Bod-kódex
A Bod-kódex 1520 körül[1] keletkezett magyar nyelvemlék. Terjedelme 16 levél, eredetileg a Cornides-kódex része volt, amelyről Cornides Dániel választotta le, valamint ő nevezte el a Bod Péterről. Ferences eredetű, a Cornides-kódex többi részéhez hasonlóan ez is Ráskay Lea, Margitszigeten élt apáca keze munkája. A nyelvemlék a 17. század elején a pozsonyi klarissza apácák tulajdonába került, összeköttették a Cornides-kódex-szel és más nyelvemlékekkel, kolligátumot alakítva ki. A mű a 19. század elején került a budapesti Egyetemi Könyvtárba, amely ma is őrzi, raktári jelzete: Cod. Hung. 7.
A mű két, példákkal illusztrált értekezés az ember három legnagyobb ellenségéről: a világról, a testről és az ördögről (a halálról). A harmadik ellenség leírása dialógus-formában készült: az angyal, az ördög és az elkárhozott lélek beszélgetnek egymással. A Bod-kódex szövege csaknem teljes egészében azonos a Lobkowitz-kódex vonatkozó szövegével, de párhuzamos részletek más magyar nyelvű kódexekben is találhatóak.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Magyar irodalmi lexikon. Szerk. Ványi Ferenc. Budapest: Studium. 1926. 151. o. (reprint kiadás, Kassák Kiadó, Budapest, 1993, ISBN 963-7765-38-7)
Források[szerkesztés]
- Magyar katolikus lexikon
- Magyar nyelvemlékek
- Bod-kódex. XVI. század első negyede. A nyelvemlék hasonmása és betűhű átirata. Bevezetés és jegyzetek: PUSZTAI István, Budapest, ELTE BTK Magyar Nyelvtörténeti és Nyelvjárástani Tanszéke, Magyar Nyelvtudományi Társaság, 1987 [!1988]. (Régi magyar kódexek 2.)
További információk[szerkesztés]
- A Bod-kódex hasonmása az Egyetemi Könyvtár honlapján Archiválva 2008. május 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
- A Bod-kódex betűhű szövege az Ómagyar Korpuszban
- Bod-kódex; Sándor-kódex (MEK)