Buszk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Buszk (Буськ)
A buszki városháza és bírósági épület
A buszki városháza és bírósági épület
Buszk címere
Buszk címere
Közigazgatás
Ország Ukrajna
TerületLvivi terület
Járás Zolocsivi járás
Rang város
Irányítószám 80500
Testvértelepülései
Lista
Népesség
Teljes népesség8624 fő (2019) +/-
Népsűrűség958,22 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság217 m
Terület9,0 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Buszk (Ukrajna)
Buszk
Buszk
Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 49° 58′, k. h. 24° 37′Koordináták: é. sz. 49° 58′, k. h. 24° 37′
A Wikimédia Commons tartalmaz Buszk témájú médiaállományokat.

Buszk (ukránul Буськ) ukrajnai város 2020. október 25. óta a Lvivi terület Zolocsivi járásában, előtte a megszüntetett Buszki járás központja volt. 2017-ben 8554 lakosa volt.

Nevének eredete[szerkesztés]

A város a Nyugati-Bug folyóról kapta a nevét. Ószláv nyelven a Bug-menti város "Buzsszk' gorod" (бужьсъкъ городъ).

Elhelyezkedése[szerkesztés]

Buszk a Lvivi terület északkeleti részén (Lvivtől 51 km-re), a Nyugati-Bug folyó mentén terül el. Egyéb jelentős folyóvizek a Nyugati-Bugba ömlő Poltva, Szolotvina, Rokitna, Rudva és Moldova.

Története[szerkesztés]

A Szt. Paraszkeva-templom
A Szt. Onufrij-templom
A Badeni-kastély

Egy 19. századi könyvben megjelent legenda szerint David Igorevics volhíniai fejedelem a határvidéket ellenőrizte, amikor elfáradt és le akart pihenni, de a környező mocsarak miatt nem talált megfelelő helyet. Egyik szolgája, Buzko azt tanácsolta, hogy figyeljék meg hová száll le a fölöttük köröző gólya. Így is tettek és a folyóparton találtak egy kis kápolnát és egy kertet, ahol két szerzetes dolgozott. A fejedelemnek megtetszett a hely és erődöt alapított, amelyet szolgájáról nevezett el. A történészek szerint azonban a legenda 19. századi kitaláció, a hivatkozott forrása sem létezik.

Buszk a 8. században már a buzsán szláv törzs központi települése volt. A buzsánokat a kora középkori források kétszer említik; egyszer a Bajor geográfus a 9. század első felében, majd a Nyesztor, aki a 14 legerősebb szláv törzs köré sorolta őket. A 9-10. században a Kijevi Rusz meghódította őket.

A város első biztos említése az Elmúlt idők krónikájában történik, 1097-1098 körül; ekkor már jól erődített település lehetett. A régészek a korai település védőfalainak építését a 10. század második felére teszik. 1100-ban különálló fejedelemséggé vált, amikor a Vlagyimir Volinszkijből elűzött David Igorevics megkapta kárpótlásként. Önállóságát 1180-ban vesztette el, amikor Jaroszlav volhíniai fejedelem egyesítette a belzi fejedelemséggel. 1241-ben a tatárok teljesen elpusztították. Az Arany Horda meggyengülése után a lengyelek foglalták el Galíciát és Volhíniát. Az akkor jelentős gazdasági és kereskedelmi központnak számító Buszk 1411-ben a galíciai települések között az elsők között kapott magdeburgi városjogot IV. Siemowit mazóviai hercegtől. 1462-ben a belzi vajdaság megszervezésekor a buszki sztarosztaság központjává tették (bár a sztaroszta-kormányzó ténylegesen Lopatinban lakott. I.(Öreg) Zsigmond lengyel király 1510-ben megtiltotta hogy nem-katolikusok bejuthassanak a város tanácsába. 1518-ban a krími tatárok sikertelenül ostromolták Buszkot, de a környékét kifosztották. A település jelentőségét mutatja, hogy 1540 körül itt alapították a mai Ukrajna területének első papírmalmát.

A 18. században Galíciával együtt Ausztriához került. 1776-ban Josef Mir kormányzó az egész sztarosztaságot megvásárolta a kincstártól és Buszk elvesztette szabad városi státuszát, polgárai pedig jobbágysorba süllyedtek. A polgárság panaszára II. József császár 1780-ban ellátogatott a városba és felszabadította őket a jobbágysorból. Buszk helyzete rendeződött és a gazdaság valamelyest magához tért, a korábbi századok prosperitását azonban már nem érte el. A 19. században és a 20. század elején Osztrák-Galícia złoczówi körzetéhez, majd az első világháború után Lengyelország Tarnopoli vajdaságának Kamionka-skolei járásához tartozott.

1939-ben a Szovjetunió elcsatolta Lengyelország keleti felét és még ebben az évben megalakult a Lvovi terület; ezen belül Buszk a Kamjankai járás részévé vált. A második világháborúban a németek 1941. július 1-én szállták meg a várost; a Vörös Hadsereg 1944. július 18-án foglalta vissza. 1963-ban a közigazgatási reformot követően hozták létre a Buszki járást, amelynek a központjává tették. Buszk kimaradt a területi járási központok erőltetett iparosítási hullámából, így alapvetően agrártelepülés maradt, élelmiszeripari üzemekkel. Konzervgyárát 2012-ben Ukrajna legjobb élelmiszerüzemei közé választották. A szovjet időkben itt palackozták az Oleszka ásványvizet, a Lvovi terület egyik legnépszerűbb termékét. Újabban a gépipar is megjelent a járásközpontban, egy német–ukrán vegyesvállalat hulladékfeldolgozó gépeket gyárt.

