Berceli Tibor (villamosmérnök)

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Berceli Tibor
Született1929. augusztus 7. (94 éves)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásavillamosmérnök, kutató, emeritus egyetemi tanár
IskoláiFáy András gimnázium (–1946), Budapesti Műszaki Egyetem (–1951)
Kitüntetései
  • Institute of Electrical Engineers Premium Awards (1961)
  • HTE Virág–Pollák-díj (1965)
  • Állami Díj (1980)
  • MIKON Award (2002)
  • EuMA Distinguished Service Award (2006)
  • BME Pro Facultate díj (2012)
  • IEEE Microwave Career Award életmű díj (2016)
  • A BME VIK Kari Tanácsa rubin díszoklevele (2021)
Tudományos pályafutása
SzakterületTávközléstechnika
Kutatási területA mikrohullámú és optikai távközlés áramköri és rendszertechnikai kérdései
Tudományos fokozat
  • A műszaki tudomány kandidátusa (1955)
  • A műszaki tudomány doktora (1964)
    • Szakintézeti tagság
  • Az MTA Távközlési Tudományos Bizottsága tagja
  • Az URSI Nemzeti Bizottságának tagja
  • Az IEEE „Life Fellow” fokozatú tagja
  • A Microwave Theory and Techniques Society „Speakers Bureau” tagja
    • Munkahelyek
    BME Villamos-
    mérnöki Kar     Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék    		emeritus professzor
    Távközlési Kutató Intézettudományos főosztályvezető
    Jelentős munkáiPublikációs lista
    Akadémiai tagságMagyar Tudományos Akadémia (köztestületi tag)
  • MTMT
    • A Wikimédia Commons tartalmaz Berceli Tibor témájú médiaállományokat.
    Sablon • Wikidata • Segítség

    Berceli Tibor, (Budapest, 1929. augusztus 7. –) magyar villamosmérnök, kutató, a műszaki tudomány doktora, állami díjas, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karán a Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék Optikai és Mikrohullámú Csoportjának professor emeritusa, a BME Villamosmérnöki Tudományok Doktori Iskola témakiírója, a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja.[1][2][3][4][5]

    Életpályája[szerkesztés]

    Tanulmányai[szerkesztés]

    Berceli Tibor a Fáy András reálgimnázium diákja volt, ahol matematikát és fizikát tanító tanárának, Kúnfalvi Rezsőnek volt kiváló tanítványa.[6] 1947-ben lett a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karának hallgatója. A harmadik év elején létrejött a Villamosmérnöki Kar, melynek gyengeáramú szakát választotta. Itt 1951-ben szerzett villamosmérnöki diplomát, majd az MTA aspiránsaként a Távközlési Kutató Intézetben (TKI) kezdett dolgozni. Aspiránsvezetője Bognár Géza akadémikus, az újonnan megalakult Intézet műszaki igazgatója lett. Aspiráns éveit a TKI-ban töltötte és Kisveszteségű hullámvezetők című kandidátusi értekezésének megvédése alapján 1955-ben megkapta a műszaki tudományok kandidátusa címet.[3][4]

    Kutatásai a TKI-ban[szerkesztés]

    Bognár Géza ismert volt arról, hogy a tehetséges fiatalokat szívesen támogatta, és ezért a tudományos fokozatot elnyert fiatal mérnököt is meghívta munkatársának. Ettől az időponttól kezdve Berceli Tibor a Távközlési Kutató Intézetben dolgozott, előbb, mint kutatási csoportvezető, majd rövidesen osztályvezetői és később főosztályvezetői minőségben.[7]

