying Boxcar szállító repülőgépből
Francia ejtőernyősök ugranak egy C–119 Flying Boxcar szállító repülőgépből

Konfliktus Indokínai háború
Időpont 1954. március 13.május 7.
Helyszín Điện Biên Phủ, Vietnám
Eredmény A Việt Minh döntő győzelme
Szemben álló felek
Flag of France.svg Francia unió Flag of Vietnam.svg Việt Minh
Parancsnokok
Flag of France.svg Christian de Castries #
Flag of France.svg Pierre Langlais #
Flag of France.svg René Cogny
Flag of Vietnam.svg Võ Nguyên Giáp
Szemben álló erők
kb. 10 800 katona (Március 13-án)kb. 48 000 katona
15 000 fő ellátó személyzet (Március 13-án)
Veszteségek
2293 halott
5195 sebesült
10 998 hadifogoly
7950 halott
15 000 sebesült
Térkép
Điện Biên Phủ-i csata (Vietnám)
Điện Biên Phủ-i csata
Điện Biên Phủ-i csata
Pozíció Vietnám térképén
é. sz. 21° 23′ 13″, k. h. 103° 00′ 56″Koordináták: é. sz. 21° 23′ 13″, k. h. 103° 00′ 56″
A Wikimédia Commons tartalmaz Điện Biên Phủ-i csata témájú médiaállományokat.

A Điện Biên Phủ-i csata (ejtsd: zien bien fu) 1954-ben zajlott a Võ Nguyên Giáp által vezetett Việt Minh (vietnámi) hadsereg és francia ejtőernyősök, illetve az Idegenlégió alakulatai között. A vietnámi győzelemmel záruló ütközet egy észak-vietnámi falu, Điện Biên Phủ közelében elterülő völgyben zajlott, és a franciák és vietnámiak között 1947-ben kirobbant első indokínai háború befejező csatája lett, mely megpecsételte Francia Indokína sorsát.

Előzmények[szerkesztés]

1953-ban a franciák megkezdték a Hanoit övező területek védelmének megerősítését és a felkészülést a Việt Minh elleni támadásokra Észak-Vietnám területén. Megerősített városokat és helyőrségeket hoztak létre ezen a területen, többek közt északon, a kínai határ közelében lévő Lai Châunál, A Hanoitól nyugatra lévő Nà Sảnnál és Luangprabang tartomány és a Kőedény-síkság területén Észak-Laoszban.

Novemberben Giap tábornok offenzívát indított Nà Sản ellen, melyben 1544 embert vesztettek el a támaszpont támadásakor és további 1932 megsebesült. Ekkor kezdte a francia parancsnokság egy Điện Biên Phủ-i bázis létrehozását fontolgatni. Úgy vélték, hogy amennyiben egy sebtében felállított bázis, mint amilyen Nà Sản volt ekkora veszteségeket volt képes okozni a Việt Minh-erőknek, akkor egy alaposan megtervezett és kiépített bázissal ennél is komolyabb győzelmeket érhetnek el.

A franciák számos alternatíva mérlegelése után döntöttek Điện Biên Phủ mellett, melyet a Việt Minh 1952-ben foglalt el. A Kínát, Vietnámot és Laoszt összekötő utak közelében fekvő falu egy tál alakú völgyben helyezkedett el, mely kellő vízszintes felülettel szolgált egy nagyobb légibázis számára. Úgy vélték, hogy amennyiben sikerül a környező dombokat elfoglalni és megvédeni, a terület alkalmas lesz egy nagyobb, légi-utánpótlást biztosító támaszpont kiépítésére.

Mikor 1953 végén mindkét fél megkezdte a felkészülést a genfi konferenciára, a francia vezetés úgy döntött, hogy egy előnyösebb tárgyalási pozíció érdekében megkezdi Điện Biên Phủ elfoglalását.

Castor hadművelet[szerkesztés]

A Castor hadművelet keretében 1953. november 20-án a franciák 3 nap leforgása alatt 9000 fős alakulatot szállítottak légi úton a völgybe. Ezek az erők kezdték aztán meg egy nagyméretű, két kifutópályával rendelkező légitámaszpont kiépítését és megkezdték a környező magaslatok elfoglalását és megerősítését. A nyolc magaslat mind egy-egy női nevet kapott. 1954 elejére a csapatlétszám 13 000 főre emelkedett és tüzérségi erőkkel valamint tíz M24 Chaffee könnyű tankkal egészült ki.

A Việt Minh túlságosan is szét volt szórva ezen a területen, ahhoz, hogy komoly mértékben akadályozni tudja ezeket az előkészületeket. Olyannyira nem avatkoztak be, hogy a francia vezetés egy része már aggódni kezdett, hogy terveikkel ellentétben az ellenség egyszerűen figyelmen kívül hagyja majd a bázist és inkább kelet felé vonul.

