Borna horvát fejedelem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Borna
Borna ábrázolása az otocsáni emlékművön
Borna ábrázolása az otocsáni emlékművön
Tengermelléki Horvátország fejedelme
Uralkodási ideje
810 – 821
ElődjeViseszláv
UtódjaVladiszláv
Életrajzi adatok
Született8. század
Elhunyt821
A Wikimédia Commons tartalmaz Borna témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Borna a horvátok fejedelme, a frankok vazallusa. A régebbi történetírás szerint valószínűleg Viseszláv fejedelem fia és örököse.

Történelmi források[szerkesztés]

A Borna létezésére vonatkozó történelmi bizonyítékok kizárólag frank forrásokból származnak: „Vita Hludowici imperatoris”, az „Annales regni Francorum”, az „Annales Sithienses” és ezek számos változatai.[1] A Vita Hludowici imperatoris a 818-as év alatt „dux Guduscanorum et Timocianorum”, a 819. évnél „dux Dalmatiae” ranggal illeti.[2] A 821-es év alatt azt állítják, hogy ő „dux Dalmatiae atque Liburniae”.[3] Borna az első herceg Horvátországban, akinek a nevét a történelmi források leírják, leszámítva feltételezett apját Viseszlávot, akinek a neve a híres, de dátum nélküli keresztelőkúton szerepel. A régebbi történettudományi művek ugyanis, amelyek Viseszláv keresztelkútjának korai keltezésére támaszkodtak, Bornát tartották Viseszláv utódjának, sőt fiának is.[4]

Története[szerkesztés]

A frank évkönyvek szerint 814-ben frank vazallusként Paderbonba érkezett, hogy kimutassa hűségét a trónra lépő Jámbor Lajos császárnak. Bornát 818-ban Gacka (dux Guduscanorum) fejedelmeként említik, amikor az obodriták, a frankokhoz vazallusként csatlakozó timocsánok követeivel, valamint ljudevit alsó-pannóniai herceggel és Friuli őrgrófjával együtt Herstalban találkozott a császárral.[5] A történetírás Gackát (Guduscani) általában a Gacka-folyó mentén letelepedett korai szláv törzsként ismeri.

819 júliusában újabb frank gyűlést tartottak Ingelheimben, és Ljudevit alsó-pannóniai herceg frankok elleni lázadása miatt frank csapatokat küldtek Itáliából Pannóniába, akik eredmény nélkül tértek vissza.[6] Ljudevit követeket küldött a frankokhoz olyan feltételekkel, amelyeket a frank császár nem fogadott el. Ljudevit ezután folytatta a lázadást, és követeket küldött a szomszédos törzsekhez, hogy csatlakozzanak hozzá, és sikerült megnyerniük a timocsánokat, akik kezdetben a frankoknak hódoltak.[6] Egy kisebb frank hadsereg Karintiában összecsapott Ljudevit seregével, nagy részét elpusztította és kiűzte. [7] Borna, akit az évkönyv „Dalmácia hercegének” titulál, nagy sereggel találkozott Ljudevit előrenyomuló seregével a Kulpa folyónál.[8][9] A gackaiak az első összecsapáskor elhagyták Bornát, aki testőrével épségben elmenekült. Ebben a csatában esett el Dragomuž (Dragomosus), Ljudevit apósa, aki a lázadás kitörésekor csatlakozott Bornához.[8] Borna miután hazatért ismét uralma alá hajtotta a gackaiakat.[8][9] Decemberben Ljudevit kihasználva az alkalmat, nagy sereggel megtámadta Dalmáciát, feldúlva az országot.[8] Borna, miután váraiban nagy sereget gyűjtött össze annyit, amennyit csak tudott megtámadta Ljudevit hadait.[8] Miután Borna hadai hátulról és oldalról is támadták, súlyos veszteségei miatt Ljudevit kénytelen volt visszavonulni Borna területéről.[8] Ljudevit a harcban háromezer katonát vesztett, ezen kívül Borna több mint háromszáz lovat és mindenféle javakat zsákmányolt, majd küldöttein keresztül értesítette erről a frank császárt.[8].