    A leghosszabb ideig a Mikrohullámú osztály vezetőjeként a mikrohullámú nemlineáris, aktív áramkörök (keverők, oszcillátorok, erősítők, stb.) elméleti és kísérleti vizsgálatával, valamint a felületi hullámterjedés, parametrikus effektusok, a zajcsökkentés és egyes távközlési rendszertechnikai kérdések kutatásával és fejlesztésével foglalkozott. Eredményeivel hozzájárult a nagytávolságú, nagykapacitású mikrohullámú rádiórelé összeköttetések kifejlesztéséhez és gyártásba viteléhez.[7] Az első, a hatvanas években megszületett berendezések még tápvonalakkal és elektroncsövekkel épültek, majd elkészültek a második generációs, már félvezetőket alkalmazó berendezések. 1975 után a tápvonalak helyét szalagvonalas és integrált áramkörök foglalták el és megszülettek a harmadik generációs rádiórelé berendezések.[8] Ez volt az a berendezéscsalád, melynek alkotóit, köztük Berceli Tibort is, 1980-ban Állami Díjjal tüntették ki.[3][9][10] Berceli Tibort az különböztette meg a berendezés-fejlesztésben résztvevő kollégáitól, hogy ő mindig igazi kutatóként dolgozott. A problémák százait oldotta meg, de mindig feldolgozta és publikálta munkáit és azok elméleti hátterét is.

    1990-től számos európai uniós projekt hazai vezetője volt.[11] Több COST[12] projektben is dolgozott, valamint 3 magyar kutatási konzorciumban vett részt és 7 OTKA téma vezetője volt. Részt vett egy OTKA és az NKFI-EPR[13] által kiírt projektben.[3]

    A Távközlési Kutató Intézetet 1996-ban hagyta el és ettől kezdve a BME Mikrohullámú Híradástechnika Tanszéke lett a fő munkahelye, tanárként és kutatóként. A TKI-ben töltött utolsó éveiben kezdte meg kutatásait a mikrohullámú fotonika területén. E területen végzett kutatásai során az optikai-mikrohullámú kölcsönhatás kérdéseit vizsgálta.[3] Ennek keretében új eredményeket ért el a mikrohullámú erősítők és oszcillátorok optikai szabályozása, a fényhullámú-mikrohullámú kombinált fázisdetekció és a fáziszárt hurkos optikai frekvencia-stabilizálás terén. Jelentősen megjavította az intenzitás-modulált lézerek linearitását, ami többsegédvivős optikai átvitel esetében hasznosítható.[14]

    Felsőoktatási tevékenysége[szerkesztés]

    Berceli Tibort mindig vonzotta az oktatás lehetősége. A BME Villamosmérnöki Karán 1962-ben lett egyetemi oktató, félállású adjunktusként,[4] a Mikrohullámú Híradástechnika Tanszék vezetője, Istvánffy Edvin professzor meghívására.

    Először mikrohullámú tantermi és laboratóriumi gyakorlatokat és méréseket vezetett, majd javasolta egy új tárgy, a Mikrohullámú áramkörök bevezetését, melynek tananyagát is kidolgozta. Az 1965-ben megszerzett műszaki tudományok doktora fokozata[1][2] alapján 1970-től címzetes egyetemi tanárként, majd 1995-től magántanárként végezte oktatói munkáját.[14][15]

    A BME Mikrohullámú Híradástechnika Tanszékén a mai napig tanít, ma már emeritus professzorként.[16][17]

    A TKI-ban folytatott kutató munkája mellett tanszéki munkahelyén és számos külföldi, többnyire egyetemi kutatóhelyen is dolgozott. Elsőül 1964-ben ösztöndíjjal a New York-i Polytechnic Institute of Brooklynon folytathatott sok újdonságot nyújtó elméleti kutató munkát, majd 1986-ban a University College Londonban (UCL) végezte első optikai kutatásait. Az 1988/89-es tanévben, vendégprofesszorként a Drexel Egyetemen, Philadelphiában tartott három kurzust nemlineáris mikrohullámú áramkörökről. 1991-ben a Hamburgi Műszaki Egyetemen az optikai-mikrohullámú kölcsönhatás témájáról tartott előadást egy szemeszteren át. 1992-ben vendégprofesszor volt a japán Osakai Egyetemen, majd 1994-ben a francia Grenoblei Egyetemen. Továbbá 2001-ben, a finnországi Helsinki Műszaki Egyetemen, majd 2004-ben az ausztrál Sydney-i Egyetemen (The University of Sydney) adott elő.[18][4][19] Kutatásait 2000-től 4 éven át Széchenyi professzori ösztöndíj támogatta.[4]

    Közben elnyert számos projektet, magyart és külföldit egyaránt, ami lehetővé tette, hogy kutatói munkájához anyagi támogatást biztosítson, több értékes műszerrel gazdagítsa a Tanszék felszereltségét.

