Chiaromontei Konstancia nápolyi királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Chiaromontei Konstancia
Clermonti Konstancia
Nápolyi Királyság királynéja
Costanza di Chiaromonte/Chiaramonte
Uralkodási ideje
1390. május 29. 1392. július 1.
KoronázásaGaeta
1390. május 29.
Elődje Durazzói Margit
Utódja Lusignan Mária
Altavillai Grófság grófnéja
Costanza di Chiaromonte/Chiaramonte
Uralkodási ideje
1397 1423
Elődje Tarantói Esclarmunda
Utódja Altobella Pandone
Életrajzi adatok
Uralkodóház Chiaromonte (Chiaramonte) család
Született 1376
Elhunyt 1423 (47 évesen)
Édesapja III. (Chiaromontei/ Chiaramontei) Manfréd, Modica és Málta grófja, Caccamo ura, a Szicíliai (Trinacriai) Királyság vikáriusa (alkirálya) (1342–1391)
Édesanyja Ventimiglia Eufémia collesanói és geraci grófnő
Házastársa 1. I. (Durazzói) László nápolyi király (1376–1414)
Házastársa 2. I. (Capuai) András, Altavilla grófja (1374–1425)
Gyermekei 2. házasságából:
1. Mária (–1430 után)
2. Lajos (1418–1443)
Chiaramonte.jpg

Chiaromontei Konstancia (13761423), olaszul: Costanza di Chiaromonte/Chiaramonte, franciául: Constance de Clermont, első házassága révén nápolyi (szicíliai)[1] királyné, a második házassága folytán altavillai grófné. Tarantói Esclarmunda altavillai grófnénak, Tarantói Lajos nápolyi király természetes lányának a menye. A francia eredetű Chiaromonte (Chiaramonte) család tagja.

Élete[szerkesztés]

A Chiaromonte (Chiaramonte) család címere

Apja III. (Chiaromontei/Chiaramontei) Manfréd, Modica grófja, a Szicíliai (Trinacriai)[2] Királyság vikáriusa (alkirálya). Édesanyja Ventimiglia Eufémia, II. (Ventimiglia) Ferencnek (–1391), Collesano és Geraci grófjának, a Szicíliai (Trinacriai) Királyság vikáriusának (alkirályának) a legkisebb lánya. Konstancia édestestvérei voltak: Izabella (Erzsébet), Johanna, Eleonóra és Margit. III. Manfréd 1377-ben, III. (Együgyű) Frigyes szicíliai király halála után annak kiskorú lánya, I. Mária nevében Szicília négy vikáriusának (alkirályának) az egyike lett Artale Alagona (–1389), Guglielmo Peralta (–1392) és Francesco Ventimiglia társaságában. Ez utóbbi Konstancia anyai nagyapja volt. Mária királynőt 1382-ben a nagyapja, IV. (Szertartásos) Péter aragón király elraboltatta, és Katalóniába vitette, hogy tervezett házasságát a Viscontikkal meghiúsítsa, hogy majd unokatestvérével házasítsa össze. A négy vikárius azonban a királynő távollétében is a helyén maradt, és továbbra is ők irányították a szigetországot, ugyanúgy, ahogy korábban az ifjú királynő jelenlétében, akinek addig sem volt semmilyen befolyása sem az államügyekre, amikor még a szülőhazájában tartózkodott.