820 januárjában újabb frank gyűlést tartottak Aachenben,[8] melyen elhatározták, hogy Ljudevit lázadását három irányból támadó három sereggel fojtják el.[8] Borna előbb küldöttein keresztül, majd személyesen fejtette ki véleményét az akcióról.[10] Tavasszal a három hadsereget küldtek ki, az elsőt Itáliából a Noricumi Alpokon át, a másodikat Karintián keresztül, a harmadikat pedig Bajorországból Felső-Pannonián keresztül.[10] Az első és a harmadik lassan haladt, az egyiket az ellenség, a másikat a hosszú út akadályozta, míg a második átkelt a Dráván, három ellenséges sereget is sikeresen legyőzve, és gyorsan haladva.[10] A seregek ezután egyesültek, feldúlták a lázadók földjeit, és jelentős veszteségek nélkül tértek haza, míg Ljudevit egy hegyvidéki várában húzta meg magát.[10] A Friuli határán fekvő Carniola és a frankok közül Ljudevithez átpártolt karintiaiak megadták magukat a frankoknak. [10]

821 februárjában újabb frank gyűlést tartottak Aachenben.[11] Egy Ljudevit elleni hadjáratot terveztek, három hadsereggel, hogy feldúlják az árulók földjét.[11] Eközben Borna, akit már „Dalmácia és Liburnia hercegeként” említenek meghalt, egyesek szerint természetes halállal, mások szerint erőszakos halállal,[9] és utóda a népakarat és a császár jóváhagyásával unokaöccse,[12] Vlagyiszláv lett.[13] Ljudevit földjeit feldúlták, és a seregek októberre hazatértek.[13]

Tudományos nézetek[szerkesztés]

Borna törzsi hovatartozásáról és uralkodói címéről a történetírásban eltérő vélemények vannak.

A. Kačić Miošić 1801-ben kiadott művében „dalmát királynak”, majd „szláv királynak” nevezte.[13] A. Dimitz „a dalmát szlávok hercegének” nevezte.[14] A horvát történetírás a „Dalmát Horvátország” uralkodójaként kezeli: V. Klaić (1886) „fehér horvát hercegnek” nevezte, aki később a „dalmát horvátok hercege” lett.[15] Ferdo Šišić „dalmát-horvát hercegnek” titulálta.[16] Alexis P. Vlasto „dalmát horvát uralkodónak” nevezte, és úgy gondolta, hogy legalább névleg keresztény volt.[17] T. Macan „a dél-horvát hercegség hercegének” nevezte.[18] I. Perić (1997) „horvát-dalmát hercegnek” nevezte.[19] Hasonlóképpen, Neven Budak horvát történész is „első ismert horvát hercegként” említi.[20]

Relja Novaković nem ért egyet azzal, hogy Borna Dalmát Horvátország hercege lett volna, mivel a korabeli források nem nevezik így.[21] Szerinte Borna csak annak a területnek lehetett a hercege, amely akkoriban frank uralom alatt állt, és csak a frank uralom elleni lázadásban érintett területen, vagyis csak az Una folyótól nyugatra tevékenykedett.[22] Lehetséges, hogy Borna a 9. század elején egy Horvátországhoz még nem tartozott arkhonátus hercege volt, és Horvátország neve egyáltalán nem szerepelt Ljudevit lázadásának eseményei között. [22] A háborút csak a frank fennhatóság alatt álló területen vívták, míg a dalmát Horvátország kívül volt ezeken az eseményeken, mivel abban az időben a bizánci fennhatóság alatt állt.[22] M. Atlagić és B. Milutinović dalmát szláv uralkodóként kezeli.[23]

Egy másik nézet arról szól, hogy úgy tűnik, hogy miután a timocsánok nem kaptak segítséget, egy részük Szlavóniában telepedett le, és úgy tűnik, hogy Borna is velük költözött. M. S. Milojević Bornát frank vazallusként említi a Tengerparti Horvátországban, amely eredetileg három megyét birtokolt a Timok-folyó vidékén.[24] Prvanović azt állította, hogy Rački meghamisította az frank évkönyvet, hogy Borna egyszerre lett volna Guduscani és Timociani hercege, és Račkinak vesszőt kellett volna tennie Guduscani után, a likai Gackával való azonosítás és a két térség közötti földrajzi távolság miatt. A kettő közötti vessző ugyanis azt jelentette volna, hogy a kettőnek nem volt közelebbi érintkezése, sem közös hercege. Nem Prvanović volt az első, aki a Guduscanit a Timok vidékére helyezte. A 19. századi P. J. Šafárik és V. Karić is a Timok és a Duna környékén helyezte el.

