Cseresznyés Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cseresznyés Pál
Született1941. április
Vármező, Maros-Torda vármegye
Elhunyt2016. január 13. (75 évesen)
Marosvásárhely
Nemzetiségemagyar
SablonWikidataSegítség

Cseresznyés Pál (Vármező, 1941. április – Marosvásárhely, 2016. január 13.) erdélyi magyar nemzetiségű elítélt, aki az 1990. évi hírhedt román-magyar összetűzés, a marosvásárhelyi fekete március során egyike volt azon 43 magyar és roma nemzetiségű személynek, akiket a román igazságszolgáltatás elítélt. Cseresznyés azzal vált híressé, hogy ő volt az, aki a szervezetten behozott, és Marosvásárhely magyarságára fegyveresen rátámadó libánfalvi lakost, Mihăilă Cofariut fektében megrugdosta. Ezt követően hat évet töltött börtönben, ahol rendszeresen kínozták, majd kegyelemmel szabadult.

Élete[szerkesztés]

1941-ben született az akkor Magyarországhoz tartozó Észak-Erdélyben, Vármezőn, ami ma Nyárádremete része, Maros-Torda vármegyében. Iparos családból származott, heten voltak testvérek. Marosvásárhelyen élt, amikor 1990 márciusában a posztkommunista, soviniszta, magyar- és zsidóellenes Vatra Românească segítségével a központi román kormányzat kirobbantotta a fekete márciust.

1990. március 19-én, immár több napi uszítás és tervszerű manipuláció után, a román központi hatalom megkezdte a marosvásárhelyi pogromot. A Vatra Romanesca bérelt buszokkal több, Marosvásárhely környéki román területről, de főleg a Görgény-völgyéből szervezetten felfegyverzett román parasztokat szállított be a városba, akik vandál módon megtámadták a RMDSZ székházát a katonaság és a rendőrség asszisztálása mellett. Majd ostrom alá fogták az bennrekedteket és a tétlen biztonsági erők szeme láttára súlyosan bántalmazták a székházból kijövőket, az egyik szemére megvakították a híres írót, Sütő Andrást. Ezt követően másnap, március 20-án Cseresznyés Pál is a Fő téri tömegtüntetésen vett részt az egy nappal azelőtti cselekedet hírére A délutáni órákban a városba ismételten szervezetten behozott, leitatott és felfegyverzett románok megtámadták a 14-15 000 fős magyar tömeget, a támadás nyomán Cseresznyés is könnyebb sérülést szenvedett. A támadókat sikerült megállítani, majd a magyarok egy ellentámadással visszafoglalták a teret a románktól. Ekkor történt, hogy Cseresznyés Pál belerúgott a már korábban földön fekvő, eszméletét vesztő, Marosvásárhelyre fegyveresen beérkezett Mihăilă Cofariuba, aki előzőleg láncfűrésszel támadt többed magával a magyar tömegre. Az eseménysorozatot a Grand Hotelt tetejéről lefilmezte az ír köztelevízió. Habár a rúgás nem volt különösebben erős, vagy végzetes, a román tömegtájékoztatás propagandisztikus célból felhasználta, a mai napig rendszeresen ezzel ábrázolva a vásárhelyi eseményeket. Ezt a pillanatot egyébként a világ tévétársaságai és a magyar közszolgálati tévé is számtalan alkalommal sugározta, abban a hiszemben, hogy a fekvő ember a magyar, és aki rugdossa, az a román.

A fekete március után[szerkesztés]

Az ír televízió felvétele nyomán ítélték el Cseresznyés Pált 10 évre és egymillió lejes kártérítésre különös kegyetlenséggel végrehajtott gyilkossági kísérletért, amelyből hat évet le is ült Marosvásárhelyen, majd a jilavai börtönben. Az erdélyi magyar közösség a vásárhelyi kirakatper legpechesebb áldozatának tartotta Cseresznyés Pált. A bíróság ugyanis nem vette figyelembe a román nemzetiségű orvos szakértői jelentését, amely szerint a vádlott futtából nem is tudott halálos jellegű rúgást elkövetni.[1] Elmondása alapján a börtönben rendszeresen kínozták, szemébe piros paprikát tettek, megalázták, az őrök a következő mondat kíséretében lökték be új cellába a köztörvényes bűnöket elkövető román rabok közé:

Itt a románok gyilkosa, tegyetek vele, amit akartok!

1996-ban Emil Constantinescu elnöki kegyelemben részesítette, ezt követően hazaköltözött. Börtönévei alatt felesége elhunyt, ő maga pedig szabadulása után igen nehéz anyagi helyzetben sínylődött, elmondása alapján többször bántalmazták ezt követően is a nyílt utcán Marosvásárhelyen.

Egy interjúban elmondta, hogy mindenkinek megbocsátott, de még a börtönévek után is kiment volna az utcára, ha úgy érzékelte volna, hogy a magyar nemzetét bántják mások. 2008-ban könyvet írt Március mártírja címmel, a börtönben eltöltött hat évéről (1991.01.16. - 1996.12.24.).[2]

Források[szerkesztés]

  1. Elhunyt Cseresznyés Pál, a fekete március áldozata, Krónika, 2016. január 13.
  2. Cseresznyés Pál kálváriája Archiválva 2017. szeptember 2-i dátummal a Wayback Machine-ben, Erdély Online, 2008., január 20.