Berillium-oxid
Berillium-oxid | |
![]() A berillium-oxid egységcellája, pálcikamodell | |
![]() | |
Szabályos név | oxoberillium[1] |
Kémiai azonosítók | |
---|---|
CAS-szám | 1304-56-9 |
PubChem | 14775 |
ChemSpider | 14092 |
EINECS-szám | 215-133-1 |
MeSH | beryllium+oxide |
ChEBI | 62842 |
RTECS szám | DS4025000 |
SMILES | [Be]=[O] |
InChI | 1/Be.O/rBeO/c1-2 |
InChIKey | LTPBRCUWZOMYOC-UHFFFAOYSA-N |
Beilstein | 3902801 |
UNII | 2S8NLR37S3 |
UN-szám | 1566 |
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
Kémiai képlet | BeO |
Moláris tömeg | 25,01 g/mol |
Megjelenés | színtelen üvegszerű kristályok |
Szag | szagtalan |
Sűrűség | 3,01 g cm−3 |
Olvadáspont | 2507 °C |
Forráspont | 3900 °C |
Tiltott sáv | 10,6 eV |
Törésmutató (nD) | 1,7 |
Kristályszerkezet | |
Kristályszerkezet | hexagonális |
Tércsoport | P63mc |
Koordinációs geometria |
tetragonális |
Molekulaforma | lineáris |
Termokémia | |
Std. képződési entalpia ΔfH |
−599 kJ mol−1[2] |
Standard moláris entrópia S |
13,73–13,81 J K−1 mol−1 |
Veszélyek | |
EU osztályozás | ![]() |
EU Index | 004-003-00-8 |
NFPA 704 | |
R mondatok | R49, R25, R26, R36/37/38, R43, R48/23 |
S mondatok | S53, S45 |
LD50 | 2,062 mg kg−1 (egér, szájon át) |
Rokon vegyületek | |
Azonos kation | berillium-tellurid |
Azonos anion | magnézium-oxid |
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A berillium-oxid szervetlen vegyület, képlete BeO. Ez az amorf, szilárd anyag elektromos szigetelő, jó hővezető, ásványa a bromellit, igen hőálló.
Előállítása
[szerkesztés]BeCO3 → BeO + CO2
Be(OH)2 → BeO + H2O
2Be + O2 → 2BeO
Tulajdonságai
[szerkesztés]Mérgező, fehér szilárd anyag. Keménysége a Mohs-féle keménységi skála szerint 9.
Korrózió ellen és keramikák gyártásánál használják fel.
Kristályszerkezet
[szerkesztés]A berillium-oxid kristályszerkezete wurtzit hexagonális.
-
A berillium-oxid kristályszerkezete
Biztonság
[szerkesztés]A BeO-nak mérgező hatása van. R-mondatok:
- R49
- R25
- R26
- R36/37/38
- R43
- R48/23
S-mondatok
- S53
- S45
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ beryllium oxide – Compound Summary. PubChem Compound. National Center for Biotechnology Information, 2005. március 27. (Hozzáférés: 2011. november 8.)
- ↑ Zumdahl, Steven S.. Chemical Principles 6th Ed.. Houghton Mifflin Company (2009). ISBN 0-618-94690-X
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Beryllium oxide című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]beszámoló: Az alkáli földfémek és vegyületeik – Antiskola.eu Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben