Ugrás a tartalomhoz

Crinia georgiana

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Crinia georgiana
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Myobatrachidae
Nem: Crinia
Faj: C. georgiana
Tudományos név
Crinia georgiana
Tschudi, 1838
Szinonimák

  • Crinia georgiana Tschudi, 1838
  • Cystignathus georgianusDuméril & Bibron, 1841
  • Pterophrynus affinis Günther, 1864
  • Crinia ignita Cope, 1866
  • Crinia stolata Cope, 1867
  • Pterophryne georgiana — Günther, 1867
  • Crinia georgianaKeferstein, 1868
  • Crinia georgiana var. stolataBoulenger, 1882
  • Crinia georgiana var. affinis — Boulenger, 1882
  • Crinia signifera ignitaLoveridge, 1935
  • Crinia affinis affinis — Loveridge, 1935

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Crinia georgiana témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Crinia georgiana témájú kategóriát.

A Crinia georgiana a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül a Crinia nembe tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

Ausztrália endemikus faja. Ausztrália Nyugat-Ausztrália államának délnyugati csücskében honos. Elterjedési területének mérete körülbelül 115 300 km².[1]

Megjelenése

[szerkesztés]

Közepes termetű békafaj, testhossza elérheti a 45 mm-t.[2] Háta szürke, barna, vörösesbarna, krémszínű vagy majdnem fekete, néha sötétebb foltokkal vagy csíkokkal. Néha a háta közepén egy hosszanti csík húzódik. A szemhéjak vörösek vagy aranyszínűek.[2] A hasa fehér, a hím torka sötétbarna. Pupillája vízszintes, szivárványhártya aranyszínű. A hónalj, az ágyék, valamint a combok elülső és hátsó része élénkpiros. Az ujjak és a lábujjak úszóhártya nélküliek, mindkettő korong nélküli. A hím karja határozottan nagyobb, mint a nőstényé.[2]

Életmódja

[szerkesztés]

Júliustól októberig szaporodik.[1][2] A petéket egyenként rakja le időszakos pocsolyákba vagy szivárgó vizekbe. Az ebihalak elérhetik a 2,5 cm hosszúságot, és fekete, szürke vagy aranybarna színűek, némi ezüstös foltokkal.[2] Gyakran a víztestek alján maradnak, és körülbelül egy-másfél hónap alatt fejlődnek békává.[2]

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Legalább egy védett területen megtalálható.[3]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]