Daniël de Lange (zeneszerző)
Daniël de Lange | |
![]() | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1841. július 11.![]() |
Származás | holland |
Állampolgársága | holland |
Elhunyt | 1918. január 31. (76 évesen)![]() |
Családja | |
Édesapja | id. Samuel de Lange |
Édesanyja | Johanna Molijn |
Házastárs | Alida van Oordt Anna Maria Gouda |
Gyermekei | Samuel Johannes Adriana Maria Hendrika Aafje Wilhelmina Petronella Daniël |
Pályafutás | |
Tevékenység | zeneszerző, zenepedagógus, csellóművész |
Műfajok | opera, szimfónia, kórusművek |
Hangszer | cselló, orgona |
Híres művei | 1. c-moll szimfónia Requiem |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Daniël de Lange témájú médiaállományokat. |
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/b/b8/Portret_van_Daniel_de_Lange_%281841-1918%29_door_Adri_Bleuland_van_Oordt.jpg/200px-Portret_van_Daniel_de_Lange_%281841-1918%29_door_Adri_Bleuland_van_Oordt.jpg)
Adri Bleuland van Oordt alkotása
Daniël de Lange (1841. július 11., Rotterdam, Hollandia – 1918. január 31., Point Loma, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok) holland zeneszerző, karmester, zenekritikus, zenepedagógus, csellóművész.
Élete
Daniël de Lange 1841-ben született egy rotterdami muzsikuscsalád gyermekeként. Édesapja idősebb Samuel de Lange (1811-1884) zeneszerző, a rotterdami Szent Lőrinc templom orgonistája, édesanyja Johanna Molijn voltak. Bátyja, ifjabb Samuel de Lange (1840-1911), zeneszerző, zongoraművész, zenekritikus.[1]
Apja kezdte zenélni tanítani, majd csellózni Simon Ganztól, míg zeneszerzést Johannes Verhulsttól és Berthold Damckétől tanult. Később Brüsszelbe megy, ahol a belga virtuóznál Adrien-François Servaisnél csellózni, míg Jacques-Nicolas Lemmensnél orgonálni tanult. Bátyjával, agy koncertturnén vettek részt Kelet-Európában, melynek eredményeképpen, Karol Mikuli közbenjárására, 1860–tól 1863-ig mindketten katedrát kaptak a Lembergi Konzervatóriumban. Kinevezésének idején Daniël csak 19 éves volt.[1][2]
Rövid rotterdami tartózkodás után Párizsba költözött, ahol főleg orgonistaként, zeneszerzőként és zongoratanárként dolgozott. Számos híres művésszel, például Stephen Hellerrel, Édouard Laloval, Berliozzal, Massenet-val és Bizet-vel ismerkedett meg. Itt a tanítványa volt Ernest Chausson. Ebben a párizsi időszakban írta szimfóniáit, emellett dalokat és kórusműveket írt, köztük a Requiemet (1868).[1]
1870-ben Daniël és Lide, a Porosz–francia háború miatt kénytelen visszatérni Hollandiába. Itt is elsősorban tanítással foglalatoskodik, Zaandamban zeneiskolát alapít. Ő volt az első "hivatalos" zenekritikus Hollandiában. Emellett sikeres karvezető, például Leidenben is tevékenykedik ilyen minőségben és kiváló szervező, többek között a Társaság az Énekművészet Előmozdításáért (Maatschappij tot Bevordering der Toonkunst) és a Holland Zenetörténeti Társaság (Vereeniging voor Nederlandsche Muziekgeschiedenis) vezetője. 1884-ben Johannes Messchaerttel, Frans Coenennel és Julius Röntgennel közösen megalapítja az Amszterdami Konzervatóriumot, melynek előbb tanára és karvezetője, majd 1895-től az intézmény igazgatója lesz. 1913-ban lemondott konzervatóriumi állásáról. Itt ismert tanítványai voltak Bernhard van den Sigtenhorst Meyer és Anton Averkamp.[1][3]
A Holland A Capella Kórust 1881-ben alapították, és többek között Johannes Messchaert, Aaltje Reddingius, Arnold Spoel és de Lange későbbi második felesége, Anna Maria Gouda voltak a tagjai. Komoly sikereket ért el az elfeledett holland reneszánsz zene felelevenítésével. De Lange sok más szempontból is úttörő szerepet játszott. Például kiterjedt kutatásokat folytatott a keleti gamelán zenéről és számos oktatási és pedagógiai művet tett közzé. Ezen tevékenységei révén a zeneszerzés egyre inkább háttérbe szorult.[1]
Élete utolsó éviben Helena Blavatsky eszméinek hatása alá került és elkezdett teozófiával foglalkozni. 1914-ben második feleségével együtt az Egyesült Államokba költözött a Teozófiai Társulatnak a kaliforniai Point Lomában lévő épületébe. Itt hunyt el 1919-ben.[1]
Családja
1869. augusztus 5-én feleségül vette Alida Maria Wilhelmina van Oordtot (Lide), akinek a nővére Aafje ugyanazon a napon ment hozzá Daniël bátyához, Samuelhez. Két fiuk és négy lányuk született, akik közül az egyik lány fiatalon elhunyt.
