Császári hadsereg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Császári hadsereg / Kaiserliche Armee
Osztrák katonai lobogók 1806-ból (balra) és 1816-ból (jobbra)
Osztrák katonai lobogók 1806-ból (balra) és 1816-ból (jobbra)

Dátum kb. 1440. (1452.) –
1806. augusztus 6.
Ország
Német-római Birodalom
Típus fegyveres erők
Feladat a Német-római Birodalom szuverenitásának és területi épségének védelme
Méret 51 000-130 000 fő[* 1]

A császári hadsereg (németül: Kaiserliche Armee, latinul: exercitus imperatoris), máskor császári csapatok (németül: Kaiserliche Truppen), röviden császáriak (németül: Kaiserliche), 1745-től[1] római császári-királyi (németül: römisch-kaiserlich-königlich), vagy röviden császári-királyi (németül: kaiserlich-königlich), a mindenkori német-római császár katonáit tömörítő haderő a kora újkorban. A császári csapatok (Kaiserlichen) szinte mindig az „Ausztria-házból” származó Habsburg-házi császárok alárendeltségébe tartoztak, elsőként III. Frigyes német-római császár uralkodása alatt, a császár személyéhez köthetőek, ezért a 18. században rendre „osztrákként” emlegették őket, bár a csapatokat nem csak az Osztrák Főhercegség (Erzherzogtum Österreich) tartományaiból, hanem az egész Német-római Birodalomból toborozták.

A császári hadsereget meg kell különböztetni az úgynevezett birodalmi hadseregtől (németül: Reichsarmee, Reichsheer, vagy Reichsarmatur, latinul: exercitus imperii), amelyet csak a Reichstag[2] beleegyezésével lehetett toborozni és hadműveletekben bevetni, a Német-római Birodalom tíz körzetéből (Reichskreis). A birodalmi hadsereg részben ellensúlyozta a császár hadseregét, részben pedig kiegészítette, külszolgálat esetén.[* 2]

A német-római császár hadserege számos hadjáratban vett részt fennállásának közel négyszáz éve alatt, melyek közül kiemelkedik a tizenöt, majd a harmincéves háború, a Habsburg–török háború, a pfalzi, a spanyol, a lengyel és az osztrák örökösödési háború. Részt vettek a Svéd Királyság elleni koalíciós háborúkban (1655–1660, 1674–1679), a Szent Liga háborújában, a Habsburg–török háborúban és az orosz–osztrák–török háborúban is. A több átszervezésen átesett haderő végül a napóleoni háborúk idején, a harmadik koalíciós háborúban, az 1805 decemberi austerlitz-i csatában szenvedett olyan mértékű vereséget, mely hatására maga II. Ferenc német-római császár is lemondásra kényszerült 1806 augusztusában, mellyel birodalma és hadereje is megszűnt létezni.

Az új haderő az újjászerveződő Ausztria (Kaisertum Österreich) császári-királyi hadserege lett (németül: Kaiserlich-Königliche Armee), amely a napóleoni La Grande Armée hadtest-alapszervezetén és új gyalogharcászati eljárásokon alapult. Ez az új haderő jelentős szerepet vállalt Napóleon császárságának megdöntésében, majd az 1848–1849-es magyar szabadságharc leverésén át az 1867-es osztrák–magyar kiegyezésig és az Osztrák–Magyar Monarchia (k. u. k.) haderejének létrejöttéig látta el az osztrák császár birodalmának fegyveres védelmét.

A császári hadsereg egyenruházatának egységesítéséig ezredeinek nem voltak egységes ezredzászlói és ezredszimbólumai. Minden alakulat saját, egyedi kialakítású zászlót és szimbólumokat vitt magával a felvonulási területekre.[* 3][3]

Története[szerkesztés]

A korai újkorban a császári hadsereg bevetésre került csaknem az összes Birodalmat érintő konfliktusban.

