Csíkos szender

Csíkos szender
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok;
Törzs:	Ízeltlábúak;
Osztály:	Rovarok;
Rend:	Lepkék;
Család:	Szenderfélék;
Nem:	Hippotion;
Tudományos név
	Hippotion celerio; Linnaeus, 1758
Szinonimák
	Sphinx celerio
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Csíkos szender témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Csíkos szender témájú médiaállományokat és Csíkos szender témájú kategóriát.

A csíkos szender (Hippotion celerio) a szenderfélék családjába tartozó, Eurázsia és Ausztrália trópusi, szubtrópusi vidékein elterjedt lepkefaj, amely Európába is elkóborol.

Megjelenése[szerkesztés]

A csíkos szender szárnyfesztávolsága 6-7,2 cm. Feje a torhoz képest viszonylag nagy és széles; a szeme is nagy. A tor és a potroh aránylag karcsú, a potroh fokozatosan elvékonyodik el. Feje barnássárga; a tor barna, kétoldalt barnássárga; a potroh barnássárga, gerincvonala sárgás, kétoldalt barna sáv kíséri. Az elülső szárny olyan színű, mint a teste, rajta sárga és barna hosszanti sávokkal. Közepén kis, kerek, sötétbarna folt található. A csúcstól a szárny tövének közepéig ezüstös sáv húzódik. A hátsó szárny töve élénk rózsaszínű, a belső szegély felé sárgás. A két fekete hosszanti sávból a külső keskeny, a belső jóval szélesebb. A szárnyak fonákja zöldessárga, árnyékszerű rajzolattal. A szárnyak rojtja rövid, barna és fehér színű.

Petéje világoszöld, kerek, fényes.

Hernyója barna, zöld, vörösesbarna, sötétszürke is lehet; oldalán sötétebb mintázattal és sárga oldalvonalakkal. A test elején, a 4. szelvényen két zöld vagy sárga keretű, fekete színű, fehér magvú szemfolt látható. Az 5. szelvényen két kisebb sárga folt látszik. A test végén hosszú szarvszerű nyúlvánnyal rendelkezik. Hossza a 8 cm-t is elérheti.

Világosbarna bábjának háta, szárnytokjai és feje sötétebb, potroha vörhenyes. Hossza kb. 4,5 cm.

Hasonló fajok[szerkesztés]

Magyarországon nem él hasonló faj.

Elterjedése[szerkesztés]

Eurázsia és Ausztrália trópusi, szubtrópusi régióiban honos, de minden évben messzire elkóborol, bejárja Nyugat- és Közép-Európát is. Észak-Afrikában és a Kanári-szigeteken stabil populációi vannak, de ettől északabbra nem tud áttelelni. Magyarországon ritka, inkább délen lehet találkozni kóbor egyedeivel.

Életmódja[szerkesztés]

Sziklalejtőkön, vízmosásokban, útszéleken, kertekben, gyümölcsökben fordul elő.

Alkonyatkor, hajnalban aktív. Igen jól repül. Első nemzedéke messzire elkóborol. Június-júliusban jelenik meg Európában, de az Alpoktól északra csak egy-egy eltéved példány jut. Hernyója szőlő és különféle lágyszárúak, sóska-, galaj-, kontyvirág-, nebáncsvirágfajok leveleivel táplálkozik. Dél-Európában a szőlő kártevője lehet. A trópusokon a taroültetvényekben okoz károkat, viszont a papaja fontos beporzója. Bábja a földben telel át, de a hideg európai telek során elpusztul.

Fogságban is könnyen tartható és szaporítható. Az imágókat cukros vízzel, a hernyókat szőlő-vagy salátalevéllel lehet etetni.

Magyarországon nem védett.