Diász

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A diász vagy diád a görög δυάς (ejtsd: diász, jelentése: "kettősség, másféleség"),[1] szóból eredeztethető, mely a monász mellett az egyik első princípium.[2]

Meghatározás[szerkesztés]

A Tao szülte az egyet.
Az egy a kettőt.
A kettő a hármat.
A három valamennyi dolgot s létezőt.

Lao-ce: Tao-tö-king, 42. szakasz

A fogalmat már a püthagoreusok használták, mint a kettes szám mögötti alapelvet, mely a "kettősség", illetve a "különbözőség" képviselője. Diogenes Laërtius szerint a monászból fejlődött ki a diász, melyből aztán a számok, a pontok, majd a vonalak, illetve a kétdimenziós, a háromdimenziós valóságok, a testek és végül kicsúcsosodik a négy alapelemben: tűzben, vízben. levegőben és földben, melyek a világunkat építik föl.[3] Ennek analógiája megtalálható Lao-ce Tao-tö-king című művében is.

Apameai Numeniosz újpüthagoreus filozófus a Kr. utáni II. század második felében azt állította, hogy Püthagorasz a monász nevet Istennek adta, míg a diászot az anyagnak.[4] Arisztotelész szerint a diász Platón két legmagasabb rendű alapelvének egyike. Rendszerében ezek mind az ideák, mind az érzékelhető dolgok eredője e két princípium. Platón ugyan nem említi a diászt dialógusaiban, de akár használhatta is a kifejezést, például "A Jóról" címmel tartott előadásában.[5] A fogalom használatos neoplatonikus eszmefuttatásokban, illetve Arisztotelész kommentátorainál, így például Aphrodisziaszi Alexandrosznál.[5][6][7]

A neoplatonista filozófusok és idealisták, mint például Plótinosz (Kr.u. 203-269) a diászt Második Oknak, vagy Démiurgosznak tekintették, mely egyben az Isteni Elme (Nous) volt[8] és amely visszatükröződő természete (végesség) miatt az anyag "megjelenését", illetve érzékelhetővé válását idézte elő.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. dyad (n.) (angol nyelven). etymonline.com . (Hozzáférés: 2019. december 23.)
  2. Fairbanks, Arthur. The First Philosophers of Greece (angol nyelven). London: HardPress Publishing, 145. o. [1898] (2013). ISBN 978-1313775496 
  3. Diogenész Laertiosz. A filozófiában jeleskedők élete és nézetei, ford. Rokay Zoltán (magyar nyelven), Jel könyvkiadó (2005-2007). ISBN 963-9318991 
  4. Kahn, Charles N.. Pythagoras and the Pythagoreans – a brief history (angol nyelven). Indianapolis, IN: Hackett Pub, 172. o. (2001). ISBN 0-87220-575-4 
  5. a b Torstein Tollefsen. The Divine Ideas and the Creation of the Cosmos, The Christocentric Cosmology of St Maximus the Confessor (angol nyelven). Oxford University Press (2008) 
  6. W. E. Dooley. Alexander of Aphrodisias – On Aristotle Metaphysics 1 (angol nyelven). London: Duckworth (1989). ISBN 0-7156-2243-9 
  7. W. E. Dooley. Alexander of Aphrodisias – On Aristotle Metaphysics 2-3 (angol nyelven). London: Duckworth (1992). ISBN 978-019-923714-2 
  8. Richard T. Wallis, Jay Bregman. Neoplatonism and Gnosticism, Studies in Neoplatonism: Ancient and Modern (angol nyelven). SUNY Press, 55. o. (1992). ISBN 978-0791413388 

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Dyad (philosophy) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Monad című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.