Czorda Bódog

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Czorda Bódog
Született1828. december 18.[1]
Szabadka[1]
Elhunyt1904. július 4. (75 évesen)[1]
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1861. április 6. – 1861. augusztus 22.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1865. december 14. – 1868. december 9.)
  • a magyar főrendiház tagja (1893. december 2. – 1904. július 5.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Czorda Bódog témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Czorda Bódog (Szabadka, 1828. december 18. – Budapest, 1904. július 4.) magyar jogász, bíró, honvédtiszt, politikus, 1861-ben és 1865-ben országgyűlési képviselő, 1889 és 1892 között igazságügyi államtitkár, 1893-tól 1901-ig a Kúria másodelnöke, főrendiházi tag.

Élete[szerkesztés]

Czorda Bódog 1828-ban született Szabadkán, Czorda József bíró, városi tanácsnok és Speidl Rozália egyetlen gyermekeként. Nagyapja, Czorda Ferenc 1809-től 1813-ig, majd 1820-tól 1828-ig Szabadka polgármestere volt. Tanulmányait szülővárosában és Pécsen végezte, majd Pesten lett joghallgató. Ebben az időszakban alapítója volt a Baráti Körnek nevezett irodalmi társaságnak. Az 1847-48-as pozsonyi országgyűlésen a szabadkai képviselők mellett dolgozott írnokként.[2]

1848 szeptemberében jogi diplomát szerzett, ezután beállt a hódmezővásárhelyi 30. honvédzászlóaljhoz, amelynek tagjaként részt vett Arad ostromában. 1849 januárjában az 58. zászlóaljban hadnagy, májusban főhadnagy, végül százados lett, részt vett Temesvár ostromában is.[3] A világosi fegyverletétel után besorozták az osztrák hadseregbe, és egy évet Itáliában töltött, majd szülei pénzzel váltották meg a katonai szolgálatát, így 1850-ben visszatérhetett Szabadkára. Hamarosan a város gazdasági jegyzője, majd ügyvéd lett, és a közgyűlés tagjaként egyre élénkebben részt vett szülővárosa közéletében, főleg oktatási ügyekkel foglalkozott. 1860-ban egy Szent István-napi hazafias beszéde miatt letartóztatták, és hét hónapig a csehországi Josefstadtban raboskodott.[2]

Szabadulása után Szabadkára visszatérve városi főügyésznek választották, majd az 1861-es országgyűlési választáson szülővárosa képviselőjévé választották. A provizóriumnak nevezett időszak elején lemondott a főügyészségről, de továbbra is részt vett városi közéletben. Jelentős szerepet játszott az alföldi vasút megvalósulásában, 1864-ben Flatt Endrével együtt ő tette meg az első kapavágást. Az 1865-ös országgyűlési választáson a Deák-párt helybeli vezetőjeként ismét mandátumot szerzett, majd 1867-ben városi főbíró is lett. Az 1869-es országgyűlési választáson már nem jutott a parlamentbe, és a városi tisztújítást is elvesztette.[2]

Czorda ezután bírói pályára lépett, 1869-ben a fővárosi ítélőtábla bírája, majd 1876-ban kúriai bíró lett. Az 1880-as évek közepétől a kormányzó Szabadelvű Párttal való jó kapcsolata miatt az igazságügyi miniszteri tárca állandó várományosának tartották. 1889 júniusától 1892 szeptemberéig az Igazságügyi Minisztérium államtitkára volt Szilágyi Dezső miniszter mellett, majd visszatért a bírói pályára, és a budapesti ítélőtábla elnöke lett. 1892-ben nemesi címet kapott, és hivatalból a főrendiház tagja lett, ahol 1901-ig foglalt helyet. Itt a mentelmi és közjogi bizottság tagja volt.[4]

1893 őszén a Kúria másodelnökévé nevezték ki, tisztségét 1901-es nyugdíjazásáig töltötte be. A kolozsvári egyetem tiszteletbeli doktora, 1896-ban pedig valóságos belső titkos tanácsos lett. 1901-es nyugdíjazásakor a Ferenc József-rend nagykeresztjével tüntették ki.[2] Jogi íróként számos kisebb tanulmányt írt különböző szaklapokba.[5]

Sírja a Fiumei Úti Sírkertben, 2005. (29/2-3-20)

Felesége 1857-től Ladányi Etelka, Ladányi Bertalan és Karácsonyi Júlia lánya volt. Négy lányuk született: Etelka, Gizella, Janka és Mariska. Gizella lányuk férje Nagy Dezső Bálint ügyvéd és politikus volt. Czorda Bódog 1904-ben hunyt el Budapesten, a Fiumei Úti Sírkertben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2001-ben védetté nyilvánította.[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c d Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2021. szeptember 2.)
  2. ↑ a b c d Vass Géza: Egy elfeledett szabadkai, Czorda Bódog (magyar nyelven). Vajdasági Előretolt Helyőrség, 2022. február 19. (Hozzáférés: 2023. január 2.)
  3. ↑ CZORDA BÓDOG | Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2023. január 2.)
  4. ↑ 1896-1901. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1897–1901. Budapest, 1897. | Könyvtár | Hungaricana. library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2023. január 2.)
  5. ↑ Czorda Bódog | Magyar életrajzi lexikon | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2023. január 2.)
  6. ↑ Nemzeti Örökség Intézete - Czorda Bódog (angol nyelven). Nemzeti Örökség Intézete - Czorda Bódog. (Hozzáférés: 2023. január 2.)

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Czorda_Bódog&oldid=26785270”