Bernier-réce

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Bernier-réce
Bernierente 0503244.jpg
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lúdalakúak (Anseriformes)
Család: Récefélék (Anatidae)
Alcsalád: Réceformák (Anatinae)
Nemzetség: Úszórécék (Anatini)
Nem: Anas
Faj: A. bernieri
Tudományos név
Anas bernieri
(Hartlaub, 1860)
Elterjedés
Madagascar Teal.png
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Bernier-réce témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bernier-réce témájú médiaállományokat és Bernier-réce témájú kategóriát.

Bernierente 050501.jpg
Bernier's Teal.jpg

A Bernier-réce (Anas bernieri) a madarak osztályának lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe és a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj.

A fehértorkú réce (Anas gibberifrons) közeli rokona, feltehetően attól a fajtól származik és a hosszú elszigeteletődés hatására vált önálló fajjá.

Nevét Chevalier J. A. Bernierről kapta. 1850-ben fedezték fel és 1860-ban lett tudományosan leírva.

Előfordulása[szerkesztés]

Madagaszkár szigetének nyugati, tengerparti részén él. Korábban elterjedt faj volt a tavakban és a folyókban, de az élőhelyeit jelentő változások hatására sok felé kihalt. Mára legnagyobb populációja a Bemamba-tavon található. A tavon intenzív rizstermesztés folyik, mára csak a tó egy kis részén áll fenn a természetes állapot. A tóba 1950-ben élelmezési céllal betelepítettek egy halfajt, amelyik a tó vízinövény állományinak java részét mára felélte.

Mindezek jelentősen csökkentették a faj egyedszámát. Ráadásul a tavat szegélyező nádast, amelybe a récék a fészkeiket rakják gyakran felégetik a parasztok. Ráadásul a fajt húsa miatt még vadásszák is. A faj egyedszáma az 1993-as becslés során nem haladta meg az 500 egyedet, így egyike a leginkább veszélyeztetett récefélének.

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 40-45 centiméter. A nemek között csekély mértékű az ivari dimorfizmus. Mindkét ivar barnás színezetű, a hímek csőre és lábai vöröses színűek, ezzel szemben ezek a tojóknál barnás színűek.

Életmódja[szerkesztés]

Életmódjának legtöbb vonása nem ismert. Feltehetően az esős évszak során költ. Fészkeit a vizek partjain található nádas védelmébe építi. Többnyire 6 tojást rak.

Fogságban való tartása[szerkesztés]

Mivel tollazata eléggé jellegtelen, így korábban nem foglalkoztak díszmadárként való tartásával. Mivel azonban állományai katasztrofálisan lecsökkentek az 1990-es évekre, a Gerald Durrell brit természettudós által vezetett Jersey Állatkert (mely mindig megpróbált megmenteni néhány fajt bolygónk kihalóban levő állatai közül) elindított egy fogságban való szaporítási programot. Mivel a program sikeresnek bizonyult, több állatkert is be tudott kapcsolódni, mint például a Walsrodei Madárpark, a Kölni Állatkert és a Zürichi Állatkert.

A Bernier-récék, a récefélék többségéhez hasonlóan fogságban könnyen tarthatóak és szaporításuk is megoldható, így fennáll a remény, hogy a Hawaii lúdhoz hasonlóan egyszer talán ezt a récefajt is az állatkertek fogják megmenteni a kihalástól.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]