Brčko

Brčko (Брчко)
Közigazgatás
Ország	Bosznia-Hercegovina
Entitás	–
Körzet	Brčkói Körzet
Polgármester	Esed Kadrić
Irányítószám	76100
Körzethívószám	(+387) 049
Testvérvárosok	Lista Saint Louis (2008–) Smederevska Palanka Samsun Mostar
Népesség
Teljes népesség	39 893 fő (2013)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	92 m
Terület	402 km²
Időzóna	CET (UTC+1) CEST (UTC+2)
Elhelyezkedése
é. sz. 44° 52′ 42″, k. h. 18° 48′ 33″44.878333333333, 18.809166666667
Brčko weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Brčko témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Brčko (szerbül: Брчко, régi magyar neve Barkaszád) Észak-Bosznia-Hercegovina egyik legjelentősebb városa, a Brčkói körzet székhelye. A város a Száva-melléken, a Száva folyó jobb partján fekszik. Északról a Száva folyó és Horvátország, keletről a Semberija, délről Majevice hegyei, nyugatról pedig a Száva-mellék határolja. Fontos tranzitközpont, Brčko városa köti össze a Boszniai Szerb Köztársaság keleti és nyugati tartományait, valamint a Bosznia-hercegovinai Föderáció északi, Száva-melléki részeit az entitás többi részével.

Története

Őskor és ókor

A Száva-folyó mellett Brčko térségében találhatóak a Brka, a Tinja, a Lomnica, a Srnica és a Lukavac folyók, melyek közvetlen közelében számos olyan tárgyat találtak, amelyek az ősi életről mesélnek. A kerámiából, rézből és vasból készült tárgyak mellett más, a mindennapi élethez szükséges tárgyakat is találtak. Különböző fegyvereket és szerszámokat, ékszereket, őrlőköveket, réztűket és borotvákat, szövőszékeket, baltákat, tőröket, pénzt stb. találtak. Mindezek a leletek arra utalnak, hogy ez a terület az őskortól lakott. Később a Száva mentén illír törzsek éltek. Ezek a törzsek főként vadászattal és halászattal foglalkoztak, és szükség esetén gyakran viseltek háborút a rómaiak ellen, különösen azután, hogy a római uralom megszilárdult Illyricumban. I. e. 27-ben Augustus római császár befejezte Illyricum teljes megszállását és meghódította a térség egészét, vagyis a Száva, Dráva, Drina és Duna folyók közötti területet, délen egészen az Adriai-tengerig.

A rómaiak katonai erődítményeket, új városokat és új utakat építettek a meghódított területeken. Az egyik ilyen út közvetlenül a Szávamentén haladt keresztül. A Száva folyó melletti szakaszon három város épült: Saldae (Brčko), Ad Bassantae (Šamac) és Servitium (Gradiška). A Saldae nevű római várost, erődöt és települést először i. e. 2-ben említik. A város az 1. század elején két római provincia - Pannónia és Dalmácia - határán feküdt, később pedig Pannónia provinciához tartozott. Ez volt az első város a boszniai Posavinában, mely a Sirmiumot (Srijemska Mitrovica) és Salonaet (Solin) összekötő út mentén állt. Az út Brčko környékén két útra ágazott el. Az egyik út közvetlenül a Száva folyó mentén haladt, és összekötötte Saldae (Brčko) és Ad Bassantae (Bosanski Šamac) városait. Elhaladt a mai települések területein: Crkvište (Plazulje), Krčevine (Vučilovac), Vidovice, Dvorine (Kopanice), Gradić (Matići), Nenavište (Tolisa) és Trgovište (Donja Mahala). A másik út kissé délebbre haladt, azon a területen keresztül, ahol ma Donji Rahić, Ulice, Vukšić, Jagodnjak, Poljaci, Dubrave és Hrgovi falvak találhatók. A Saldae (ejtsd: salde) névnek több magyarázata is van. A leggyakoribb az, hogy a latin só szóból származik, mivel latinul a sal (salis) szó asztali sót jelent. A Saldae név jelentése egy olyan hely lehet, ahol sóval kereskedtek és sót árultak. Saldae római város létezésének bizonyítékai a Brčkóban található római csatornarendszer maradványai.

