Cornwalli Királyság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Cornwalli Királyság
5. század?875
 Cornwalli Királyság zászlaja
Cornwalli Királyság zászlaja
Általános adatok
Vallás kelta kereszténység (?)
Kormányzat
Államforma monarchia
Elődállam Utódállam
 Római Birodalom Wessexi Királyság 

A Cornwalli Királyság (más néven Kernow) a Római Birodalom bukása után a kora középkor során létezett állam volt a Brit-sziget délnyugati csücskében, Cornwallban.

Elnevezése[szerkesztés]

Nevét valószínűleg a corniusok briton törzsről kapta, akik bizonyosan ezen a területen laktak. Ezt a római Ravennai Kozmográfia is feljegyzi. Cornwall ma is használt korni elnevezése Kernow, ami nagyon hasonlít a walesi Cernyw és a breton Kernev alakra. A terület latin neve Comubia volt, de a környékbeli népek Dél-Walesnek hívták, majd később Cornwall lett a neve.

Státusza és jellemzői[szerkesztés]

Úgy tűnik, Cornwall eredetileg a nagyobb Dumnonia királyság része volt. A hagyomány szerint viszont ebben az időben is volt önálló döntési jogkörrel rendelkező alkirálya. Néhány történész azonban úgy véli, mindig is független volt Dumnoniától. Az bizonyos, hogy a 8. század folyamán a terület angolszász befolyás alatt állt.

Cornwallt soha sem foglalták el a rómaiak teljesen, és a településeket a kivonulásuk után is tovább használták. Úgy tűnik, a király vándorolt, egyszerre több kastélyt is fenntartott magának, többek között Tintagelben. Kevesebb főúr épített a Castke Dore-hoz és a Kelly Roundshoz hasonló erődöket.

Egyes vélemények szerint, miután kivonultak innen a rómaiak, a kereszténység tanítói nem érték el ezt a távol fekvő területet, s így a terület lakói pogányok maradtak. Később, az 5. és 6. században Szent Byrchan gyermekei és az Ír-szigetről származó szentek térítették meg az ittlakókat. Bodminban volt egy fontos monostor, amit különböző korból származó források más-más egyházmegyéhez soroltak, míg végül Canterbury fennhatósága alá került a 9. század közepén.

Cornwall királyai[szerkesztés]

A korni uralkodókról számos ówalesi dokumentum, a Szentek élete és a helyi valamint az Artúr királyhoz fűződő mondakör áll rendelkezésre forrásként.

875 után számos korni nevű ember viselte a Cornwall grófja címet, amely lehet, hogy folytonosságot mutat az előbbi címmel, és a trónörökösök viselték ezt a címet. Az utolsó gróf Cadoc volt a sorban, kinek a hatalma 1066-ban Anglia normann megszállásával fejeződött be.

Az emlékköveken említett többi király még kisebb területek urai lehetett.

Kapcsolat a Kerekasztal-mondakörrel[szerkesztés]

Geoffrey of Monmouth azt írta, hogy Artúr király székhelye Tintagelben volt. Azt is írta, hogy a király utolsó csatája, a camlanni csata helyszíne Cornwallban van. Ezt a helyszínt hagyományosan a Slaughter-hídnál azonosítják, Camelford közelében. Többször felmerült, hogy Camelford lett volna a legendás Camelot.

Szász uralom[szerkesztés]

Mivel Cornwall egy félsziget, nehéz volt meghódítani. Ezt először 814-ben Wessexi Egbert próbálta meg, amikor az akkoriban ide tartozó devoni területeket uralma alá vonta. Az összecsapások folytatódtak a 9. században, és a ma Devonhoz tartozó akkor cornwalli területek javát a korni/viking csapatok által indított Hingston Down-i csata után elvesztették. Az összeütközésre 838-ban került sor. A terület mai határait 927-ben Athelstan állapította meg a Tamar partjánál. A 11. században a korni királyok rangja gróf lett, de ez nem jelentette azt, hogy hatalmukat is elvesztették. Az utolsó uralkodót 1066-ban Hódító Vilmos mondatta le.

További információk[szerkesztés]