Brüsszeli Városi Múzeum
| Brüsszeli Városi Múzeum | |
 | |
| Elhelyezkedés | Brüsszel Belgium |
| Alapítva | 1887 |
| Elhelyezkedése | |
 Brüsszeli Városi Múzeum
Pozíció Belgium térképén
| |
 é. sz. 50° 50′ 49″, k. h. 4° 21′ 10″50.846961°N 4.352770°EKoordináták: é. sz. 50° 50′ 49″, k. h. 4° 21′ 10″50.846961°N 4.352770°E | |
 | |
| A Brüsszeli Városi Múzeum weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Brüsszeli Városi Múzeum témájú médiaállományokat. | |
A Brüsszeli Városi Múzeum (franciául: Musée de la Ville de Bruxelles; hollandul: Museum van de Stad Brussel) Brüsszel városának múzeuma annak történelmi főterén. A múzeumot 1860-ban alapították és 1887-ben nyitották meg. Tárgyköre a belga főváros és lakóinak története a kezdetektől a modern időkig. Témáját értékes műtárgyakon, festményeken, szobrokon, faliszőnyegeken, maketteken mutatja be.[1]
A múzeum a Grand Place északi oldalán, a városházával szemben, az egykori kenyérsütők céhének épületében helyezkedik el. Az épület neve franciául Maison du Roi (a király háza), holland nyelven Broodhuis (kenyércsarnok).[2][3][4]
Az épület 1504 és 1536 között épült, majd a 19. században neogótikus stílusban teljesen újjáépítették. 1998 óta a tér egészével együtt a világörökség része.[5][6]
-
Brüsszeli készítésű faliszőnyeg -
A 16. század elején Brüsszelben itáliai megrendelésre készült szárnyasoltár -
A szemközti városháza eredeti szélkakasa 1455-ből, Szent Mihály ábrázolása
Az épület
[szerkesztés]A 13. század elején a Grote Markton egy faépület állt, ahol pékek árulták kenyerüket. Ezt a fából készült kenyércsarnokot 1405-ben kőépület váltotta fel. Ám a 15. század elején a pékek inkább háztól-házig árulták kenyereiket, és az üresen álló épületben az akkori Brabant akkori uralkodó hercege szállt meg, aki azt egyfajta közigazgatási központtá változtatta. Ezután kapta az épület a „Herceg háza” nevet. A hercegi központ tevékenysége a városi hatóság autonómiájának rovására ment, aminek székhelye a tér túloldalán lévő városháza volt. 1477-ben Merész Károly váratlanul meghalt, és utódja, a fiatal I. Mária burgundi hercegnő kénytelen volt a városi polgárok követelésére átengedni nekik a palotát. Fia, Szép Fülöp azonban visszaszerezte azt, és rajta keresztül fia, a későbbi V. Károly német-római császár birtokába került a burgundi hercegek egyéb birtokaival együtt.
A flamand polgárok és a francia nyelvű uralkodók közötti ellentét emléke az épület nevének nyelvi változatai közötti mai különbség is, Kenyérház (Broodhuis) illetve A király háza (Maison du Roi).
V. Károly császár uralkodása alatt a leromlott épületet elbontották és helyére 1515 és 1536 között új palotát emeltek Antoon II Keldermans tervei alapján az érett, úgynevezett „lángoló” (flamboyant) gótika stílusában. A közeli épületeket kisajátították, így az új épület lényegesen nagyobb lett. Az épület neve ezután a „király háza” lett (Maison du Roi) mivel Károly Spanyolország királya volt.
Brüsszel 1695-ös bombázása során ez az épület is megsérült, de anyagi források hiányában csak a legszükségesebb munkálatokat végezték el, hogy az épület ne dőljön össze. A második helyreállítás 1767-ben következett.