Középkor

A Nyugat-római birodalom felbomlása után a terület egy rövid időre a osztrogótok, majd az avarok ellenőrzése alá került. 1154 és 1183 között a Posavina a Horvát-Magyar Királyság részeként Szlavóniához tartozott, majd a bosnyák bánok uralták. 1273-tól 1319-ig ismét Magyarország része volt. 1324-ben ismét a boszniai bánok kezébe került (II. István bosnyák bán), majd 1377-ben I. Tvrtko bosnyák király koronázásával Bosznia független királysággá vált, aki átvette a hatalmat Posavina felett is. I. Tvrtko örökösei azonban nem rendelkeztek akkora katonai erővel, mint ő, így ezt a területet a horvát Šubićok foglalták el, akik a boszniai Hrvatinićeknek ajándékozták. A 14. század végén a boszniai Posavinát a Garaiak uralták. A Posavina évszázadokon át a boszniai-magyar háborúk pusztításának színtere volt. 1408-ban ismét Magyarország foglalta el, és a következő 120 évben a Horvát-Magyar Királyság része volt. A 14. századból származó írott források szerint Brčko területén számos (katolikus) település volt. A legrégebbiként Bili Potok, Pćelić, Korenita, Štrepci, Gornja Skakava, Zovik, Boće, Bodežište (Boderište), Donji Rahić, Gorice, Gornji Vukšić, Trnjaci, Hrgovi, Brezovo Polje, Brka, Dubrave, Noviest stb. szerepelnek a forrásokban. Ezeken a településeken kívül a 14. században állt még a Skakava Gornja-i ferences kolostor és a "locum Bustonicae" (Bukovica) kolosotor. Abban az időben 10 kolostor és 12 plébánia működött Bosznia északkeleti részén. 1428-ban Garai II. Miklós Brčkót várossá nyilvánította. A Garaiak után a Marótiak uralták ezt a területet. 1463-ban a hódító II. Mehmed oszmán szultán megdöntötte a Boszniai Királyságot. Ugyanebben az évben I. Mátyás magyar király felszabadította Bosznia egyes részeit a törököktől. Ekkor szabadult fel a boszniai Posavina is, amely ekkortól a Szreberniki bánsághoz tartozott. 1528-ban I. Ferdinánd magyar király értesüléseket kapott arról, hogy a törökök támadást készítenek Morović, Brčko, Nemce és Virgrad várai ellen, ezért 1528. június 4-én utasította Ivan Karlović volt horvát bánt, hogy segítsen e városok védelmében. A törökök a Szerémségből előrenyomulva, és átkeltek a Drina-folyón és 1529 nyarán Brčko török kézre került.

A török uralom

Brčkot mint települést először 1526-ban említik. Barka (Brčko) városának elfoglalása után a törökök újjáépítették a Brka és a Száva folyók találkozásánál álló régi római erődöt. A török megszállás alatt tömegesen vándoroltak horvátok Szlavóniába, Podrinjéből és Szerbiából pedig muszlimok, szerbek és vlachok vándoroltak be Posavinába. A törökök egy famecsetet építettek, amelyet Carska džamijának (Császári mecsetnek) vagy Atik mecsetnek neveztek, és újabban Száva mecsetnek nevezik. A katolikus templomot nem bontották le azonnal. A törökök a várost Brčkinek, a Száva melletti dombot pedig „Brčki brijegnek” nevezték. 1548-ban makadámutat építettek Brčkóból Tuzlába a Majevica-hegységen át. Közigazgatásilag Brčko a Koraji náhijéhez tartozott, amely a Zvorniki szandzsák része volt. A 17. század elején Brčko városában aszfaltozott utcák és két nyilvános fürdő volt. Körülbelül 150 ház, három mecset és egy katolikus templom állt itt. Főleg a Tuzlából áthaladó sószállításnak köszönhetően megkezdődött egy intenzív polgáriasodás. Brčko jelentős tranzitközponttá nőtte ki magát a só és egyéb termékek Szlavóniába, Szerémségbe és további osztrák és magyar területek felé való szállítása miatt. Földrajzi fekvésének köszönhetően a város a boszniai Száva-mellék központjává vált, és Bosznia és a szomszédos országok kereskedelmi összekötőjének funkcióját látta el.

