Ugrás a tartalomhoz

Desmidiales

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Desmidiales
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota)
Csoport: Viridiplantae
Csoport: Charophyta
Osztály: Zygnematophyceae
Rend: Desmidiales
Bessey 1907[1]
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Desmidiales témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Desmidiales témájú kategóriát.

A Desmidiales (a görög δεσμος (deszmosz), kötés, lánc szóból) a Charophyta – azon zöldalgatörzs, melyből az embriós növények származnak – rendje.[2] Egysejtű, fonalas vagy kolóniaképző mikroszkopikus zöldalgák alkotják. Nagy szimmetriájuk, számos formájuk és vonzó mivoltuk miatt az amatőr és a professzionális mikroszkópiában gyakran használják.[3]

A Desmidiales a Zygnematophyceae osztályba tartozik. Bár gyakran egy családba, a Desmidiaceaebe egyesítik,[4] a legtöbb filogenetika 3–5 családot tart számon, gyakran a Desmidiales rendben.[5]

A Desmidiales mintegy 40 nemzetséget és 5000–6000 fajt tartalmaz.[6][7] nem kizárólag édesvízben. Általában a Desmidiales tagjai savas (4,8–7 közti pH) vizeket kedvelnek, így számos faj megtalálható a tőzegmohák közötti mocsári résekben.[3] Mivel érzékenyek környezetük változására, a víz- és élőhelyminőség hasznos bioindikátorai.[8]

Nevezéktan

[szerkesztés]

A kifejezés általában mikroszkopikus, gyakran egysejtű algákra utal a Zygnematophyceaeben. Ezeken belül általában a „szakkoderm” és a „plakoderm” élőlényeket különböztetik meg. Előbbiek a Zygnematales rend Mesotanniaceae családjába tartoznak, középen nem elvékonyodó, medián varratvonalak és nyálkaelválasztó sejtfali pórusok nélküli sejtekből állnak. A plakoder fajok ezzel szemben két szimmetrikus félből álló sejtekből és nyálkaelválasztó sejtfali pórusokból állnak.[9]

Morfológia

[szerkesztés]

Ezen algák ostor nélküli egysejtűek. Bár a Desmidiales legtöbb faja egysejtű, egyes nemzetségek fonalakat alkotnak. Néhány nemzetség nem fonalas kolóniákat alkot, egyes sejtjeiket szálak vagy szülősejtfalak kötik össze.[10]

A Desmidiales sejtjei gyakran két részre bonthatók, melyeket rövid híd köt össze, ahol a gömbölyű mag található. E félsejtek nagy, gyakran hajtott kloroplasztiszt tartalmaznak a fotoszintézishez. Egy vagy több pirenoid is található. Ezek hozzák létre az energiatároláshoz szükséges szénhidrátokat. A két félsejt sejtfala, melyek néhány Closterium-és Penium-fajban egynél több részből áll, két eltérő rétegből áll, a bels nagyrészt cellulózból áll, a külső erősebb és vastagabb, gyakran tüskékkel, granulákkal, szemölcsökkel stb. Ez cellulózalapból áll más anyagokkal, például vasvegyületekkel, melyek különösen gyakoriak néhány Closterium- és Penium-fajban, és nem oldódnak ammóniás réz-oxid-oldatban.

A Desmidiales számos erősen szimmetrikus és vonzó, például nyújtott, csillag vagy rotunda alakot vesz fel, melyek osztályzásuk alapjai.[11] Legnagyobbjuk látható lehet szabad szemmel is.[7]

A Desmidiales sejtjeinek egyik végén jellemző bárium-szulfát-kristályok vannak[12] folyamatos Brown-mozgással. Funkciójuk ismeretlen.[13]

Számos faj áttetsző, zselatinszerű nyálkát is elválaszt sejtfali pórusaiban védekezésre. Ezek vagy a Micrasteriashoz hasonlóan egyenletesen oszlanak el a sejtfalon, de nincsenek jelen a hídnál, vagy a Cosmarium sok nemzetségéhez hasonlóan gazdagon díszítve, a sejtfal díszítőelemeinél találhatók.

A pórus falának belső rétegében egyszerű csatorna van, a külsőben (a Closterium kivételével) a csatornát speciálisan differenciált hengeres, nem cellulózból álló zóna (pórusszerv) veszi körül, melyen a csatorna áthalad. Ezek mindig kibocsátás alatt álló nyálkaszálakat tartalmaznak. A belső felületen lencse vagy gomb alakú kinövésekben érnek véget, míg a külsőn sugárzó vagy ütő alakú nyálkatömegek vannak, melyeken a csatorna áthalad, és melyek többé-kevésbé állandó jellegűek. A legtöbb esetben azonban hiányoznak vagy csak kis perforált gombként vannak jelen.

Szaporodás

[szerkesztés]

A Desmidiales általában ivartalanul, kettéhasadással szaporodik. Ekkor a sejt két fele elválik, és mindkét fél új sejt lesz. Ezután a sejt aszimmetrikus lehet, mivel az új fél kisebb az eredetinél.[9]

Rossz körülmények közt a Zygnematophyceae rokon taxonjaihoz hasonlóan ivaros konjugációval szaporodhat.[14] Az ivaros szaporodás ritka, és sok fajnál nem figyelték meg.[10]

Besorolás

[szerkesztés]

A Desmidiales családjainak és nemzetségeinek besorolása:[1]

A Gonatozygaceae családot gyakran a Peniaceaehez sorolják, így 4 helyett 3 családot adva.[5] Egy ötödik családot, a Mesotaeniaceaet korábban a Desmidiales részének tekintettek,[15] de a sejtfalszerkezet és a DNS elemzés alapján a Zygnemataceaehez közelebbi rokonnak találták, így azzal a családdal együtt a Zygnematales rendbe sorolták át.[5] Azonban a Zygnemataceae a Mesotaeniceaeben jelenhetett meg.[16]