-
Spanyolországi Izabella kormányzónő találata az íjászversenyen, 1615 -
Brüsszel bombázása 1695-ben -
Francois Anneessens letartóztatása kivégzése előtt (1719, a festmény 1875 körül készült)
A ház számos történelmi esemény tanúja volt. Egmont és Horne grófjai 1568-ban itt töltötték utolsó éjszakájukat, majd másnap reggel az épület előtti állványzaton lefejezték őket. A leendő II. Fülöp királyt itt segítették páncéljába, mielőtt inkognitóban vett részt volna a téren rendezett lovagi tornán. Spanyolországi Izabella kormányzónőt itt kiáltották ki a számszeríjászok királynőjének, mert az íjászok versenyén csodás találatot ért el. Nagy ünnepségeket, bálokat rendeztek itt, például az uralkodók beiktatása alkalmából. Itt fejezték le a lázadás szervezése miatt Frans Anneessens céhmestert 1719-ben. 1789-ben az osztrákok a brabanti forradalom idején ágyúval lőttek a palotából az Egyesült Belga Államok nevű rövid életű köztársaság csapataira.
Miután a 18. század végén a francia forradalmárok elfoglalták Brüsszelt, a palotát nemzeti jószággá nyilvánították, és Népház névre keresztelték, de megtartotta sokféle rendeltetését. Az épületnek változatos funkciói voltak az idők során, különböző városi hivatalok, bíróság, ideiglenes börtön voltak itt, de lótakarmány-tároló helyiség a brit lovasság ellátására a waterlooi csata után, próbaterem a Monnaie Színház balettiskolája számára, könyvtár olvasóteremmel.[7]
A 19. század első felében az épületnek több tulajdonosa volt, állapota leromlott. Az 1860-as évek végén az épületet végül lebontották, és az akkoriban nagyon népszerű neogótikus stílusban, de a 16. századi épület hűséges rekonstrukciójaként újjáépítették. A munkálatok 1873-ban kezdődtek és több mint húsz évig tartottak. A kiadások elképesztő összeget, csaknem kétmillió frankot tettek ki. Az épület ezért a neogótikus építészeti stílus egyik legjobb példája lett Belgiumban. 1887-től az épületben jött létre a Brüsszeli Városi Múzeum.[8]
-
Bronzszobor az épület párkányáról -
A lépcsőház részlete -
Szoborgyűjtemény -
John Waterloo Wilson műgyűjtő, aki 27 festményt hagyományozott a múzeumra
1936-ban a Broodhuis volt az első polgári épület, amelyet Belgiumban védettnek nyilvánítottak, 1998-ban pedig felvették az UNESCO világörökségi listájára.
A múzeum
[szerkesztés]A múzeum létrehozását Brüsszel akkori polgármestere Charles Buls és a város levéltárosa, Alphonse Wauters kezdeményezte az 1860-as években, a város történetének bemutatására, a polgárok és a turisták számára. A gyűjtemény alapját a John Waterloo Wilson műgyűjtő 27 festményéből álló hagyaték vetette meg.
-
Népies kerámiafigurák -
Mindennapi kerámia -
Ezüst és porcelán -
Címeroroszlán
A múzeum a 21. században a város történetéhez kapcsolódó festmények, szobrok, faliszőnyegek, faragott oltárok, makettek, diorámák és más műtárgyak hatalmas gyűjteményét tárja a látogatók elé. Megtekinthető a Manneken Pis szobrának eredetije és „ruhatára”, a brüsszeli városháza eredeti szélkakas-toronydísze és sok más különleges tárgy. A múzeum áttekintést ad a város és társadalma történetéről, a brüsszeli életről az évszázadok során.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Staff writer: Museum of the City of Brussels. Museums of the City. City of Brussels, 2013 (Hozzáférés: 2013. április 9.)
- ↑ Hennaut 2000, 44–45. o.
- ↑ State 2004, 147. o.
- ↑ Présentation - Brussels City Museum (francia nyelven). www.brusselscitymuseum.brussels . (Hozzáférés: 2019. május 30.)
- ↑ Staff writer: Museum of Brussels City (Musée de la Ville de Bruxelles). Museums. Brussels.info, 2011 (Hozzáférés: 2013. április 9.)
- ↑ La Grand-Place, Brussels (angol nyelven). UNESCO World Heritage Centre . (Hozzáférés: 2019. május 30.)
- ↑ https://web.archive.org/web/20140314164648/http://www.museedelavilledebruxelles.be/nl/ Exhibition/lopen- Exhibition/ (Hozzáférés: 2014. április 19.)
- ↑ Arlette Smolar-Meynart, Anne Deknop, Amertine Vrebos: Brüsszel Város Múzeuma – a Broodhuis; kiadó The Museum of the City of Brussels; kötelespéldány D/1992/4377/1
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Broodhuis című holland Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.