Az első Habsburg–török háború (1529–33)
Első jelentősebb összetűzésbe az Oszmán Birodalom seregeivel kerültek szembe, amikor Szulejmán szultán hadat üzent a Habsburg Birodalomnak (a Német-római Birodalom egyik körzetének) és I. Ferdinánd császár Magyar Királyságának.
A második Habsburg–török háború (1540–47)
A harmadik Habsburg–török háború (1550–58)
A negyedik Habsburg–török háború (1560–64)
Az ötödik Habsburg–török háború (1566–1568)
A tizenöt éves, vagy hosszú háború (1591/93–1606)
A harmincéves háború (1618–1648)
A második északi háború (1655–1660)
A Habsburg–török háború (1663–1664)
A harmadik északi háború (1674–1679)
A pfalzi örökösödési, vagy kilencéves háború (1688–1697)
A Szent Liga háborúja (1683–1699)
A spanyol örökösödési háború (1701–1714)
A Habsburg–török háború (1716–1718)
A lengyel örökösödési háború (1732–1738)
Orosz–osztrák–török háború (1735–1737–1739)
Az osztrák örökösödési háború (1740–1748)
A hétéves háború (1756–1763)
A Habsburg–török háború (1788–1791)
Az első koalíciós háború (1792–1797)
A második koalíciós háború (1799–1802)
A harmadik koalíciós háború (1805)

Szervezeti felépítése[szerkesztés]

Parancsnokai
A császári csapatok összesen tizenhat német-római császár parancsnoksága alá tartoztak.
Vezérkari főnökök

Alakulatai és fegyverzetük[szerkesztés]

Lovasság[szerkesztés]

Nehézlovasság
Középnehéz lovasság
Könnyűlovasság

Gyalogság[szerkesztés]

Sorgyalogság[szerkesztés]

Gránátos alakulatok[szerkesztés]

Vadászalakulatok[szerkesztés]

Tüzérség[szerkesztés]

Ágyúk
Tarackok
Mozsarak

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. A császári hadsereg létszámát a birodalmi hadsereggel időszakosan kiegészítették, de a császáriak hadilétszáma korszakonként eltérően, növekvő tendenciát mutatott. Így fordult elő, hogy a spanyol örökösödési háborúban a 126 000 fős császári hadsereg mellé további 134 090 fős birodalmi hadsereget ki tudott állítani a Német-római Birodalom.
  2. A Reichsarmee-t elsősorban a birodalom belső rendjének fenntartásáért hívták, hívhatták össze, Reichskrieg, vagy Reichsexekutionskrieg esetén. Egy 1681-es összeírás szerint a Reichsarmee névleges ereje tizenkétezer fős lovasságból és huszonnyolcezer fős gyalogságból állt (lásd a német Reichsarmee cikket).
  3. A csapatzászló, németül Leibfahne, vagy Leibstandarte és a csapatszimbólumok megszerzése fontos feladata volt az ütközetek során a szembenálló hadfeleknek. Helye általában az alakulattörzs (hadtest-, ezred-, vagy zászlóaljtörzs) közelében volt található. Általánosan elmondható, hogy az osztrák ezredzászlók alapszíne a világos bézs, vagy karamell szín volt, egyik oldalán a birodalmi kétfejű sassal és a császár birodalmát alkotó tagországok címerpajzsaival, a másik oldalon szentet, Madonnát ábrázoló kép, a széleket fekete–arany színű sárkányfog sáv díszítette (a fekete–arany a Német-római Birodalom alapszínei voltak a heraldika és a vexillológia (zászlótan) szerint). Alakja, mérete, kialakítása számos változatban volt jelen, Mária Terézia uralkodási korszakából vannak egységesítési törekvések (porosz mintára). Hordozója a Fähnrich, azaz a zászlós.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az osztrák örökösödési háború idején, ebben az évben halt meg az osztrák császár legfőbb riválisa, Károly Albert bajor választófejedelem és német-római császár, majd fia, III. Miksa választófejedelem a füsseni különbékében rendelkezett a Pragmatica sanctio elfogadásáról és Mária Terézia férje, lotaringiai Ferenc István herceg német-római császárrá koronázásáról.
  2. A Reichstag ebben a szövegkörnyezetben a Német-római Birodalom fejedelmi gyűlését jelöli, amely 754. és 1806. között időszakosan ülésezett.
  3. Rövid összefoglaló az osztrák M. 1859 Leibfahne csapatzászlóról és elődeiről (szerző: Osztrák Hadtörténeti Múzeum/Heeresgeschichtliches Museum, HGM).

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Kaiserliche Armee (HRR) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Reichsarmee című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.