A 2020-as ukrajnai közigazgatási reform során a Buszki járást október 25-től megszüntették, a járás települései a Zolocsivi járáshoz kerültek. Ezen belül Buszk központtal létrejött a Buszki városi kistérség (hromada). [1]

Látnivalók[szerkesztés]

A katolikus templom
  • az 1708-ban épült Szt. Paraszkeva-fatemplom
  • az 1680-ban épült Szt. Onufrij-fatemplom
  • az 1780-ban épült katolikus Szt. Szaniszló-templom
  • a Badeni-kastély 2016-ban részben leégett

Híres buszkiak[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Войтович Л. Буське князівство // Львівська газета. – 13 жовтня 2013.
  • Гаєвська І. Буськ: Історико-краєзнавчий нарис // Воля народу. – 20 вересня 2012. – № 39(211). – С. 5.
  • Ґіль А. Церковна (парафіяльна) мережа Холмської православної єпархії на терені Белзького воєводства в ХVІ столітті // Записки наукового товариства ім. Т. Шевченка. Праці комісії спеціальних (допоміжних) історичних дисциплін. – Львів : Атлас, 2000. – Т. 240. – С. 361 – 375.
  • Глуховецький Б., Стельмах І. Енциклопедія сучасної України: Буськ // Буськ // Енциклопедія сучасної України : у 30 т / ред. кол. І. М. Дзюба [та ін.] ; НАН України, НТШ, Координаційне бюро енциклопедії сучасної України НАН України. – К., 2001. – Т. 1 : А. – 823 с. – ISBN 966-02-2075-8.
  • Голубець М. Белз, Буськ, Звенигород. – Львів, 1927. – 32 с.
  • Грабовецький В. Західноукраїнські землі в період народно-визвольної війни 1648 – 1654 pp. – Київ : Наукова думка, 1972. – С. 68-69. – 4000 прим.
  • Книш Я. Найдавніший Буський літопис. – МЗ, 1994 р., с. 75-76.
  • Корчинский О., Петегирич В. Изучение древнерусских городищ в Прикарпатье // Археологические открытия 1986 года. – Москва, 1988. – С. 289-290. – ISBN ISBN 5-02-009406-4. (рос.)
  • Котляр М. Бужськ // Енциклопедія історії України : у 10 т. / редкол.: В. А. Смолій (голова) та ін. ; Інститут історії України НАН України. – К. : Наук. думка, 2003. – Т. 1 : А – В. – С. 392. – 688 с. : іл. – ISBN 966-00-0734-5.
  • Мицько І. З історії братства в м. Буську (кінець ХVІ – початок ХVІІ ст.) // Республіканська наукова конференція з історичного краєзнавства: тези доповідей. – Київ, 1980. – С. 158 – 159.
  • Мокрій В. Два твори Григорія Босиковича у Львівській картинній галереї. – ВЛІ, 1997 р., с. 94 – 98, 3 іл.
  • Петегирич В. Початки Белза і Буська та формування їх соціально-топографічної структури в X-XIV ст. // Галичина та Волинь в добу середньовіччя. – ЛьвівЛьвів, 2001. – С. 199 – 209.
  • Площанский В. Буск: гоpод и бывшее княжество того же имени на Галицкой Руси: по данным из области истории, топографии и статистики // Конволют (2-27). – Львов : типография Львовского Ставропигийского института, 1872. – Т. 7. – С. 1-34.
  • Хомишин М. Цінне джерело з історії братського руху в Буську. – ПСП, 1988 р. – С. 46 – 48.
  • Ціхоцький І. Історична топоніміка Буська (проблема етимологічної та хронологічної атрибуції) // Україноцентризм наукового сумління: Збірник наукових праць на пошану професора Зеновія Терлака. – Львів : Ліга-Прес, 2014. – С. 369 – 388.
  • Чайка Р. Исследования древнерусских памятников на Буге // Археологические открытия 1981 года. – Москва, 1983. – С. 330. (рос.)
  • Чучман В. Буськ: історико-краєзнавчий нарис. – Львів : Свічадо, 1993. – 56 с.
  • Busk // Słownik geograficzny Królestwa Polskiego. – Warszawa : Druk «Wieku», 1880. – Т. I. – S. 480. (пол.) – S. 480 – 481. (пол.)
  • Gębarowicz M. Z dziejów papiernictwa 16 – 18 st. // Roczniki biblioteczne. – Warszawa, 1966. – T. 10. – № 1 – 2. – S. 1 – 79. (пол.)
  • Petehyrycz W. Bełz i Busk: próba rekonstrukcji sttruktury socjotopograficznej w 10 – 14 ww. – KHKM, 1995, t. 43, № 1, s. 67 – 73(пол.).
  • Schneider A. Miasto Busk, Wenecja polska. – Dziennik literacki, 1866, № 44, s. 698 – 699; № 45, s. 713 – 715; № 46, S. 730 – 732; № 47. – S. 746 – 748; № 48. – S. 751 – 763(пол.).
  • Sygowski P. Cerkwie Buska w 18-wieczneych wizytacjach unickiej diecezji chełmskiej w archiwum państwowym w Lublinie. – СМВ, 2002. – T. 9. – S. 133 – 138. (пол.)
  • Tomkewicz-Dimter M. Królowskie wolne miasto Busk, jego dzieje. – Tarnów, 1988. (пол.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Буськ című ukrán Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.