Ugrás a tartalomhoz

Bourvil

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bourvil
1967-ben
1967-ben
SzületettAndré Robert Raimbourg[1]
1917. július 27.[2][3][4][5][1]
Prétot-Vicquemare[1]
Elhunyt1970. szeptember 23. (53 évesen)[3][4][6][7][8]
Párizs 16. kerülete[9]
MűvészneveBourvil
ÁlneveBourvil
Állampolgárságafrancia
Nemzetiségefrancia
HázastársaJeanne Lefrique (1943-1970)
Gyermekeikét gyermek:
  • Dominique Raimbourg
  • Philippe Raimbourg
Foglalkozása
Kitüntetései
  • Medal of the City of Paris (1953. november 6., Pierre Bourgeois)
  • Volpi-kupa a legjobb színésznek (La Traversée de Paris, 17. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál, 1956)
  • Courteline Prize (Le Tracassin, 1961)
  • Courteline Prize (Konyhai csetepaték, Fernandel, 1964)
  • Művészetek és Irodalom Érdemrendjének lovagja (1968)
Halál okamielóma multiplex
Színészi pályafutása
Aktív évek1941 – 1970
Tevékenységszínész

A Wikimédia Commons tartalmaz Bourvil témájú médiaállományokat.

Bourvil (teljes nevén André Robert Raimbourg) (Prétot-Vicquemare, 1917. július 27.Párizs 16. kerülete, 1970. szeptember 23.) francia színész, komikus és énekes.

Fiatalkora

[szerkesztés]

Bourvil Prétot-Vicquemare-ban született André Robert Raimbourg néven. Édesapját nem ismerhette meg, mert a férfi még fia születése előtt elesett az első világháborúban. A normandiai Bourville-ben nőtt fel, s e falu nevéből származtatható későbbi művészneve is. Már gyerekkorában sokat szerepelt: előbb trombitálni kezdett egy rezesbandában, majd egyre inkább az énekesi adottságai kerültek előtérbe. Katonai szolgálata alatt már énekes-komikusként szórakoztatta a közönséget.

Az áttörés

[szerkesztés]

A második világháború és a náci megszállás alatt már a francia rádiók kedvelt műsorszáma Ignace című dala, s így országszerte egyre népszerűbb előadóművésszé vált. Ezután több zenés darabban játszott, de az igazi áttörést a filmszereplés hozta meg számára 1941-től. A háborút követő években még inkább színpadi színészként bontogatta szárnyait, majd az 1950-es évektől egyre több filmszerepet kapott.

A mozivásznon

[szerkesztés]

Színészi játékában kitűnően ötvözte a csetlő-botló kisember és a furfangos parasztember figuráját. 1953-ban A három testőr moziváltozatában alakítja Planchet-t, D’Artagnan hűséges szolgálóját, majd a Nyomorultak fogadó-tulajdonosát, Thénardier-t. Első nagy sikerét Autant-Lara rendező Átkelés Párizson című filmjének feketepiaci kereskedőjeként aratta 1956-ban. Gyakran személyesített meg a vásári komédiák hagyományain alapuló, gyarlóságukban is humoros karaktereket, például Jean Marais oldalán A púpos és A kapitány című filmekben. Bár a tengerentúlon kevéssé volt ismert neve, 1961-ben A leghosszabb nap című háborús eposz, illetve az Azok a csodálatos férfiak kapcsán Bourvil Hollywoodban is észrevétette magát. Többször dolgozott együtt Louis de Funèsszel és Jean Gabinnel. Funès és Bourvil 1964-ben leforgatták Az ügyefogyott (Le Corniaud), majd 1966-ban az Egy kis kiruccanás (La Grande Vadrouille) című filmeket a híres Gérard Oury francia filmrendezővel. Az utóbbi alkotás világsiker lett és az évek folyamán nézettségi rekordokat döntögetett, csak a Titanic című film tudta felülmúlni több mint harminc évvel később. Ez a két film örök barátságot kovácsolt a színészlegendák között. Harmadik közös filmjük a Felszarvazták őfelségét (La Folie des Grandeurs) lett volna, ám ez Bourvil hirtelen halála miatt meghiúsult. A szerepet végül Yves Montand-ra bízták.

1970-ben Párizsban hunyt el Kahler-szindrómában.

Emlékezete

[szerkesztés]

Mai napig élő népszerűségét mutatja, hogy az első tízben volt a „minden idők legnagyobb franciája” szavazáson 2005-ben.

Bourvil sirja a Montainville temetőben

Filmjei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c születési anyakönyvi kivonat. (Hozzáférés: 2025. március 26.)
  2. Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2015. augusztus 12.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Discogs (angol nyelven). Discogs . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. GeneaStar
  7. Roglo
  8. Babelio (francia nyelven)
  9. Archives de Paris pp. 21. (Hozzáférés: 2025. március 26.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]