Philip Zimbardo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Philip George Zimbardo
Philip Zimbardo 2016-ban
Philip Zimbardo 2016-ban
Született 1933március 23. (84 éves)
New York
Állampolgársága amerikai
Nemzetisége amerikai
Házastársa Christina Maslach
Foglalkozása szociálpszichológus
egyetemi tanár
Iskolái Brooklyn College
Yale Egyetem
Fontosabb munkái Stanfordi börtönkísérlet
Nincs kapcsolat - Hová lettek a férfiak?
A Lucifer-hatás - Hogyan és miért válnak jó emberek gonosszá?
Időparadoxon - Hasznosítsuk újra a tegnapot, élvezzük a mát, és legyünk úrrá a holnapon!
Díjak
  • Carl Sagan Award for Public Understanding of Science
  • Ignobel-díj
  • Kurt Lewin Award (2015)

Philip George Zimbardo weboldala
Philip George Zimbardo az IMDb-n
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Philip George Zimbardo témájú médiaállományokat.

Philip George Zimbardo (New York, 1933. március 23. –) amerikai pszichológus, szociológus, író, kutató, egyetemi tanár. Kutatási területe elsősorban az emberi agresszió, kutatása alapján a rossz környezet a jó emberekből is kihozhatja a rosszat. Leginkább az ehhez kapcsolódó 1971-ben elvégzett stanfordi börtönkísérlete miatt lett világszinten ismert, mely alapján több film is készült. Számos könyv és tanulmány szerzője.

Pályafutás[szerkesztés]

Családja Szicíliából vándorolt be, szegény körülmények között nőtt fel Bronxban. Gyerekkorában gyakran betegeskedett, ezért nem igazán vették maguk közé a gyerekközösségek, így már akkor módja lett megfigyelni a különböző szereplők viselkedését, hogy miért lesz valaki vezető, más pedig követő. A főiskolán unalmasnak találta az akkori pszichológiaoktatást, ezért inkább szociológiát és antropológiát hallgatott. A Yale Egyetemen doktorált pszichológiából. Tanított a New York Egyetemen és a Columbia Egyetemen is. 1968-ban kezdett a Stanford Egyetemen tanítani, 1971-ben az egyetem alagsorában rendezte meg az azóta elhíresült börtönkísérletét, melyet az amerikai hadsereg megbízásából végzett, hogy kiderüljön miért fordulnak elő konfliktusok a katonai börtönökben rabok és őreik között.

A börtönkísérlet[szerkesztés]

A kísérlet során teljesen átlagos egyetemistákat toboroztak raboknak és börtönőröknek, akiket Zimbardo az alagsorban berendezett börtönben helyezett el, Zimbardo pedig a börtönparancsnok volt. Zimbardo olyan körülményeket igyekezett kialakítani, amelyek reményei szerint a résztvevőkben segítenek kiváltani a dezorientációt, deperszonalizációt és deindividualizációt. Mindent megtett, hogy a rabokat megfossza személyiségüktől, a börtönőröket viszont egyenruhával, botokkal és napszemüvegekkel szerelte fel. A „börtönőrök” idővel azonban hatalmukkal visszaélve, agresszív viselkedésükkel veszélyeztették a „rabok” testi és szellemi épségét, ezért Zimbardo az eredetileg kéthetesre tervezett kísérletét kénytelen volt a hatodik napon leállítani. Zimbardo következtetése a kísérletből az volt, hogy rossz, agresszív környezetben az átlagos, rosszra nem hajlamos emberek is képesek gonosszá válni és rossz dolgokat elkövetni.

Abu Ghraib börtön[szerkesztés]

2004-ben az iraki Abu Ghraib börtönben nem sokkal korábban történt, amerikai hadsereg katonái által elkövetett kegyetlenkedések kapcsán is felszólalt, miután az egyik megvádolt katona ügyvédje felkérte szakértőnek. Zimbardo az információk áttanulmányozása során arra a következtetésre jutott, hogy itt lényegében megismétlődött a hajdani kísérlete: a katonák stresszes, feladatukat számos módon nehezítő körülmények között voltak kénytelenek szolgálatot teljesíteni, akár napi 12 órában, miközben a feletteseik elvárták, hogy bármi áron szerezzen információkat a foglyoktól, és közben a börtönt sem hagyhatták el. Ennek következtében történtek a rabokkal szembeni kegyetlenkedések. Zimbardo szerint a szakvéleményének is köszönhető, hogy a megvádolt katona eredetileg 15 éves börtönbüntetését végül négy évre csökkentették.

Egyéb munkák[szerkesztés]

Philip Zimbardo előadása a Budapesti Demográfiai Fórumon, Budapesti Kongresszusi Központ, 2017. május 25.

Zimbardo foglalkozott az időérzékelés kérdésével is, erről szól a John Boyddal közösen írt Időparadoxon - Hasznosítsuk újra a tegnapot, élvezzük a mát, és legyünk úrrá a holnapon! című könyve, majd megírta a A Lucifer-hatás - Hogyan és miért válnak jó emberek gonosszá? című könyvét, melyben az agressziókutatásait foglalja össze, de írt könyvet a férfiszerepekről is, melyet Nikita D. Coulombe-val közösen jegyez, ez a Nincs kapcsolat - Hová lettek a férfiak? Később, részben az Abu Ghraib börtönben történtek hatására a hétköznapi hősiesség kérdéskörével kezdett foglalkozni, vagyis azzal, hogy hozható ki az emberekből egy tudatosabb, másokért tevő ember. Ez ügyben egy alapítványt is létrehozott Heroic Imagination Project néven, és egy 6 modulból álló oktatási programot dolgozott ki. A hétköznapi hősiességgel foglalkozó programját Magyarországon a Hősök Tere Kezdeményezés adaptálja és oktatja, amelynek Zimbardo is társalapítója.[1] Zimbardo a Hősök Tere Kezdeményezés meghívására rendszeresen jár Magyarországon. 2017 -ben előadást tartott a Budapesti Demográfiai Fórumon is.

Magánélet[szerkesztés]

Felesége Christina Maslach szociálpszichológus, egyetemi tanár, aki volt diákjaként annak idején először szólította fel a börtönkísérlet befejezésére.

Művei magyarul[szerkesztés]

  • A Lucifer-hatás - Hogyan és miért válnak jó emberek gonosszá?, Ab Ovo Kiadó, ISBN 9789639378902
  • Időparadoxon - Hasznosítsuk újra a tegnapot, élvezzük a mát, és legyünk úrrá a holnapon! John Boyddal közösen, HVG Könyvek, ISBN 9789633040768
  • Nincs kapcsolat - Hová lettek a férfiak? Nikita D. Coulombe-val közösen, Libri Könyvkiadó Kft., ISBN 9789633107898
  • Pszichológia mindenkinek 1. - Agyműködés - Öröklés - Észlelés - Fejlődés Robert Johnsonnal és Vivian McCannal közösen, Libri Könyvkiadó Kft., ISBN 9789634331612

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Hősök Tere - Az vagy, amit teszel!. Hősök Tere - Az vagy, amit teszel!. (Hozzáférés: 2017. május 13.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]