Cinkotai köztemető
| Cinkotai köztemető | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország | Magyarország |
| Település | |
| Városrész | Cinkota – Ilonatelep |
| Cím | 1164 Budapest, Simongát u. 2. |
| Típus | köztemető |
| Létrejötte | 1886. május 1. |
| Tulajdonos | Budapesti Temetkezési Intézet |
| Földrajzi adatok | |
| Területe | 8,9 ha m² |
| Elhelyezkedése | |
 Cinkotai köztemető
Pozíció Pest vármegye térképén
| |
 é. sz. 47° 31′ 49″, k. h. 19° 14′ 06″Koordináták: é. sz. 47° 31′ 49″, k. h. 19° 14′ 06″ | |
| Cinkotai köztemető weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Cinkotai köztemető témájú médiaállományokat. | |
A Cinkotai köztemető Budapest szélén, a cinkotai dombtetőn, a Simongát utca mentén terül el. Korábban a Rózsalevél utcánál, a cinkotai evangélikus templom „kertjében” temetkeztek.
Története[szerkesztés]
Cinkotán van egy régi kis temető az evangélikus templom mellett. A Gazdaság út, Rózsalevél és Beniczky Tamás utca határolja. Itt nyugszik Petőfi Sándor nagybátyja, Hrúz Ádám, és nagyapja, Hrúz János, de később sok síremléke a Szabadföld úti köztemetőbe került át. A legrégebbi síremlék Giorgo Carolo Molnar lelkész latin feliratos sírja, amelynek dátuma 1825. január 21. 1887-ben Cinkotán létrejött egy temetkezési egyesület is – a település első társadalmi szervezete –, amelyben a tagoknak 40 forintig terjedő összegű tagdíjat kellett fizetniük. Az összeget a tag halála esetén a családja megkapott és a temetési ceremónián 15 tag zászlójukkal és jelvényükkel részt vett. Az egyesület 1914-ig működött.[1][2]
Mivel a régi templomkert temető (amit cinteremként is emlegetnek[3]) az 1800-as évek végén kezdett betelni, gróf Batthyány Ilona a cinkotai dombtetőn területet ajándékozott a község lakóinak temetkezés céljára. A ravatalozás még sokáig a régi helyen történt, mígnem az új temetőbe 1924-ben néhai Fritsche Imre (?–1934) magyar királyi távírdatiszt egy családi kápolnát és temetkezési helyet (egy alsó kriptarész) építtetett, ami a hívők számára is mindig nyitva állt. Az épület mellett hagyományos kripták sorakoztak, mögötte pedig apácasírok számára tartott fenn területet. Ezen a szélnek és az időjárás viszonytagságainak kitett kopár dombtetőn fák nem voltak, kezdetben a temetésre még használt részeken kukoricát termeltek.
Az izraelita temetőrész teljesen elkülönítve működött Cinkota belterületén a Georgina utca és a Gazdaság út találkozásánál. Itt azonban már nincs egyetlen síremlék sem. Az új cinkotai temetőben egy kis, elkerített zsidó parcellán még vannak gondozott sírkövek.[4]
A második világháború és az azt követő időszak nagy változásokat hozott. A háborúban 250 katonasír került betemetésre. Miután 1950. január 1.-től Cinkotát Budapesthez csatolták, a temetőt használaton kívül helyezték. A központi elképzelés szerint néhány nagyobb temetőbe kívánták koncentrálni a temetéseket, így ekkortól a cinkotai polgárok az igen távoli Rákoskeresztúri Új köztemetőt vagy a Pest megyei Csömör temetőjét választhatták maguknak végső nyughelyül.
A helyi tanácsi vezetők, az egyház és a helyi lakosság végül elérte, hogy 1954-ben újra megnyithatták, de már csak a Cinkota – Ilonatelepi temetőt, amely ettől kezdve a Fővárosi Temetkezési Intézet kezelésében működött, önálló személyzet nélkül. Ez azt jelentette, hogy a Kerepesi temetőből jártak fel a kegyeleti szolgáltatást végző dolgozók alkalmanként temetni. Az elhunytat ideiglenesen ravatalozóból kísérték utolsó útjára a hozzátartozók. 1965-ben az építtető testvére, Ernő és Blanckenstein Erzsébet a Fritsche és a gróf Blankeinstein család külföldön élő rokonai (gróf Eszterházy Mariann, Fritsche Emil, Fritsche Olga) segítségét kérve egy hajórésszel és egy kriptarésszel bővítették a kriptát és a Szent Vér nevet kapta, amit végül megkapott az egyházközség.[5]
1968-ban elkészült a téglából épült ravatalozó – amit 1995-ben felújítottak és egy fedett terasszal kibővítettek – és a temető önálló személyzetet kapott. 1972-ben 8,5 hektárra bővítették a területet az akkori termelőszövetkezet környező földjeiből. Megindult a közművesítés, a fásítás és az utak kiépítése. Az újonnan létesült fasorok legjellemzőbb fája a törökmogyoró, amely a kedvezőtlen környezeti adottságok ellenére is szépen fejlődik.
1993-ban az evangélikus egyházközség és a Fővárosi Temetkezési Intézet közösen állított emlékművet a II. világháborúban eltűnt cinkotai katonák emlékére.
Területe 2017-ben 8,9 hektár volt, melyen 41%-nyi (3,5 hektár) zöldfelületet tartottak fenn.[6]
Megközelítése[szerkesztés]
A temető határai: Szabadföld út - Simongát utca. Megközelíthető a 92-es autóbusszal és a H8-as HÉV-vel (Ilonatelep megállóhely).
A régi temető megközelítése a 45-ös buszjárattal lehetséges, amely körjáratban érinti a Gazdaság utat.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Lantos Antal: Cinkota története II. 1860-tól 1920-ig, Kertvárosi helytörténeti füzetek 18. - 2011.
- ↑ Cinkotai Temetkezési Egyesület, Budapest Főváros Levéltára Budapest egyesületei adatbázis, archives.hungaricana.hu (hozzáférés: 2020. okt. 4.)
- ↑ Isten, béke, jóakarat, Evangélikus Élet 47. évfolyam 43. szám, library.hungaricana.hu - 1982. október 24.
- ↑ Goldberger Tamás: Budapest XVI.kerülete területén négy elhagyatott zsidó temető helyéről tudhatunk... bejegyzés a Szilánkok Facebook-oldalon - 2018. február 2.
- ↑ (T): A cinkotai kápolna történeteHelyiHirek 6. évf. 10. szám, helyihirek.hu - 1994. okt. 24.
- ↑ Budapest környezeti állapotértékelése 2017. (1. táblázat: BTI Zrt. által működtetett köztemetők fontosabb adatai; 27. oldal), budapest.hu - 2017.
Források[szerkesztés]
- A Cinkotai temető honlapja, btirt.hu (webarchive (2019-06-26): Cinkotai temető - ügyintézés)
További információk[szerkesztés]
- beksi90: Cinkota régi temető rövid története, XVI Kerület Helytörténet blog, Kertvárosi Helytörténeti írások, 16kerhelytortenet.blog.hu - 2015. április 3.
- 1164 Budapest, XVI. kerület Rózsalevél utca 46. Cinkotai evangélikus templom képe és adatai 2008. július 21-i felkerülés
- 4335. Cinkotai Evangélikus templom és temető (GCCTET), geocaching.hu
