Cs. Pataj Mihály

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cs. Pataj Mihály
Született1921. december 22.
Békéscsaba
Elhunyt2008. január 24. (86 évesen)
Szeged
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásafestő,
grafikus,
művésztanár
Iskolái
SablonWikidataSegítség

Cs. Pataj Mihály (Pataj Mihály) (Békéscsaba, 1921. december 22.Szeged, 2008. január 24.) magyar festő, grafikus és művésztanár.

Életútja[szerkesztés]

Szülővárosában, a Rudolf Főgimnáziumban érettségizett. Felsőfokú tanulmányokat a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatott 1940-1945 között, ahol Rudnay Gyula volt a mestere. Ábrázoló geometria-művészeti rajz és festő-művészettörténet szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. A jobb elhelyezkedési lehetőség érdekében 1947-ben elvégezte a szegedi Apponyi Kollégiumot, amely tanítóképző intézeti tanári képesítést nyújtott.

Sokáig Szarvason tanított és alkotott, kiváló grafikákat is alkotott itt, majd 1963-ban bekerült a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Rajz- és Művészettörténet tanszékére, ahol mint oktató, főleg színelmélettel foglalkozott. 1970-1978-ig főiskolai docens, 1978-1982-ig főiskolai tanári beosztásban dolgozott, 1975-1982-ig tanszékvezető volt. 1982-ben vonult nyugalomba. Kiváló tanítványai voltak, köztük Bakacsi Lajos, Szekeres Ferenc.

Felesége Hegedűs Éva tanárnő. Gyermekei: Miklós és Klára.

Aktív közéleti tevékenységet fejtett ki, tagja volt a Képzőművészeti Szövetségnek (1959-től) és az Association Internationale de la Couler (Az Áramlatok Nemzetközi Társasága) nevű nemzetközi művészeti szervezetnek (1970-től). A rendszerváltást követően megalakuló újabb képzőművészeti társaságok tagja lett, belépett a Rudnay Gyula Baráti Társaságba 1991-ben, majd a Magyar Festők Társaságába 1993-ban.

Művészete[szerkesztés]

1956 óta kiállító művész. Fiatalon nyaranként művésztelepeken alkotott (Dömsöd, Szigliget, Hédervár, Zsennye). Nyugtalan alkatú, optimista szemléletű alkotóként jellemzi Szuromi Pál művészettörténész. Már kezdeti realista stílusú alkotásait is átjárta a lüktetés, a szenvedélyesség, expresszív formaelemek kerültek ki a keze alól, ezeket konstruktív eszközökkel nyugtatta. Később a kolorizmus ragadta magával. Kiindulóponton mindig a természetből és az ábrázolt tárgy megfigyeléséből merített ihletet. Tájkép, életkép, enteriőr, csendélet, alakábrázolás, érzetek, apokaliptikus látomások mind megtalálhatók az ő repertoárjában. Számos egyéni és csoportos kiállításon megmérette az ő alkotásait. A szegedi Móra Ferenc Múzeum és a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum őrzi festményeit és grafikáit.

Kiállítások (válogatás)[1][szerkesztés]

Egyéni kiállítások[szerkesztés]

  • 1956 • Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
  • 1960 • Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged
  • 1962 • Derkovits Terem, Budapest
  • 1969 • Móra Ferenc Múzeum, Képtára, Szeged • Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely
  • 1974 • Tessedik Múzeum, Szarvas
  • 1976 • Bagno di Romagna, Bologna
  • 1977 • Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
  • 1979 • Gulácsy Terem, Szeged
  • 1981 • Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged • Gyermán Galéria, Luxemburg
  • 1984 • Szőnyi Terem, Miskolc • Képcsarnok, Salgótarján
  • 1986 • Képcsarnok Galéria, Eger
  • 1988 • József Attila Múzeum, Makó
  • 1989 • Ferenczy Terem, Pécs
  • 1990 • Magyar Intézet, Helsinki
  • 1991 • Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged • Derkovits Terem, Szombathely
  • 1992 • Mészöly Terem, Székesfehérvár • Zoersel (B) 1993 • Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
  • 1997 • Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged • Szolnoki Galéria, Szolnok.

Csoportos kiállítások[szerkesztés]

  • 1967 • Szegedi képzőművészek tárlata, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
  • 1968-97 • Szegedi Nyári Tárlat, Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged
  • 1973-97 • XX-44. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely
  • 1985, 1987 • Táblaképfestészeti Biennálé, Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged
  • 1991 • Kulturális Központ, Zoersel (B)
  • 1997 • Szegedi festők, Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged.

Irodalom (válogatás)[szerkesztés]

  • Fenyvesi István: Második találkozás. Tiszatáj, 1961. április
  • D. Fehér Zsuzsa: Cs. Pataj Mihály kiállítása Szegeden. Művészet, 1965/2.
  • Polner Zoltán: Festő az életmű vonzásában, Délmagyarország, 1984.
  • Laczó Katalin: Szenvedélytől fűtött realizmus. Szeged c. folyóirat, 1995. június

Díjak, elismerések (válogatás)[szerkesztés]

  • Munka Érdemrend Ezüst Fokozata (1970)
  • Szegedért emlékérem (1995)
  • Honor Pro Metris (1990)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lista artportal.hu i.m. nyomán

Források[szerkesztés]

  • Kortárs magyar művészeti lexikon. Főszerk. Fitz Péter. 3. köt. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 1999. Pataj Mihály, Cs. festő lásd 89. p. ISBN 963-8477-46-6
  • Szegedi Tanárképző Főiskola : 1873-1998. Történet. Almanach. Szeged, Békési Imre, 1998. Cs. Pataj Mihály lásd 499-500. p. ISBN 963-9167-02-9
  • Szegedi festők. Szerk. Tandi Lajos. Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata, 1997. Cs. Pataj Mihály lásd 70-73, 128. p. ISBN 963-03-4195-6
  • Művészeti lexikon. 3. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1967. Pataj, Cs. Pataj Mihály lásd 713. p.

További információk[szerkesztés]