    Részt vesz a Tanszék oktatási tevékenységében a diplomázó hallgatók és doktoranduszok vezetésével. A BME-n több évtizede tagja a záróvizsga bizottságnak. Eleinte a Tudományos Minősítő Bizottság megbízásából, később egyetemi oktatói feladatként számos magyar és külföldi aspiráns témavezetője volt. Az egyetemi doktorandusz képzés megindulása óta sok diákja nyerte el a PhD fokozatot.[15]

    Oktatott tantárgyak[szerkesztés]

    Berceli Tibor oktatott témái részben saját kidolgozásában, kisebb részt másokkal közös előadásként kerültek meghirdetésre. Mivel ez változó tantárgynevek és tantervi pozicionálás mellett történt, nem a konkrét címeket, hanem összefoglalóbb jelleggel a témákat mutatjuk be. Az előadások mind BSc, mind MSc és PhD (doktori) szinten megjelentek a Kar[20] tananyagában.

    A témák megnevezése a fentiek miatt általában nem egyezik az előadáscímmel, kivéve az első kettőt, ahol az eltérést az indokolja, hogy évtizedekig oktatott, kiforrott anyagról van szó. A felsorolás nagyjából időrendi, megfelelően a tudományos fejlődés időrendjének. Az utolsók, az optikai távközlés körébe esők, jelenleg (2021) is meg vannak hirdetve.

    Tudományszervezői tevékenysége[szerkesztés]

    A Magyar Tudományos Akadémia Távközlési Tudományos Bizottságának, valamint az URSI[41] Nemzeti Bizottságának több évtizede tagja. Ugyancsak hosszú éveken át tagja volt a Híradástechnikai Tudományos Egyesület Elnökségének. Az IEEE „Life Fellow”[42] fokozatú tagja. A Microwave Theory and Techniques Society „Speakers Bureau” (előadói iroda) tagja.[4]

    Két évtizeden át az IEEE Communications Society (Hírközlési Társaság) EAMEC bizottságának[43] kelet-európai felelőse és „distinguished lecturerje” volt.[44][4]

    A szakmai munkán kívül Berceli Tibor rendszeresen részt vett konferenciákon és azok szervezésében, itthon és külföldön. 1959-ban kollégáival együtt részt vett az első, a Magyar Tudományos Akadémián megszervezett Mikrohullámú Összeköttetések Kollokviumon. A második, 1962-es Kollokvium szervezésében már maga is részt vett. Az igazi nemzetközi konferenciává válást az 1966-os harmadik, már MICROCOLL nevű konferencia jelentette, melyet ettől kezdve négy évente rendeztek meg.[4][45]

    Berceli Tibor ezek szervezésében, valamint több külföldi mikrohullámú konferencia – például az European Microwave Conference (EuMC), a Mediterranean Microwave Symposium, az IEEE International Microwave Symposium, URSI International Symposium on Electromagnetic Theory stb. – szervezésében is fontos szerepet vállalt.[4]

    Kutatási területe[szerkesztés]

    A mikrohullámú és optikai távközlés áramköri és rendszertechnikai kérdései[15]

    Kutatási témái[szerkesztés]

    • Mikrohullámú nemreciprok eszközök elméleti és kísérleti vizsgálata, tervezési kérdései[18]
    • Nemlineáris jelenségek, mikrohullámú aktív áramkörökben[4][7]
    • Mikrohullámú rádiórelé rendszerek[46]
    • Az optikai-mikrohullámú kölcsönhatások kérdései[14][18][4][5]
    • Fotonika, mint az optikai távközlés információ-átvitelének eszköze[7][47][48]