Élőhely és elterjedés

[szerkesztés]
Tőzegmohás láp a Frontenac Nemzeti Parkban (Québec, Kanada)

A Desmidiales az egész világon megtalálható édesvízi élőhelyeken, de jobban kedvelik a lápokat, az aktív ingólápokat és más tápanyagszegény vizes élőhelyeket.[3] Gyakran szigorú ökológiai szükségleteik vannak: a legtöbb faj az alacsony kalcium- és magnéziumszintű, alacsony sótartalmú, kissé savas vizeket kedveli.[9][3] A nagyobb tápanyagtartalmú vizekben könnyen kiszoríthatják.[8] Gyakran találják vízi élőlényekhez, például Utricularia- vagy szabadon úszó tichoplanktonfajokhoz kapcsolódva.[10]

Bár a Desmidiales-fajok kozmopoliták, számos faj korlátozódik bizonyos kontinensekre vagy biogeográfiai tartományokra nagyrészt szigorú ökológiai igényeik és a cisztaképzés hiánya miatt, csökkentve a sikeres szóródás esélyét.[17] Így saját flórájuk alapján besorolhatók régiókba. Az indomaláj és az észak-ausztrál tartományt például a Microsterias ceratofera, míg az egyenlítői Afrika területén például olyan fajok találhatók, mint az Allorgeia incredibilis.[17]

Ökológia

[szerkesztés]

Bár a Desmidiales igen sokszínű – akár több száz is lehet egy helyen,[9] környezettel való interakcióik viszonylag ismeretlenek.[7] Fajai számos parazita, különösen a rajzóspórás gombák gazdái.[7] Számos mikroszkopikus vízi élőlény, például rákok, kerekesféreg- és csillósfajok eszik.[7]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Guiry, M. D.: Order Desmidiales. National University of Ireland, 2023. (Hozzáférés: 2023. április 29.)
  2. (2003. január 1.) „Molecular phylogeny of conjugating green algae (Zygnemophyceae, Streptophyta) inferred from SSU rDNA sequence comparisons”. J. Mol. Evol. 56 (1), 89–104. o. DOI:10.1007/s00239-002-2383-4. PMID 12569426. 
  3. a b c d Prescott, G. W. (1948). „Desmids”. Botanical Review 14 (10), 644–676. o. DOI:10.1007/BF02861551. JSTOR 4353406. 
  4. Kanetsuna, Y. (2002). „New and interesting desmids (Zygnematales, Chlorophyceae) collected from Asia”. Phycological Research 50 (2), 101–113. o. DOI:10.1046/j.1440-1835.2002.00263.x. 
  5. a b c A Monograph on Some British Desmids. London: The Ray Society (2010). ISBN 978-0-903874-42-7 
  6. Van den Hoek, C., Mann, D. G., Jahns, H. M.. Algae: An Introduction to Phycology. Cambridge: Cambridge University Press, 468. o. (1995). ISBN 0-521-30419-9 
  7. a b c d e Brook, Alan J.. The Biology of Desmids. Berkeley: University of California Press, 1. o. (1981). ISBN 0-520-04281-6 
  8. a b Coesel, Peter F.M. (2001). „The significance of desmids as indicators of the trophic status of freshwaters”. Biodiversity & Conservation 10, 177–187. o. 
  9. a b c d Matthews, Robin A.: Freshwater Algae in Northwest Washington, Volume III. Desmids, Part A. A Collection of Open Access Books and Monographs. Western Washington University, 2023
  10. a b c Hall, John D.. Chapter 9. Conjugating Green Algae Including Desmids, Freshwater Algae of North America: Ecology and Classification, 2, Elsevier Inc. (2014. december 8.). ISBN 978-0-12-385876-4 
  11. Desmids. Micscape Microscopy and Microscope Magazine
  12. Proceedings of the Royal Society -Biological Minerals Formed from Strontium and Barium Sulphates. II. Crystallography and Control of Mineral Morphology in Desmids
  13. A.J. Brook (1980). „Barium accumulation by desmids of the genus Closterium (Zygnemaphyceae)”. British Phycological Journal 15 (3), 261–264. o. DOI:10.1080/00071618000650251. 
  14. Kapraun DF (2007. április 1.). „Nuclear DNA content estimates in green algal lineages: chlorophyta and streptophyta”. Ann. Bot. 99 (4), 677–701. o. DOI:10.1093/aob/mcl294. PMID 17272304. PMC 2802934. 
  15. Speer, B. R.: Desmidiales: The desmids. University of California Museum of Paleontology . (Hozzáférés: 2017. szeptember 10.)
  16. (2018. december 8.) „Plastid phylogenomic analysis of green plants: A billion years of evolutionary history” (angol nyelven). American Journal of Botany 105 (3), 291–301. o. DOI:10.1002/ajb2.1048. ISSN 0002-9122. PMID 29603143. 
  17. a b (1996) „5. Biogeography of desmids”. Hydrobiologia 336 (1–3), 41–53. o. DOI:10.1007/BF00010818. 

Források

[szerkesztés]
  • szerk.: Guiry, M.D., John, D.M., Rindi, F., McCarthy, T.K.: Survey of Clare Island 1990 - 2005, noting the Desmidiales recorded, New Survey of Clare Island. Volume 6: The Freshwater and Terrestrial Algae. Royal Irish Academy (2007). ISBN 978-1-904890-31-7 

További információk

[szerkesztés]
Fájl:Wikispecies-logo.svg
A Wikifajok tartalmaz Desmidiales témájú rendszertani információt.