Buborcsboglárka
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Ranunculus sardous Crantz, 1763 | ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Buborcsboglárka témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Buborcsboglárka témájú médiaállományokat és Buborcsboglárka témájú kategóriát. |
A buborcsboglárka (Ranunculus sardous) a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjébe, ezen belül a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
[szerkesztés]Európában őshonos, elterjedt Nyugat-Ázsia és Észak-Afrika bizonyos területein, de Észak-Amerika nyugati részein is előfordul.[1][2]
Megjelenése
[szerkesztés]A csíranövény kissé húsos sziklevelei 5–6 mm-esek, tojásdadok, csúcsuk lekerekített, nyelük rövid. Az első levél majdnem négyszögletű körvonalakkal rendelkezik, csúcsán azonban háromfogú: ezeknek a fogaknak a kicsípése majdnem egyenes, enyhén domborodik.[3]
A kifejlett növény magassága általában 10–45 cm, de 5 és 60 között is lehet. Gyökérzete bojtos. Szára egyenes, kevés elágazású, szőrtelen vagy ritka szőrrel borított. Szőrös levelei 2,5–10 cm-esek, hármasan szeldeltek, levélszeletkéi továbbhasadtak, lekerekített alakúak; gyakori, hogy a középső szeletke hosszabb az oldalsóknál. Alsó levelei nyelesek, a felsők ülők. Csészelevelei 3–6 mm-esek, visszahajlók, rövid szőrűek. Általában öt, sárga, obovális alakú sziromlevele van, ezek 7–10 mm hosszúak és 5–8,5 mm szélesek. Számos porzója van, ezek többnyire hosszabbak a termőnél, a portokok 1,2–1,8 mm-esek. Termése 2–3 mm-es aszmag. Az aszmagcsoport kerekded, de az azt alkotó egyes aszmagok laposak, tojásdadok, éles szegélyűek. Csőrük egyenes vagy enyhén görbült, felfelé hajló, bordázott. Színűk barna, felületük finoman pontozott.[4][2][1][3]
Életmódja, termőhelye
[szerkesztés]Nedves és szikes réteken, mezőgazdasági művelés alatt álló területeken többfelé gyakran előfordul, jellemzően 300 méteres tengerszint feletti magasságok alatt. Magyarország nedves szántóin országszerte előfordul, de a művelt területeken legfeljebb szálanként. Feltört vagy taposott legelőkön gyakoribb.[4][1][2]
Egy- vagy kétéves, sótűrő növény.[4][1][2]
Alfajai, változatai
[szerkesztés]A buborcsboglárkának két alfaja és két változata ismert:[5]
- Ranunculus sardous subsp. laevis (N. Busch)
- Ranunculus sardous subsp. subdichotomus (Gerbaul)
- Ranunculus sardous var. monanthos (Finet és Gagnep., 1904.)
- Ranunculus sardous var. pseudobulbosus (Grossh.)
Képek
[szerkesztés]-
Rajz a növényről -
Habitusa -
Virágja -
Termése
Források
[szerkesztés]- ↑ a b c d R. Sardous Cranzt (angol nyelven). Berkeley. (Hozzáférés: 2021. április 14.)
- ↑ a b c d 17. Ranunculus L.* (spanyol nyelven) (PDF). Flora Ibérica. (Hozzáférés: 2021. április 14.)
- ↑ a b Boglárka, buborcs. Gyomnövények.hu. (Hozzáférés: 2021. április 22.)
- ↑ a b c Buborcsboglárka. MZs flóralap. (Hozzáférés: 2021. április 14.)[halott link]
- ↑ Ranunculus sardous, Taxones Subordinados (spanyol nyelven). Tropicos. (Hozzáférés: 2021. április 14.)