    Publikációi[szerkesztés]

    Találmányai[szerkesztés]

    Tudományos fokozatai[szerkesztés]

    • A műszaki tudomány kandidátusa (1955)[4]
    • A műszaki tudomány doktora (1965)[1][2][3][4]

    Díjai, elismerései[szerkesztés]

    „ A díjazottak többsége amerikai, eddig mindössze 6 európait, köztük egyedüli magyarként tüntettek ki engem ezzel az elismeréssel. Ismerem a többi jelöltet is, akik kivétel nélkül kiváló szakemberek, így különös megtiszteltetésként élem meg az elismerést, az emlékplakett átadását. ”
    – Berceli Tibor az IEEE életműdíj átvételekor
    (2016)[4]
    • Institute of Electrical Engineers Premium Awards, London, Anglia (1961)[4]
    • HTE Virág–Pollák-díj[54] (1965)[3][4][55]
    • Állami Díj (1980)[10][9]
    • MIKON Award (2002)[4]
    • EuMA Distinguished Service Award (2006)[19][56]
    • BME Pro Facultate díj (2012)[57][58]
    • IEEE Microwave Career Award életmű díj (2016)[59][60] (Lásd az idézetet is!)
    • A BME VIK Kari Tanácsa rubin díszoklevele (2021) Dr. Berceli Tibor emeritus professzornak, a tanszék munkatársának, aki 70 évvel ezelőtt szerezte a BME-n az oklevelét[61]

    Jegyzetek[szerkesztés]