1389-ben Konstancia apja, Manfréd szicíliai alkirály megegyezett a másik Szicíliai Királyság régensével, Durazzói Margittal, aki a kiskorú fia, I. (Durazzói) László nevében uralkodott, a gyermekeik összeházasításában. 1390. május 29-én Gaetában I. Lászlót és Konstanciát Szicília (Nápoly) királyává és királynéjává koronázta Angelo Acciaiuoli pápai legátus, Firenze bíboros érseke, majd a hivatalos esküvőt 1390. augusztus 15-én tartották meg.[3] 1391-ben meghalt Konstancia apja, Manfréd alkirály. 1392. márciusában pedig I. Mária királynő a férjével, Ifjú Mártonnal és apósával, Idős Mártonnal hatalmas katalán flotta élén visszatért a 10 éve nem látott hazájába. Konstancia unokatestvérét, a nápolyi királyné apjának, III. Manfrédnak a halála után annak címeit megöröklő Andrea Chiaromonte grófot ekkor elfogatták, Palermóban kivégeztették, és a királyi hatalmat fokozatosan helyreállították a szigeten. Miután a Chiaromonte család befolyása és hatalma megszűnt a szigeten, Nápoly már nem tartotta politikailag előnyösnek ezt a házasságot, melyet végül a pápa a felek kiskorúságára való hivatkozással 1392. július 1-jével felbontott. Anyja tanácsára durva módon szabadult meg a feleségétől, akit be sem avatott a szándékaiba, csak a pápa és annak a követe, a firenzei bíboros tudta, mi vár az ifjú királynéra. Mise közben a pápai legátus, a firenzei bíboros odament a királynéhoz, lehúzta a jegygyűrűt Konstancia ujjáról, és azt a mellette helyet foglaló László királynak adta át. Ez a megalázó tett volt hivatott kifejezni, hogy az egyház szemében a házasság érvénytelen azzal az indoklással, hogy a király még kiskorú volt, mikor a frigyet megkötötték.[4] László király ekkor I. Bajazid oszmán szultán egyik lányát szerette volna feleségül venni egy Magyarország ellenes éllel, ami egész Európában erőteljes felzúdulást keltett, és Magyarországon is felerősödött a nápolyi Anjoukkal szembeni ellenszenv, amely Luxemburgi Zsigmondnak kedvezett, bár a magyar Anjou-ház és annak feje, I. Mária királynő még életben volt. A francia-magyar szövetség újra megerősödött, és Zsigmond László ellenkirályát, II. Lajos nápolyi királyt támogatta.[5]

Konstanciát a volt férje, László király 1395. december 16-án feleségül adta Capuai Andráshoz, I. Lajos (–1397) altavillai gróf fiához és örököséhez.[3] András anyja, Esclarmunda Tarantói Lajos nápolyi királynak, I. Johanna nápolyi királynő második férjének egy házasságon kívül született lánya volt. A házasságukból két gyermek született. Konstancia 1423-ban hunyt el.

Gyermekei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A királyság hivatalos elnevezése mindvégig Szicíliai Királyság (A Világítótornyon inneni Szicíliai Királyság) maradt. A Nápolyi Királyság elnevezés csak történészi műszó az Appennini-félsziget déli részén elhelyezkedő országra. Ez az elnevezés a másik Szicíliai Királyságtól (A Világítótornyon túli Szicíliai Királyság), a csak a Szicília szigetére kiterjedő királyságtól való megkülönböztetésre szolgált.
  2. 1302. augusztus 31.1314. augusztus 9-ig és 1372. augusztus 20.1392. május 21-ig a szigetország elnevezése Trinacriai Királyság volt, megkülönböztetve a másik, nápolyi székhelyű Szicíliai Királyságtól, amelynek a hivatalos elnevezése mindvégig Szicíliai Királyság maradt.
  3. a b Lásd Fodale (1984).
  4. Lásd Dümmerth (1982: 515).
  5. Lásd Dümmerth (1982: 516).

Források[szerkesztés]

  • Dümmerth Dezső: Az Anjou-ház nyomában, Panoráma, Budapest, 1982.
  • Fodale, Salvatore: Costanza Chiaramonte Regina di Napoli, Dizionario Biografico degli Italiani 30, Róma, 1984. URL: L. További információk
  • Fodale, Salvatore: Chiaramonte (Chiaromonte), Manfredi, conte di Modica, Dizionario Biografico degli Italiani 24, Róma, 1980. URL: L. További információk

További információk[szerkesztés]

Előző
Durazzói Margit
Nápolyi királyné Armoiries Anjou Jérusalem.svg
1390 – 1392
Következő
Lusignan Mária
Előző
Tarantói Esclarmunda
Altavilla grófnéja Armoiries Anjou Jérusalem.svg
1397 – 1423
Következő
Altobella Pandone