Szlavónia meghódításával és városok, erődök létrehozásával mindhárom felekezet boszniai lakossága átözönlött, jobb megélhetést keresve az újonnan meghódított területekre. Tuzla környékéről, Közép-Bosznia-Hercegovinából és Dél-Horvátországból új lakosok költöznek a boszniai Posavinába. A Szent Liga háborúja (1683-1699) alatt a keresztény seregek nagy részeket szabadítottak fel a törököktől. 1688 júliusában az osztrák hadsereg elfoglalta Brčkót is. A Magyarországról, Szlavóniából, Szerémségből, Likából és Dalmáciából érkező muszlim lakosság Bosznia-Hercegovinába és Szerbiába menekült, míg a Bosznia-Hercegovinából érkező keresztény lakosság az újonnan felszabadított területekre költözött. 1718-ban az Észak-Száva-mellékbe bevonuló osztrák-magyar seregek a város jelentős részét romba döntötték. Brčko és környéke 1718 és 1739 között osztrák uralom alatt állt. Egy ebből az évből származó osztrák jelentés feljegyzi, hogy Brčkónak kikövezett utcái voltak, a mecset sértetlen maradt, sok szilva termett a környéken, de más gyümölcs nem. Abban az időben a városban a régi erőd körül egy „Brčka varoš” nevű település fejlődött. A törökök 1739-ben ismét birtokba vették a települést, és a környező muszlimok ismét Brčkóban telepedtek le. 1740-ben Brčkóban palánkvárat építettek, mely fából gerendákból, fűzfavesszőből és sárból tapasztva készült és egy fatoronnyal (törökül: csardak) rendelkezett. Az erődöt vízzel teli csatornák (törökül: hendeci) vették körül, amelyek további védelmet nyújtottak. Brčko ekkor a Tuzlai kapitányság része volt. A palánkvár 1833-ig állt.

1830-tól, a Dunai Hajózási Társaság alapításától (amely Brčkoban saját központtal rendelkezett a Száva partján), Brčko újra kereskedelmi központ lesz. Ezen időszakban Brčkoból 25-30 000 tonna aszalt szilvát szállítanak Ausztriába, Németországba, Angliába és az Egyesült Államokba. A város akkori fontosságát megerősíti a tény, hogy az osztrák vezetés a konzulátusi kirendeltségét Tuzlából Brčkoba helyezte át. Akkortájt Brčko járás területe mintegy 920 km² tett ki. 1858 októberében a boszniai Posavinában konfliktus tört ki a török hadsereg és a szerb lázadók között. A horvátok kisebb számban vettek részt a lázadásban, mert a papok lebeszélték őket erről. A lázadás után a törökök felégették az összes ortodox települést Orašje környékén, valamint néhány települést Brčko környékén is. 1862 után szabad hajójáratok indultak Brčko és Belgrád, valamint Brčko és Oršava között. 1869-ben kapcsolták be az első távírót, 1870. április 2-án pedig kinyitotta kapuit az első posta is. Fontos megemlíteni, hogy 1883-ban megkezdte működését a Száva-mellékben első, szabad, kereskedelmi középiskola. A 19. század közepétől számos általános iskolai is fogadta a tanulókat (katolikus, ortodox, muszlim és zsidó). Városszerte megjelentek a különböző felekezetekhez tartozó emlékművek.