    1. ↑ a b c Akadémiai doktori értekezés
    2. ↑ a b c Kandidátusi és doktori disszertációk
    3. ↑ a b c d e f g h i Professor Emeritus
    4. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s Interjú
    5. ↑ a b MTA köztestületi tagok
    6. ↑ Fáy Gimnázium 32., 41.
    7. ↑ a b c d e f Vasdiplomások
    8. ↑ Herpy Miklós – Sipőcz István: Távközlési Kutató Intézet: A magyar mikrohullámú kutatás fellegvára (1950–1990). Budapest: (kiadó nélkül). 2020–2021. Hozzáférés: 2021. augusztus 15.  
    9. ↑ a b Almanach
    10. ↑ a b Magyar Közlöny
    11. ↑ ACCORD, COPERNICUS, MOIKIT, FRANS, GANDALF, LABELS, NEFERTITI, ISIS, IMICIMO, FERFIT, IDEATA, METAFER projekt
    12. ↑ COST: European Cooperation in Science and Technology, európai uniós tudománypolitikai együttműködési szervezet
    13. ↑ Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal - Elektronikus Pályázati Rendszer Hozzáférés: 2021. aug. 30.
    14. ↑ a b c d e Aranydiplomások
    15. ↑ a b c ODT adatlap
    16. ↑ A tanszéket később egyesítették az Elméleti Villamosságtan tanszékkel, Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék név alatt. Jelenleg is (2021) így hívják.
    17. ↑ Munkatársak – Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Szélessávú Hírközlés és és Villamosságtan Tanszék Hozzáférés: 2021. aug. 30.
    18. ↑ a b c d e Gyémántdiplomások
    19. ↑ a b EuMA Award – A szervezet 2006. évi kitüntetése
    20. ↑ Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar
    21. ↑ Dr. Jachimovits László: Mikrohullámú áramkörök. Budapest: Tankönyvkiadó. 1969. J5-764   – Berceli Tibor a társszerzők egyike.
    22. ↑ Dr. Jachimovits László: Mikrohullámú áramkörök. Budapest: Tankönyvkiadó. 1992. J5-764   – Berceli Tibor a társszerzők egyike. Figyelemreméltó a tantárgy életútja: a jegyzet 1969-ben már megjelent és 1992-ben is még használták!
    23. ↑ Dr. Berceli Tibor: Mikrohullámú aktív áramkörök (1.). Budapest: Tankönyvkiadó. 1965. Mérnöki Továbbképző Intézet kiadványa 62. (J5-468)  
    24. ↑ A jegyzet 2. kötete társszerző műve. Schmideg Iván: Mikrohullámú aktív áramkörök 2. Budapest: Tankönyvkiadó. 1966. Mérnöki Továbbképző Intézet kiadványa, V. 71  
    25. ↑ Dr. Berceli Tibor: Mikrohullámú aktív áramkörök 3. Budapest: Tankönyvkiadó. 1969. Mérnöki Továbbképző Kiadványok 112. J5-628  
    26. ↑ Berceli Tibor: Mikrohullámú aktív áramkörök 4. Budapest: Tankönyvkiadó. 1977. Budapesti Műszaki Egyetem Továbbképző Intézet kiadványa V  
    27. ↑ Optikai és mobil hírközlés 2006
    28. ↑ Az optikai és rádióhírközlés korszerű rendszerei 2009
    29. ↑ Optikai-mikrohullámú összetett távközléstechnika 2006, PhD doktorandusz tárgy
    30. ↑ Mikrohullámú áramkörök tervezése és szimulációja 2016
    31. ↑ Mikrohullámú áramkörök tervezése és szimulációja 2013
    32. ↑ Integrált rádiók a vezeték nélküli távközlésben 2009
    33. ↑ Integrált rádiók a vezeték nélküli távközlésben 2012
    34. ↑ Az optikai hálózatok alapjai 2015
    35. ↑ Az optikai hálózatok alapjai 2009
    36. ↑ Optikai hálózatok elemei 2021
    37. ↑ Optikai távközlés 2015
    38. ↑ Optikai hálózatok és hálózatelemek 2015
    39. ↑ Fénytávközlő eszközök 2021 - Ezt a bevezető előadást Berceli tanítványa, Gerhátné Udvary Eszter tartja.
    40. ↑ Fénytávközlő rendszerek és alkalmazások 2021
    41. ↑ URSI: Union Radio-Scientifique Internationale (franciául), Nemzetközi Rádiótudományi Unió
    42. ↑ Magyarul körülbelül „Örökös kiváló tag”. A szervezet a kiemelkedő szakmai tapasztalat és a huzamos ideig nyújtott jelentős szakmai teljesítmény elismerésére, legalább 65-éves tagjainak adhatja meg ezt a hagyományos besorolási fokozatot.
    43. ↑ EMEA Countries (Europe, Middle-east and Africa): a mai terminológiában az IEEE Region 8 földrajzi körzete.
    44. ↑ Ajánlott előadó (szó szerint „kiválasztott, kiemelkedő”). A minősítést azoknak a tagjainak adja meg az IEEE, akik meghívását javasolja a helyi tagszervezeteknek, hogy szakmai előadást tartsanak. (Ezt a státuszt azonban csak tényleges, elismert előadások megtartásával lehet megőrizni.)
    45. ↑ Géher Károly: Mikrohullámú kollokviumok. In A HTE 60 éve. Szerk. Bartolits István. Budapest: Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület. 2009. 160–161. o. ISBN 978-963-8111-71-5 Hozzáférés: 2021. február 15.  
    46. ↑ Rádiórelék
    47. ↑ Fénytávközlés
    48. ↑ Fotonika
    49. ↑ A Magyar Tudományos Művek Tára szerint (2021-ig) az általuk számon tartott publikációk száma 305.
    50. ↑ MTMT adatlap
    51. ↑ Berceli Tibor: Reflex klystron circuits. Transl. G. Szabó. Budapest: Akad. Kiadó. 1967. Hozzáférés: 2021. augusztus 20. A dokumentum költségtérítéses formában elektronikusan elérhető  
    52. ↑ Berceli Tibor: Nonlinear active microwave circuits. Transl. by T. Sárkány. Budapest: Akad. K. 1987. ISBN 963-05-4303-6 Hozzáférés: 2021. augusztus 20. A dokumentum költségtérítéses formában elektronikusan elérhető   – A mű az Elsevier kiadó sorozatában is megjelent.
    53. ↑ Berceli Tibor: Nonlinear active microwave circuits. Transl. by T. Sárkány. Amsterdam [etc.]: Elsevier; (hely nélkül): Akad. K. 1987. = Studies in electrical and electronic engineering, 29. ISBN 963-05-5101-2  
    54. ↑ A Híradástechnikában megjelent legjobb cikkek szerzői kapták. 1973-ban a díj nevében a két névadó sorrendjét megfordították.Pollák–Virág díj. Budapest: Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület. Hozzáférés: 2021. augusztus 15.  
    55. ↑ Puskás Tivadar- és Virág–Pollák-díjasaink. Híradástechnika, XVI. évf. 5. sz. (1965. május) 157. o. Hozzáférés: 2021. augusztus 15. (A dokumentum költségtérítéses formában elektronikusan elérhető.)
    56. ↑ Bronze Medal – Az EuMA kitüntető érem
    57. ↑ Pro Facultate díjasok 2009–2019 Hozzáférés: 2021. aug. 30.
    58. ↑ A Kari Tanács ünnepi ülése, 2012 Hozzáférés: 2021. aug. 30.
    59. ↑ IEEE Életmű-díj Hozzáférés: 2021. aug. 30.
    60. ↑ Kutató munkájának, oktatásának, szakmai kapcsolatainak, konferenciaszervezéseinek eredményeit számos kitüntetéssel díjazták, ezek között ez a legjelentősebb. A díjat az amerikai alapítású és több mint 430 000 villamosmérnököt tömörítő Institute of Electrical and Electronics Engineers (IEEE) 1973 óta adományozza, évente egyszer, egy személynek, aki „Fellow”-ja, vagyis hatékonyan működő törzstagja a világszervezetnek.
    61. ↑ BME Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék. www.facebook.com (2021. április 20.) (Hozzáférés: 2021. augusztus 14.)

