Krónikus obstruktív légúti betegség

Krónikus obstruktív légúti betegség
A tüdő teljes patológiája dohányzásra jellemző centrilobuláris-jellegű tüdőtágulatot mutat. Ez a kép a tartósított, felvágott tüdő felszínét mutatja, amelyen sűrű fekete szénlerakódások által szegélyezett üregek sorakoznak
Angolul	Chronic obstructive airway disease vagy Chronic obstructive lung/pulmonary disease
Osztályozás
BNO-10	J40.–J44., J47.
BNO-9	490–492, 494–496
Főbb tünetek	légszomj köhögés sípoló légzés
Adatbázisok
OMIM	606963
DiseasesDB	2672
MedlinePlus	000091
eMedicine	med/373  emerg/99
MeSH Name	C08.381.495.389
A Wikimédia Commons tartalmaz Krónikus obstruktív légúti betegség témájú médiaállományokat.

A krónikus obstruktív légúti betegség (COAD – chronic obstructive airway disease) vagy krónikus obstruktív tüdőbetegség (COLD/COPD) következménye a krónikus bronchitis és a tüdőtágulat. Ez a két leggyakrabban együtt előforduló betegség, mely a légutak szűkületéhez vezet és légszomjat okoz. Az asztmával ellentétben a szűkület nem visszafordítható és az idő múlásával rosszabbodik. Világszerte 300 millió embert érint, 3 millió éves halálozási rátával, a harmadik halálok.

A krónikus obstruktív légúti betegséget legtöbbször a dohányzás váltja ki, ami a nagyobb légutak gyulladásához vezet. Ez krónikus bronchitisként (magyarul: hörghurut) ismert és köpet felköhögésével jár. Az alveolusok (magyarul: tüdőléghólyagok) a gyulladás hatására elpusztulnak – ezt hívják tüdőtágulatnak. A krónikus obstruktív légúti betegséget a hirtelen állapotváltozás, az akut tünetek súlyosbodása jellemzi, légúti fertőzések és a légszennyezés hatására.

Okai

A betegség messze leggyakoribb oka a dohányzás.

Egyéb okok lehetnek emellett az alábbiak is:

• Alfa-1-antitripszin hiány
• Munkahelyi füst-, por- vagy gőzbelégzés

Tünetei

A COPD főbb tünetei közé tartozik az érdes, nehéz légzés, gyakori köhögés, fokozott nyáktermelés és bőséges köpetürítés; fizikai aktivitás esetén zihálás, majd légszomj. Legveszélyesebb következménye a tüdőtágulásként ismert irreverzibilis tüdőkárosodás, amit az jelez, ha fizikai megerőltetésre, az idő előrehaladtával egyre kisebb terhelés esetén is jelentkezik a légszomj, és egyre nehezebben múlik el, végül már nyugalmi helyzetben is megmarad.

Diagnózisa

Minden huszadik ember potenciálisan szenvedhet benne, a dohányosok 15%-a, 45 éves kor fölött 26%-a. Az első lépés a háziorvosi kérdőíves előszűrés, amelynek pontjai:

• Köhög-e gyakran, a napok többségében?
• Van-e köpet vagy váladékürítés a napok többségében?
• Korosztályához mérten hamarabb kifullad-e?
• 40 évesnél idősebb-e?
• Dohányzik vagy dohányzott-e valaha?

Amennyiben már három kérdésre igennel válaszolt, indokolt a tüdőgyógyásznál spirometriás légzésfunkció-meghatározás. Ez egy műszerbe dugott, cserélhető, steril csőbe, a teleszívott tüdőből, teljes erővel történt befúvás egy másodperc alatti levegőmennyiség mérése. Amennyiben ez a teljes vitálkapacitás 80%-a alatti mértéket mutat, további differenciál-diagnosztikai vizsgálatok esedékesek.

A spirometriás légzésfunkció-meghatározás mellett szükség lehet az alábbi vizsgálati módszerekre is a biztos diagnózis kialakításához:

• Mellkasi röntgenvizsgálat
• Komputertomográfiás vizsgálat
• Artériás vérgázvizsgálat
• Laborvizsgálat

Kezelése

Jelenleg COPD esetére nincs hatékony kezelés, a tünetek viszont mérsékelhetők, illetve csökkenthető a különböző szövődmények kockázata, illetve az életminőség is javítható. A betegség és szövődményei kezelésére négy fő kezelési mód terjedt el: hörgőtágítók, inhalációs (belégzendő) szteroidok, antibiotikumok vagy oxigénterápia alkalmazása, ezeken felül szükség lehet műtéti eljárásokra is. Az alkalmazható gyógyszerek egy részét rendszeresen kell szedni, másokat igény szerint.

Gyógyszeres kezelési lehetőségek

Hörgőtágítók

Az ilyen típusú gyógyszerek a légutakat körülvevő izmokat ellazítva járulnak hozzá ahhoz, hogy a köhögés és a légszomj érzése csökkenjen, illetve a légzés könnyebbé váljon. Léteznek szájon át alkalmazandó és belégzendő kiszerelésű hörgőtágítók is.

Inhalációs (belégzendő) szteroidok

Az ilyen gyógyszerek a légutak gyulladásának csökkentésével segítik elő a könnyebb légzést. COPD és asztmás bronchitisz esetén is alkalmazhatók, de hosszan tartó használatuk kedvezőtlen mellékhatásokkal járhat (például magas vérnyomás, szürkehályog és cukorbetegség kialakulásának fokozottabb kockázata).

Antibiotikumok

Az antibiotikumok olyan esetekben hasznosak COPD-ben szenvedő betegek számára, amikor az alaptüneteiket egyéb légúti betegségek, például tüdőgyulladás vagy influenza súlyosbítják, mert az antibiotikumokkal a bakteriális fertőzések gyógyíthatók, s ezzel csökkenthetők a panaszok.

Oxigénterápia

Akkor alkalmazható hatékonyan, ha a beteg vérében nem kielégítő az oxigénszint. Az illető aktuális állapotától függően a kiegészítő oxigénkezelésre sor kerülhet csak bizonyos tevékenységekhez alkalmazva, illetve állandóan használva is.

Műtéti eljárások

Súlyosabb esetekben a műtéti kezelés jelenthet megoldást a beteg számára, főleg ha a gyógyszeres kezelés eredményessége elmaradt az elvárható mértéktől. Megfelelő műtéti kezelést jelenthetnek a tüdő térfogatát csökkentő műtétek, amikor csak kisebb darabokat metszenek ki a károsodott tüdőszövetből, hogy az ép rész nagyobb teret kaphasson a kifeszülésre, így biztosítva a jobb légcserét – ilyen beavatkozás akkor lehet célszerű, ha a károsodás a tüdőnek csak kisebb, jól körülírható részét érintette. Még súlyosabb eseteknél az egyik tüdő transzplantációja is szóba jöhet, ami által javulhat a beteg légzése és fizikai terhelhetősége.

Külső hivatkozások

• Új tüdőt nem kaphatunk: a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) (Vital)

A Wikimédia Commons tartalmaz Krónikus obstruktív légúti betegség témájú médiaállományokat.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Chronic obstructive pulmonary disease című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.