Logisztikai előkészületek[szerkesztés]

A csatát megelőző 5 hónapban a Việt Minh nagyrészt emberi erőre támaszkodva, mintegy 20 000 paraszt és kuli közreműködésével szállította el a fegyvereket és hadianyagokat a kb. 800 km-re lévő kínai határtól a csata helyszínére. Bár a kínaiak mintegy 600 szovjet gyártmányú teherautóval támogatták a logisztikai műveletet, a szállítások nagy része mégis emberi erőre támaszkodva, kerékpárokkal történt, mert a főként dzsungelen és apró falvakon áthaladó utak nem voltak teljesen járhatóak. A munkások mintegy 4 kg rizst fogyasztottak el útközben, hogy 1 kg rizst a frontra juttassanak. Ezenkívül a légitámadások állandó fenyegetése alatt nem használhatták a nagyobb utakat, mert a járható utakat nem fedte a dzsungel. Szinte hihetetlen erőfeszítések árán 200 nehéz löveget húztak fel a kötelek segítségével a meredek hegyoldalakon, mindössze kb. napi 1,5 kilométert haladva előre. Erőfeszítéseik eredménye az lett, hogy tüzérségük ereje a franciákénak mintegy háromszorosa lett.

A csata[szerkesztés]

1954 márciusának elejére aztán világos lett, a Việt Minh növekvő számban vonultat fel csapatokat a környező területeken. A valódi csata március 13-án, hajnalban kezdődött el, amikor a franciák megrökönyödésére a vietnámi erők képesek voltak az egész éjjelen át tartó nagyerejű tüzérségi zárótüzet zúdítani a völgyre, mely során mintegy 9000 lövedék csapódott be elsősorban a Beatrice illetve Gabrielle elnevezésű állásokra, melyet aztán – igaz komoly veszteségek árán – a Việt Minh be is vett. Bár a franciák tudták, hogy ellenfeleik rendelkeznek ágyúkkal, azok számát és űrméretét erősen alábecsülték. A francia tüzérségi parancsnok, aki képtelen volt ellentüzet irányítani a jól álcázott Việt Minh-állásokra, végső kétségbeesésében visszament fedezékébe, és egy kézigránáttal öngyilkosságot követett el. A morál csökkenését elkerülendő, titokban temették el.

A franciák ejtőernyővel igyekeztek erősítést juttatni a csata helyszínére, ám újabb meglepetésükre a Việt Minh légvédelmi ágyúkkal tüzelt rájuk. Tekintve a légi utánpótlás fontosságát, ez rendkívül súlyos fejlemény volt a bázis védői számára. A franciák repülőgépeiket is bevetették az ellenséges tüzérségi állások ellen, ám komoly károkat nem voltak képesek okozni a jól álcázott ágyúkban.

Felismerve a légi utánpótlás fontosságát, a Việt Minh a súlyos áldozatokkal járó frontális támadások helyett inkább áttért a két kifutópálya intenzív ágyúzására, míg végül mindkettő használhatatlanná vált. Ezenkívül megkezdték egy lövészárokrendszer kiásását a bázis közepe felé, fedezéket nyújtva az elkövetkező rohamoknál.

Az első futópálya egy március 18-tól március 23-ig tartó előrenyomulás után esett el. A második futópályán március 28-án szállt le az utolsó repülőgép, ám közben meg is semmisült. Válaszul a franciák saját támadást indítottak ugyanazon a napon, légvédelmi állásokat támadva. 31-én visszafoglaltak két megerősített magaslatot, ám további erősítés híján nem sokkal később fel kellett adniuk őket.

Mivel ezek után az ejtőernyő maradt a hadianyag bázisra juttatásának egyetlen lehetséges módja, a beérkező utánpótlás mennyisége jelentősen csökkenni kezdett. A levegőből ledobott készletek egyre nagyobb része ért földet a Việt Minh által ellenőrzött területeket, értékes hadianyagokhoz juttatva őket. A vietnámiak ezen a ponton már lényegében megnyerték a csatát és saját szavaikkal az elkövetkező szakasz már csak „a haldokló elefánt lassú kivéreztetése” volt. Április utolsó hetében megérkezett a monszun is, tovább nehezítve a légi támogatást. A lövészárkokat elárasztotta a víz, a bunkerek pedig beomlottak. Az utolsó erősítés – 4305 katona Marcel Bigeard tábornok vezetése alatt – március 14. és május 6. között érkezett ejtőernyővel, ám számuk még ahhoz sem volt elegendő, hogy az ugyanezen időszak alatt elszenvedett veszteségeket pótolja.

A franciák ekkor már látták, hogy a vereség elkerülhetetlen, de igyekeztek kitartani a genfi békekonferencia április 26-i kezdetéig. Az utolsó francia támadás május 4-én történt, ám hatástalan maradt. A Việt Minh újonnan beszerzett szovjet gyártmányú BM–13 típusú Katyusa sorozatvetőkkel kezdte lőni az erődöt. A végső összeomlás május 6-án és 7-én következett be. A franciák még ekkor is harcoltak ám a végül egy frontális rohammal bevették a bázisukat.

A 20 000 fős francia erőből legalább 2200-an vesztették életüket a csata alatt. A harcok mintegy 100 000 vietnámi résztvevőjéből becslések szerint 8 000 esett el és további 15 000 sebesült meg.

Források[szerkesztés]