    Források[szerkesztés]

    • ↑ Akadémiai doktori értekezés: Berceli Tibor: Klisztron modulátorok áramköri kérdései. Budapest: BME. 1963. 145 fol. Akadémiai doktori értekezés  
    • ↑ Magyar Közlöny: A Magyar Népköztársaság Állami Díja […] adományozásáról: 1003/1980. (IV. 10.) Mt. h. Magyar Közlöny, 22. sz. (1980. április 10.) 311. o. Hozzáférés: 2021. augusztus 15. (A dokumentum költségtérítéses formában elektronikusan elérhető.) A díjat kollégáival megosztva ítélték oda: Fókás Elemér, Dr. Негру Miklós, Dr. Markó Szilárd, Dr. Rákosi Ferenc, Dr. Reiter György, Dr. Róna Péter, Tóth Tamás, Várady-Szabó Mihály, „a mikrohullámú rádióhírközlés kutatása-fejlesztése területén végzett kiemelkedő tudományos munkásságukért”.
    • ↑ Almanach: Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948–1985. Szerk. Darvas Pálné, Klement Tamás, Terjék József. Budapest: Akadémiai. 1988. 566. o. ISBN 963-05-4420-2  
    • ↑ Fénytávközlés: Berceli Tibor et. al: Fénytávközlés. Híradástechnika, XXXV. évf. 3. sz. (1984) 97–104. o. Hozzáférés: 2021. szeptember 11. (A dokumentum költségtérítéses formában elektronikusan elérhető.)
    • ↑ Fotonika: Bárányné Sülle Gabriella et. al: A fotonika fejlődési irányai. Híradástechnika, XL. évf. 9. sz. (1989) 257–262. o. Hozzáférés: 2021. szeptember 11. (A dokumentum költségtérítéses formában elektronikusan elérhető.)
    • ↑ EuMA Award: Berceli – A szervezet 2006. évi kitüntetése. Hozzáférés: 2021. aug. 30.
    • ↑ Vasdiplomások: BME vasdiplomások. www.vik.bme.hu. Budapest: BME (2016) 15. o. (Hozzáférés: 2021. augusztus 15.)

    További információk[szerkesztés]

    Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

    A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Berceli_Tibor_(villamosmérnök)&oldid=27048465”