Csorba Zoltán (mezőgazdász)

Csorba Zoltán
Született	1904. szeptember 27. Budapest
Elhunyt	1981. szeptember 11. (76 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	gazdálkodó kutató
Iskolái	Magyar Királyi József Műegyetem (–1926)
Sírhelye	Farkasréti temető (6/9-1-169/170)
Tudományos pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Szakterület	mezőgazdaság-tudomány növénykórtan mikológia
Kutatási terület	növénykórtan növényvédelem
Tudományos fokozat	doktorátus (1931)
Tudományos publikációk száma	~140
Sablon • Wikidata • Segítség

Csorba Zoltán (Budapest, 1904. szeptember 27. – Budapest, 1981. szeptember 11.) magyar mezőgazdász, a növénykórtan és növényvédelem kutatója, a biológiai tudományok kandidátusa (1961).

Életrajza

1904. szeptember 27-én született Budapesten. 1926-ban fejezte be egyetemi tanulmányait a budapesti műegyetemen, ahol gyakornok, majd tanársegéd lett, 1931-ben doktorált. 1930-tól a Földművelésügyi Minisztérium szolgálatában állt, ahol előbb adjunktus, főadjunktus, majd kísérletügyi igazgató lett. 1948-1950 között a Minisztérium Növényvédelmi Szolgálatát vezette. 1969-ben való nyugdíjazásáig a Növényvédelmi Kutató Intézet igazgató helyettese volt.

A Magyar Agrártudományi Egyesület alapító tagja volt, 1966-ban aranykoszorús jelvényüket nyerte el, 1973-ban pedig elsőként kapta meg a Horváth Géza-emlékérmet.

Budapesten halt meg, 77 évesen, 1981. szeptember 11-én.

Munkássága

Maradandót alkotott a növényvédelmi mikológia területén mint az aszkospórás gombák hazai szakértője. Kidolgozta az almafa lisztharmat elleni védekezés módszereit, és foglalkozott a kajszi betegségeivel, az almástermésűek varasodásával és a moníliás megbetegedés elleni küzdelemmel. A szerves fungicidek mint hatóanyagok magyarországi bevezetője volt.

Mintegy 140 szakcikke jelent meg, 1965-ben részt vett a Növénykórtan című szakkönyv összeállításában is.

Főbb munkái

• Védekezés az almafa-lisztharmat ellen (Budapest, 1939)
• Általános védekezőmunkák a gyümölcsösben (Kadocsa Gyulával, Budapest, 1950)
• A házikert növényvédelme (Reichart Gáborral, Budapest, 1958)
• Az almafa lisztharmat (Budapest, 1962)
• Harc a gyümölcsfák betegségei és kártevői ellen (Szelényi Gusztávval és Berend Istvánnal, 2. kiadás, Budapest, 1981)

Források

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.