John V. A. Fine Jr. először (1983, 1991) Bornát még „Dalmát Horvátország” uralkodójának nevezte,[25] Višeslav utódjaként, aki Ninben lakott, és úgy tűnik, ő volt az észak-dalmáciai horvátok többségének uralkodója, és egyben frank vazallus,[26] majd 2010-ben már csak egyszerűen egy szláv fejedelemnek nevezte, és azt is megjegyezte, hogy a frankok nem használták a „horvátok” kifejezést, ami arra utal, hogy azok, akiket általában horvátoknak neveznek a tudományosságban, valójában nem használták ezt a nevet.[27] B. W. Scholz 1970-es művében az elsődleges forrásban található eredeti címeket, az indexben pedig a „dalmácia hercege” kifejezést használta.[28] R. McKitterick „a dalmáciai horvátok vezetőjének” nevezte.[29] C. R. Bowlus „a guduscani és timocsáni szlávok duxjaként” és „dalmát hercegként” említette.[30] F. Curta szláv uralkodóként mutatja be, a guduscani szláv törzsből, a Gacka régióban (a mai Horvátországban).[31] Garipzanov, Geary és Urbańczyk 2008-ban kiadott művében „Dalmácia és Liburnia hercegének” nevezi.[32]

A történettudományban leggyakrabban VII. Konstantin bizánci császárnak A birodalom kormányzásáról írt művében szereplő Porgával (Lj. Hauptmann, B. Grafenauer, N. Klaić, L. Margetić), mások pedig Branimir fejedelemmel (F. Šišić) azonosították.[9] Bornát Porgával azonosítja Marquart is Lipcsében 1903-ban kiadott „Osteuropäische u. ostasiatische Streifzöge” című művében,[33] míg Krumbacher Bornát Porinos-szal, de nem Porgával azonosítja.[34] Živković szerint azonban pusztán a 7. századi érkezés és megkeresztelkedés kronológiája, valamint a 7. századi korai horvát uralkodók személyneveinek nem szláv eredete alapján Porga nem lehetett Borna vagy Branimir, akivel egyes tudósok megpróbálták azonosítani.[35]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Antoljak 19-20. o.
  2. ↑ Rački 320-322. o.
  3. ↑ Rački 325. o.
  4. ↑ Raukar 27. o.
  5. ↑ Scholz 104. o.
  6. ↑ a b Scholz 105. o.
  7. ↑ Scholz 105-106. o.
  8. ↑ a b c d e f g h i Scholz 106. o.
  9. ↑ a b c d Hrvatska encikopedija
  10. ↑ a b c d e Scholz 107. o.
  11. ↑ a b Scholz 108. o.
  12. ↑ Živković 381-398. o.
  13. ↑ a b c Kačić Miošić 6. o.
  14. ↑ Dimitz 85. o.
  15. ↑ Klaić 34-37. o.
  16. ↑ Šišić 73. o.
  17. ↑ Vlasto 190-191. o.
  18. ↑ Macan 20. o.
  19. ↑ Perić
  20. ↑ Budak 55. o.
  21. ↑ Novaković 14. o.
  22. ↑ a b c Novaković 13. o.
  23. ↑ Alagatić-Milutinović 131-132. o.
  24. ↑ Milojević
  25. ↑ Fine1 296. o.
  26. ↑ Fine2 255. o.
  27. ↑ Fine3 35. o.
  28. ↑ Scholz
  29. ↑ McKitterick 29. o.
  30. ↑ Bowlus 61-63, 69. o.
  31. ↑ Curta 135. o.
  32. ↑ Garipzanov 232. o.
  33. ↑ Markwart 22. o.
  34. ↑ Krumbacher 560. o.
  35. ↑ Živković2 54, 142-143. o.

Források[szerkesztés]


Előző uralkodó:
Viseszláv
Horvátország uralkodója
fejedelem: 845 – 864
Horvát címer
 Következő uralkodó:
Vladiszláv

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Borna_horvát_fejedelem&oldid=24445901”