Cárfátít nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
rabbi Rási

Cárfátit (צרפתית) vagy judeo-francia (Cárfát: Franciaország) egy kihalt zsidó nyelv, amelyet valaha zsidó közösségekben beszéltek Franciaország északi részén, és a mai Közép-Nyugat Németországban. Többek között olyan nagyobb városokban, mint Mainz, Frankfurt am Main, és Aachen.

Cárfát (צרפת) Franciaország héber neve, a ma Libanonban található Szarafand (a bibliai Szarepta), egykor volt föníciai kisváros nevéből származik. Sokan úgy vélik a cárfátit volt a zsidók eredeti nyelve, mielőtt átvették volna a középkorban az Althochdeutsch nyelvet (ófelnémet). Vélhetőleg azért esett a választás צרפת-ra, mert visszafelé a פרץ hangzása hasonlít Franciaország nevére (fræns).

A héber alefbétet használták írására, és először a 11.században jelent meg Szentírás (Tanakh) és Talmud kommentárokban, magyarázatokban.

Cárfátit nyelven írt rabbi Rási (רש"י) és rabbi Mose HáDársán (משה הדרשן).

A folyamatos üldözés és zaklatás végeredményeként lezajló nagy vándorlás következtében feledésbe merült ez a rövid életű, de fontos nyelv a 14.században.

A többi indoeurópai zsidó nyelvekkel ellentétben feltüntették a magánhangzókat (beleértve az ófrancia magánhangzókat is) és elterjedten használták a pontozásos rendszert (nikud). Kevés héber jövevényszót találhatunk benne és ezért inkább úgy tűnik, hogy mint ófrancia dialektust használták egy saját helyesírással. Az ófranciának nem volt kialakult sztenderdje.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]