Berillium-karbonát

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Berillium-karbonát
Kémiai azonosítók
CAS-szám 13106-47-3
PubChem 61577
ChemSpider 55490
RTECS szám DS2350000
SMILES
[Be+2].[O-]C([O-])=O
InChI
1/CH2O3.Be/c2-1(3)4;/h(H2,2,3,4);/q;+2/p-2
InChIKey ZBUQRSWEONVBES-UHFFFAOYSA-L
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet BeCO3
Moláris tömeg 69,0211 g/mol
Olvadáspont 54 °C
Forráspont 100 °C (bomlik)
Termokémia
Std. képződési
entalpia
ΔfHo298
−14,85 kJ/g
Hőkapacitás, C 0,9417 J/K
Veszélyek
LD50 150 mg/kg (tengerimalac)
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A berillium-karbonát szervetlen vegyület, képlete BeCO3. Három formája ismert: vízmentes, tetrahidrát és bázikus. A vízmentes forma instabil, berillium-oxidra és szén-dioxidra bomlik, ezért szén-dioxid alatt kell tárolni.[1] A tetrahidrát forma akkor keletkezik, ha berillium-hidroxid (Be(OH)2) oldatán szén-dioxidot buborékoltatnak át, de ez a módosulat is bomlékony.[2] A bázikus berillium-karbonát (Be2CO3(OH)2) vegyes só, berillium-szulfát és ammónium-karbonát reakciójával állítható elő.[3] Úgy gondolják, hogy a régebbi szakirodalomban az utóbbit hívták berillium-karbonátnak.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Egon Wiberg, Arnold Frederick Holleman (2001) Inorganic Chemistry, Elsevier ISBN 0-12-352651-5
  2. David Anthony Everest, 1964, The Chemistry of Beryllium, Elsevier Pub. Co.
  3. a b J.E. Macintyre, Dictionary of Inorganic Compounds 1992 CRC Press ISBN 0-412-30120-2

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Beryllium carbonate című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.