Bukázósas

Bukázósas
	Természetvédelmi státusz
	Veszélyeztetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Telluraves;
Csoport:	Afroaves;
Rend:	Vágómadár-alakúak (Accipitriformes);
Család:	Vágómadárfélék (Accipitridae);
Alcsalád:	Kígyászölyvformák (Circaetinae);
Nem:	Terathopius; Lesson, 1830
Faj:	T. ecauatus;
Tudományos név
	Terathopius ecaudatus; (Daudin, 1800)
Elterjedés
	Az elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Bukázósas témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Bukázósas témájú médiaállományokat és Bukázósas témájú kategóriát.

A bukázósas (Terathopius ecaudatus) a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék családjába tartozó faj,^[1]^[2] rokonai közül meglehetősen színes külsejével kitűnő afrikai ragadozómadár.

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt François-Marie Daudin francia zoológus írta le 1800-ban, a Falco nembe Falco ecaudatus néven.^[3]

Előfordulása[szerkesztés]

Általánosan elterjedt Afrika szavannáin és gyérebb erdőségeiben, a Szaharától délre, kivéve a dél-afrikai térséget. A sűrű trópusi esőerdőket és a túlzottan nyílt síkságokat kerüli.

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 70 centiméter, szárnyfesztávolsága 168-190 centiméter, testtömege 1900-2900 gramm.^[4] A tojók némileg nagyobbak párjaiknál. A faj különlegessége a sasok és rokonaik körében ritka, különösen a hímek esetében színes tollazat. Ez alapvetően kékesfekete, de a hát és az összetéveszthetetlenül rövid farok barna, a szárnyak felső része világosszürke, míg az evezőtollak fehéres színezetűek, végeik pedig feketés színűek. A szárny alsó felülete fehér. Mindehhez élénkpiros arcrész, illetve fakóbb, fekete hegyű, kampós csőr és lábak tartoznak. A tojók némileg egyhangúbb külsővel rendelkeznek: egész szárnyuk barna és szürke. A fiókák egyszínű világosbarnák, és csak ivarérett korukra nyerik el szüleik színezetét.

Életmódja[szerkesztés]

A többi sashoz hasonlóan ez a madár is nappal aktív, és főleg hússal táplálkozik. Zsákmányát elsősorban kisebb állatok (emlősök, hüllők, madarak, rovarok) és dögök képezik. Vadászat közben mutatott rendkívüli manőverezőképességéről, amely a gyorsabb madarak elfogására is alkalmassá teszi, kapta magyar nevét.

Szaporodása[szerkesztés]

Monogám faj, párjával minden évben látványos, akrobatikus násztáncot lejt a levegőben. A költési időszak a hatalmas elterjedési területen változó időpontban érkezik el. A gallyakból összerótt, sziklán vagy faágon épült fészekbe egyetlen tojás kerül, amely körülbelül 55 nap után kel ki. A tojó ezalatt végig a fészken ül, míg párja gondoskodik az etetéséről. A gyámoltalan, vak utódot mindkét szülő eteti. A kicsiny 95-120 napig marad a fészekben, de még kirepülése után mintegy 4 hónapon át a szüleivel marad. A hosszú életű, átlagosan 20-25, de fogságban akár 40 évig is elélő bukázó sas meglehetősen későn, 7 évesen éri el az ivarérettséget. Ehhez a fiókák meglehetősen alacsony (alig 2%-os) túlélési aránya is párosul, így aztán a madár nem mondható túlzottan szaporának.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig gyorsan csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján veszélyeztetett fajként szerepel.^[5]

Állatkertekben ritkán tartott faj. Magyarországon jelenleg csak egy helyen tartják, a Budapesti Állatkertben él egy igen idős tojó és egy fiatal egyed.

Rokonai[szerkesztés]

A magyar nyelvben körülbelül 60, egymással nem különösebben közeli rokonságban álló fajt illeti meg a sas elnevezés. A bukázó sas a Teratophius nem egyetlen tagja. Rokonai a különféle kígyászölyvek.

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. november 20.)
↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. november 20.)
↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. november 20.)
↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. november 20.)
↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. november 20.)

Források[szerkesztés]

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. november 20.)
Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
Hermann Heinzel – Richard Fitter – John Parslow: Európa madarai (ISBN 963-545-194-6)
South Africa Birds (angol)
A Krüger Nemzeti Park honlapja
Birding.hu - magyar neve

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[A-1] A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. november 20.)

[B-2] A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. november 20.)

[C-3] Avibase. (Hozzáférés: 2021. november 20.)

[E-4] Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. november 20.)

[D-5] A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. november 20.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]