Christina Maslach
| Christina Maslach | |
 | |
| Született | 1946. január 21. (80 éves)[1] San Francisco |
| Állampolgársága | amerikai |
| Házastársa | Philip Zimbardo (1972 – 2024. október 14.) |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
Christina Maslach (San Francisco, 1946. január 21. –)[3] amerikai szociálpszichológus és a pszichológia professzor emeritusa a Kaliforniai Berkeley Egyetemen.[4]
Iskolái, pályája
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A munkahelyi kiégés elismert kutatója.[5] A Maslach Kiégés Leltár[6] és az "Areas of Worklife" felmérés társszerzője.[7]
A Radcliffe Főiskolán végzett 1967-ben, és PhD-fokozatot szerzett pszichológiából a Stanford Egyetemen 1971-ben.[8] PhD-ja megszerzése után Maslach asszisztensként csatlakozott a Berkeley pszichológiai tanszékéhez.[4] Megkerülhetetlen szerepe volt a stanfordi börtönkísérlet megállításában.[9] Kritizálta a kísérletet, és meggyőzte a kísérlet vezetőjét, Philip Zimbardót (későbbi férjét), hogy állítsa le a kísérletet, amely meg is történt hat nappal a kísérlet kezdete után.[9] Ennek a tapasztalatnak Maslach későbbi karrierjére is hatása volt, felkeltette ugyanis az érdeklődését a munkahelyi kiégés iránt, amelyet ő az elkerülhetetlen stresszre adott válaszként értelmezett.[10]
Tudományos munkássága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Christine Maslach és Susan E. Jackson 1981-ben alkották meg a Maslach Kiégés Leltárt, hogy fel tudják mérni az egyén tapasztalatait a munkahelyi kiégéssel kapcsolatban. Az első időkben az emberekkel foglalkozó szakembereket mérték fel.[6] Később kifejlesztették az eredeti Maslach Kiégés Leltár egyéb verzióit is az oktatásban dolgozók számára (1986) és az általános foglalkoztatási körülmények értékeléséhez (1996).[11] Több mint 30 évvel később, 2014-ben a Maslach Kiégés Leltár még még mindig „a kiégés első számú mérőeszközének” számított.[12]
1988–89-ben a Western Psychological Association (WPA) elnöke volt. 2001 óta ő a Kaliforniai Berkeley Egyetem bachelor szintű képzéseinek adminisztrációs vezetőhelyettese (Vice Provost).[8]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Internet Movie Database". Internet Movie Database (angol nyelven). Hozzáférés: 2016. július 21..
- ↑ "www.nasonline.org/programs/awards/scientific-reviewing.html".
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2020. szeptember 3. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2020. augusztus 24..
- 1 2 Worth. „When Scientists Are Mad about Each Other”, Scientific American (Hozzáférés: 2018. január 5.) (angol nyelvű) „In lectures they frequently discuss the moment when Maslach argued with Zimbardo in the parking lot, which Zimbardo describes as an act of heroism, because she stood up for her principles even though she knew the consequence might be losing his and his colleagues’ approval—and ending a relationship she cared about.”
- ↑ Scott Plous. "Christina Maslach". Maslach.socialpsychology.org. Hozzáférés: 2012. június 27..
- 1 2 Maslach, C.; Jackson, S.E. (1981). "The measurement of experienced burnout". Journal of Occupational Behavior, 2, 99–113.
- ↑ Leiter, M.P; Maslach, C. (1999). "Six areas of worklife: A model of the organizational context of burnout". Journal of Health and Human Resources Administration, 21, 472–489.
- 1 2 Curriculum vitae Archiválva 2012. augusztus 23-i dátummal a Wayback Machine-ben., retrieved 2012-06-22.
- 1 2 "The Stanford Prison Experiment: Still powerful after all these years (1/97)". News.stanford.edu. 1996. augusztus 12. 2011. november 18. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2018. július 12..
Maslach walked into the mock prison on the evening of the fifth day. Having just received her doctorate from Stanford and starting an assistant professorship at Berkeley, she had agreed to do subject interviews the next day and had come down the night before to familiarize herself with the experiment.
- ↑ Ratnasar, Romesh (2011). "The Menace Within". Stanford Alumni Magazine. 2012. szeptember 15. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2018. július 12..
The clearest influence the study had on me was that it raised some really serious questions about how people cope with extremely emotional, difficult situations, especially when it's part of their job—when they have to manage people or take care of them or rehabilitate them. So I started interviewing people. I started with some prison guards in a real prison, and talked to them about their jobs and how they understood what they were doing...I interviewed people who worked in hospitals, in the ER. After a while I realized there was a rhythm and pattern emerging, and when I described it to someone they said, "I don't know what it's called in other professions, but in our occupation we call it 'burnout.'
- ↑ Maslach, C.; Jackson, S.E.; Leiter, M.P. (1996–2016). Maslach Burnout Inventory Manual (Fourth Edition). Menlo Park, CA: Mind Garden, Inc.
- ↑ Loera, Barbara (2004. december 12.). "Evaluating the Psychometric Properties of the Maslach Burnout Inventory-Human Services Survey (MBI-HSS) among Italian Nurses: How Many Factors Must a Researcher Consider?". PLoS ONE 9(12): e114987. Hozzáférés: 2018. július 12..
The Maslach Burnout Inventory (MBI) is the mainstream measure for burnout.
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ez a szócikk részben vagy egészben a Christina Maslach című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Hivatalos weboldal
- Az oldal a Kaliforniai Berkeley Egyetem Munkahelyi és Környezeti Egészségügyi Központjában található