Híd a Száván

A 19. végétől

1878-ban a berlini kongresszus határozata alapján Bosznia-Hercegovina az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta az országot. Az osztrák-magyar hadsereg Bosznia-Hercegovina elleni katonai hadjárata Josip Filipović tábornok parancsnoksága alatt 1878. július 29-én kezdődött. A hadsereg két irányból lépett be a Brčko régióba: Bosanski Šamacból Orašjén keresztül, valamint Dubravjéből Vukšićon és Ulicén át. A lakosság egy része (többnyire muszlimok, de néhány ortodox keresztény is) mintegy 600 önkéntessel ellenállt Čerimagić Mehmed bég és Niko Ristanić vezetésével. 1878. szeptember 16-án összecsapásra került sor az osztrák–magyar hadsereggel Lončari és Krepšić falvak közelében, ahonnan a védőknek gyorsan vissza kellett vonulniuk. Az osztrák–magyar csapatok 1878. szeptember 17-én elfoglalták az egész brčkói régiót, és katonai igazgatás alá helyezték. Az osztrák-magyar uralom alatt fontos épületek épültek, fejlődött az áru- és személykereskedelem Nyugat-Európával, bővült a kereskedelem, fellendült a vendéglátóipar, fejlődött az oktatás, előrehaladt az ipari termelés (ami eddig ezeken a területeken nem létezett), új templomok és mecsetek épültek, a zsidók zsinagógát építettek a város központjában stb. Iskolák, bankok, posták, hidak, kórházak, nyomdák, gyógyszertárak, szilvaaszalók, fűrészmalmok, szállodák, önkormányzati épületek, erőművek, gőzmalmok és számos egyéb létesítmény, üzem és intézmény épült. 1894. szeptember 13-án 775 méter hosszú hidat építettek a Száva felett. Az osztrák-magyar uralom kezdetén mintegy 3000 ember élt Brčko városában. 1895 folyamán ez a szám 6146 lakosra nőtt, 1910-re pedig elérte a 7000 lakost. Az 1895-ös adatok szerint 8000 horvát, 6100 szerb és 2400 muszlim élt Brčko területén. A török uralom alatt a muszlimok tették ki a lakosság többségét, de Ausztria-Magyarország megérkezésével tömegesen kezdtek elvándorolni. Úgy vélik, hogy akkoriban akár 200 ezer muszlim is elhagyta Bosznia-Hercegovinát, és leszármazottaik közül körülbelül 5 millió él ma is Törökországban. Abban az időben Bosznia-Hercegovina lakosságának többségét szerbek tették ki. A Brčkói járás 928 km2-én 57 788 lakos élt, és a járás több mint 90 települést foglalt magában. Brčko az osztrák-magyar megszállás alatt viszonylag modern város volt. Kereskedők szinte egész Európából érkeztek a városba, különösen Zágrábból, Budáról, Pestről, Bécsből és Triesztből.

A 19. század végén a következő jelentősebb intézmények létesültek:

• 1886. városi kórház
• 1891. Grand Posavina Hotel
• 1892. városháza
• 1894. a 775 méter hosszú vasúti híd a Száván
• 1894. Brčko – Vinkovce-i vasútvonal

1900-ban az elektromos áramot is bevezették a városba. A 20. század elején Brčkoban öt szálloda működött: Grand Posavina, Central, Orijent, K Caru Austrijskom, Marije Kohove, emellett hat bank is volt a városban. Ekkoriban már Brčkonak van néhány szilvafeldolgozó üzeme, szeszfőzdéje, két fűrésztelepe, két téglaégetője, stb.

A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Boszniai Posavina ebben az időben gyakran volt kitéve árvizeknek. Különböző betegségek járványai sújtották a területet, például a tuberkulózist. Abban az időben az életszínvonal a mélyponton volt. Az életkörülmények nagyon rosszak voltak, a házak többnyire téglából épültek. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt.

1941 és 1945 között Brčko a Független Horvát Állam (NDH) része volt. A második világháború alatt sokan haltak meg Brčkóban, többnyire az usztasák és a csetnikek kezétől. Már az NDH első éveiben is erős csetnik támaszpontok alakultak ki Brčko körül: Lončari, Obudovac, Žabar, Krepšić, Bukvik, Vučilovac, Mrtvica, Lopare, Puškovac és Tobut. Az NDH előestéjén körülbelül 350 zsidó élt ezen a környéken. 1941 és 1942 folyamán Montani kerületi főnök társai segítségével mintegy 200 brčkói zsidót likvidált, a zsinagógát pedig 1942-ben lebontották. A zsinagóga a mai MUP épületének helyén állt. 1943 közepén partizánok gyűltek össze a város körül. Az usztasákat és más fasiszta egységeket 1945 április elején kiűzték Brčkóból. A partizánok 1945. július 4-én léptek be a városba, ezzel véget vetve az NDH uralmának. A partizánok tömegesen kezdték lelőni a horvátokat, és táborokba hurcolták őket azzal a váddal, hogy együttműködtek a fasisztákkal.

