Bosco Szent János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bosco Szent János
Dombosco.jpg
Születése
1815. augusztus 16.
Castelnuovo d'Asti
Halála
1888. január 31. (72 évesen)
Torinó
Tisztelete
Boldoggá avatása 1929
Boldoggá avatta: XI. Piusz pápa
Szentté avatása 1934
Szentté avatta: XI. Piusz pápa
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bosco Szent János témájú médiaállományokat.
Jedlicska Pál: Don Bosco János

Bosco Szent János (Castelnuovo d'Asti, 1815. augusztus 16.Torinó, 1888. január 31.), eredeti teljes nevén Giovanni Melchiorre Bosco Ochienna olasz katolikus pap, a Szalézi Társaság férfi szerzetesrend megalapítója. Gyakran csak Don Boscóként emlegetik.

Életútja[szerkesztés]

Szegény családban született 1815-ben. Kétéves volt csupán, mikor édesapja meghalt, így édesanyja, Margit, egyedül nevelte három gyermekét. Jánosnak ezért már zsenge korában pásztorként kellett dolgoznia. Eleinte a helybéli plébános tanítgatta, de a család szegénysége miatt nem sok reménye volt a továbbtanulásra, noha éles elméje és jó memóriája volt. Tanulmányait 1831-ben tizenhét évesen kezdte meg Chieriben. A tandíjhoz szükséges pénzt nyomorúságos körülmények között saját maga kereste meg. 1835 és 1841 között ugyancsak Chieriben végezte teológiai tanulmányait, melynek befejezésével Torinóban pappá szentelték.

Itt határozta el, hogy életét a szegény sorsú gyermekek segítésének és nevelésének szenteli, Néri Szent Fülöp példáját követve. Az oratorió-ban[2] 1842 februárjában húsz, 1846 márciusában már négyszáz fiú tanult. Az órákat eleinte a szabad ég alatt, Torino környékén sétálva tartották, majd amikor 1844 őszén Boscót a Rifugio – azaz a prostitúciótól fenyegetett leányok menedékének – káplánjává nevezték ki, felettese két termet biztosított céljaira. Később a két termet kápolnává alakították át.

Munkája folytatása többször is akadályokba ütközött, és kitartását, amellyel küzdött, betegesnek minősítették. A termeket elvették tőle, így Bosco lakásokat bérelt, és ott folytatta a fiúk nevelését. Édesanyja is csatlakozott hozzá, és életének utolsó tíz évében az első szaléziánus gyermekotthonban dolgozott. Utóbb a városi hatóságok is felismerték Bosco kezdeményezésének fontosságát.

Kapcsolata IX. Piusz pápával[szerkesztés]

IX. Piusz Bosco Szent János pápája volt. Legelőször 1858. március 9-én volt kihallgatáson nála, és mindkettőjüknek olyan benyomásuk volt a másikról, mintha egy szenttel találkoztak volna. IX. Piusz támogatta és irányította Don Boscót a szalézi rend megalapításában. Ő ajánlotta neki, hogy nevezze „társaságnak”, lépést tartva a korral, hogy tegyenek fogadalmat, de ne ünnepélyes keretek között. Továbbá egyszerű öltözéket javasolt, a lelki életben pedig hatékony, de nem túl bonyolult gyakorlatokat. Rábeszélte Don Boscót, hogy írja meg Emlékiratait, lelki örökségül hagyva a szaléziaknak. Pápasága alatt jóváhagyta a Szalézi Társaságot és szervezeteit: a Segítő Szűz Mária Leányai Intézményét és a Szalézi Munkatársak Egyesületét, amelynek első tagjai között volt ő maga is.

Don Bosco nagyon szerette IX. Piuszt, elfogadta minden tanácsát, akkor is, ha nagy áldozatokat követelt tőle. De a pápa is nagyra becsülte Don Boscót, és néhány alkalommal elhívta Rómába, hogy kényes kérdésekben kikérje véleményét.[3]

Emlékezete[szerkesztés]

Képgaléria[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Jedlicska Pál: Don Bosco János - A szegény gyermekek apostolának életrajza (Stephaneum, 1904)[9]
Don Bosco emléktáblája Kazincbarcikán

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információ[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]