Felnőttkort megélt gyermekeik:
- Samuel Johannes (1870.06.19. – 1949.06.05.), orvos, az amszterdami Boerhaave-klinika orvos-igazgatója
- Adriana Maria Hendrika (1871.07.23. – 1939)
- Aafje (1872.08.10. – 1940.01.06.), Anton Hildebrand Tierie orgonaművész felesége lett
- Wilhelmina Petronella (1875.05.21. – ?), Johan Frederik de Veer zongoraművész felesége lett
- Daniël (ifjabb) (1878.11.08 – 1948.09.12), biológus, embriológus, az utrechti Hubrecht-laboratórium igazgatója
Lide 1910. április 28-án bekövetkezett halála után, Daniël de Lange 1911. július 6-án újra megnősült. Második felesége Anna Maria Gouda énekesnő.[4][5]
Munkássága
Életműve nem olyan nagy, főleg a bátyja munkásságához képest és a egyes művek esetében a szerzőség is megkérdőjelezhető, ezek közé tartozik a Kuilenburg bukása című opera és a 2. szimfónia. Viszont vannak jelentős művek, amelyek esetében biztos, hogy Daniël a szerző, ilyen például az 1. szimfónia, a Csellóverseny és a Requiem. Konzervatív bátyjával ellentétben sokkal nyitottabb volt a kortársak, mint Berlioz, Wagner vagy Liszt újításaira.[6]
Két dala, a Gentil Theodoor Antheunis szövegére komponált A zenész és a W. Zaalberg szövegére írott Holland tenger szerepel a korszak népszerű daloskönyvében. A Holland Kamarakórus (Nederlands Kamerkoor) CD felvétele, amelyen az 1. szimfónia és Requiem is szerepel, Edison díjat nyert.[7]
Művei
- Kuilenburg bukása (De val van Kuilenburg) - opera
- 1. c-moll szimfónia Op.4. (1865 körül)
- 2. D-dúr szimfónia
- Csellóverseny
- Requiem vegyeskarra és nyolc hangszerre
- G-dúr szonáta hegedűre és zongorára
- Adagio csellóra és zongorára Op.7.
- Variációk és allegro fúga Op.1.
- Lioba - drámai kísérőzene
- Beatrice
- Bede
- O salutaris[8][9]
Írásai
- Zenei gondolatok (Thoughts on Music)[* 1]
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Daniël de Lange című holland Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
- ↑ de Lange, Daniël. Thoughts on Music – Musical art explained as one of the most important means of building up man's character (angol nyelven). Hága, Hollandia: I.S.I.S. Foundation (2003). ISBN 9070163632
Hivatkozások
Források
- ↑ DLA: A de Lange család (holland nyelven) (html). De Lange Alapítvány. (Hozzáférés: 2018. június 4.)
- ↑ NMI1: de Lange élete (angol nyelven) (html). Holland Zenei Intézet. (Hozzáférés: 2018. június 4.)
- ↑ NMI2: de Lange munkái (holland nyelven) (html). Holland Zenei Intézet. (Hozzáférés: 2018. június 4.)
- ↑ 401: de Lange színpadi művei (angol nyelven) (html). 401 holland opera. (Hozzáférés: 2018. június 4.)
- ↑ Runeberg: A de Lange család (holland nyelven) (html). Északi családok lexikona. (Hozzáférés: 2018. június 4.)
- ↑ ccm: Daniël de Lange (angol nyelven) (html). composers-classical-music.com. (Hozzáférés: 2018. június 4.)
- ↑ imslp: Daniël de Lange (angol nyelven) (html). International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2018. június 4.)
- ↑ geni: Daniël de Lange családfája (angol nyelven) (html). geni.com. (Hozzáférés: 2018. június 4.)
- ↑ jaeger: Daniël de Lange családfája (holland nyelven) (html). A holland családok genealógiája. (Hozzáférés: 2018. június 4.)
További információk
- Daniël de Lange: 1. c-moll szimfónia. YouTube
- Daniël de Lange: Requiem. YouTube