A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. 1946 folyamán megépült a Brčko-Banovići ifjúsági vasút. A vasutat kezdetleges eszközökkel építették, az élelmiszer és a ruházat szűkös volt, a fegyelem pedig szigorú. Az építkezést gyakran megzavarták a megmaradt csetnikek, akik egy ideig a Majevica-hegy erdeiben rejtőzködtek, és éjszaka szabotázsakciókat hajtottak végre a vasúton, főként Mramor, Duboki Potok és Tinja városokban. Jugoszlávia utolsó két évtizedében Brčko új gazdasági fellendülést tapasztalt. Három áruházat nyitottak, a Közgazdaságtudományi Kart, a "Galeb" szállodát, egy új Kulturális Központot, számos modern lakóépületet stb. A városban 4 középiskola, Brčko községben pedig 13 nyolcéves iskola működött. Tíz gyár működött a községben több mint 20 000 munkással. Több mint 50 kulturális egyesület működött. A sport is nagyon fejlett volt.

1992 áprilisában megállapodtak abban, hogy három új önkormányzatot hoznak létre a városban: Brčko szerb, Brčko horvát és Brčko bosnyák önkormányzatot. Ez a megállapodás soha nem került békés úton végrehajtásra, mivel 1992. május 1-jén katonai agresszió kezdődött a város ellen. Brčkóban a háború nem hivatalosan egy nappal korábban kezdődött a Száva folyón átívelő híd lerombolásával, amikor ismeretlen számú civil halt meg a hídon való átkelés során. A boszniai háború 1995-ben ért véget. A Brčkoi kerületet a Nemzetközi Döntőbíróság 2000. március 8-i határozata hozta létre. 493 km2 területet foglal magában a Posavina térségében, amely a Száva folyótól a Majevica-hegység lejtőiig húzódik. A Brčkói járás, Robert W. Farrand (Brčko első felügyelője) által kihirdetett Statútum szerint, Bosznia-Hercegovina szuverenitása alatt álló egyedülálló közigazgatási egység a helyi önkormányzathoz. Saját többnemzetiségű közigazgatással, rendőrséggel és igazságszolgáltatással rendelkezik. Demilitarizált terület, és minden szükséges szabadságjogot biztosít polgárainak. A járásnak nincs más zászlaja vagy címere, mint Bosznia-Hercegovina zászlaja és címere. A latin és a cirill betűs írásmódot, valamint a szerb, a horvát és a bosnyák nyelvet egyformán használják minden célra. A járás működését egy nemzetközi felügyelő és az OHR Északi Hivatalának vezetője felügyeli. Brčko fennállása óta magán viseli a több etnikum, vallás és kultúra együttéléséből fakadó jegyeket, melyek alapjai a mai Brčkói Körzet sajátos mivoltának.

Az utolsó népszámlálás 1991-ben történt, mely adatok az 1991 és 1995 között történt szerb és horvát agresszió (legnagyobb részben az etnikai tisztogatások) miatt már nem aktuálisak.

Lakosság

Břcko város lakossága
Népszámlálás	1991.	1981.	1971.
Muszlimok	38.617 (44,06%)	32.434 (39,18%)	30.181 (40,36%)
Horvátok	22.252 (25,39%)	23.975 (28,96%)	24.925 (33,33%)
Szerbek	18.128 (20,68%)	16.707 (20,18%)	17.709 (23,68%)
Jugoszlávok	5.731 (6,54%)	7.794 (9,41%)	1.086 (1,45%)
Egyéb	2.899 (3,30%)	1.858 (2,24%)	870 (1,16%)
Összesen	87.627	82.768	74.771

Ismert személyek

• Itt született 1978. április 9-én Vesna Pisarović horvát énekesnő.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Брчко_(град) című szerb Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• Dénes József naplója - Barka és Barkaszád

A Wikimédia Commons tartalmaz Brčko témájú médiaállományokat.