Boophis axelmeyeri
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Boophis axelmeyeri Vences, Andreone & Vieites, 2005 | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
|
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Boophis axelmeyeri témájú rendszertani információt. |
A Boophis axelmeyeri a kétéltűek (Amphibia) osztályába, a békák (Anura) rendjébe és az aranybékafélék (Mantellidae) családjába tartozó faj.[1] Nevét Axel Meyer biológus tiszteletére kapta.
Előfordulása[szerkesztés]
A faj Madagaszkár endemikus faja. A sziget északnyugati részén emelkedő hegyekben honos, 680–1100 m-es magasságon. Természetes élőhelye párás trópusi hegyvidéki erdők.
Megjelenése[szerkesztés]
Kis méretű békafaj, a kifejlett hímek mérete 36–43 mm. Háta sötétbarna; hasi oldala fehér melyet sötétbarna pettyek tarkítanak. Végtagjainak külső felülete szürkésbarna, sötét csíkozású, belső felülete áttetsző kék, barna pettyekkel. Jellegzetessége a nagy méretű lelógó ajkak, melyeknek szerepe a ragadozók elriasztása és a táplálkozás megkönnyítése.
Nyugodt természetű békafaj, a lehető legkevesebb mozgást végzi, emiatt fejlődésének első három hónapjában hasa rendkívül gyorsan növekszik. Emiatt magas a zsírtartaléka, így zord körülmények között is képes hosszú ideig életben maradni.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2017. december 25.)
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. december 25.)
- A Boophis axelmeyeri az Amphibiaweb oldalon
- Amphibian Species of the World 6.0
- Vences, Andreone & Vieites, 2005 : New treefrog of the genus Boophis Tschudi 1838 from the northwestern rainforests of Madagascar. Tropical Zoology, 18. kötet, 237-249. old.(eredeti publikáció Archiválva 2016. március 3-i dátummal a Wayback Machine-ben).
