Belmonti csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Belmonti csata
A Belmonti csata
A Belmonti csata

KonfliktusMásodik búr háború
Időpont1899. november 23.
HelyszínBelmont, Oranje Szabadállam, Dél-Afrika
EredményBrit győzelem
Szemben álló felek
Egyesült Királyság Transvaal Köztársaság
Oranje Szabadállam
Parancsnokok
Paul Methuen J. Prinsloo
Szemben álló erők
2500 - 8000 katona2000 katona
Veszteségek
Elesett: 397Elesett: 100
Térkép
Belmonti csata (Afrika)
Belmonti csata
Belmonti csata
Pozíció Afrika térképén
d. sz. 29° 25′, k. h. 24° 22′Koordináták: d. sz. 29° 25′, k. h. 24° 22′
A Wikimédia Commons tartalmaz Belmonti csata témájú médiaállományokat.

A belmonti csata 1899. november 23-án a második búr háború egyik csatájaként, Oranje Szabadállam (ma: Dél-afrikai Köztársaság) területén lezajlott katonai konfliktus, melynek célja a britek részéről az volt, hogy megnyissa az utat a gyémántlelőhelyek felé. Az angol parancsnok Paul Methuen, míg a búr J. Prinsloo volt. A csatában a britek nagy veszteségek árán ugyan, de jelentős túlerejüknek köszönhetően győzelmet arattak a búrok felett.

Előzmények[szerkesztés]

Paul Methuen azt a feladatot kapta, hogy tisztítsa meg az utat Kimberley, a gyémántlelőhely felé. Methuen az Oranje folyó mentén haladt, mikor csatát kellett vállalnia a közelben lévő, és kisebb számban lévő búrokkal. Amint megérkezett Belmont közelébe, látta, hogy a búrok a környéken vannak, és le kell győznie őket.

A csata menete[szerkesztés]

Methuen éjszaka két dandárt küldött a búrok megtámadására. Ezek az egységek nagyon rosszul közelítették meg a búrokat, mivel egy mezőgazdasági kerítésekkel átszőtt dombon haladtak. Így felfedték kilétüket és a búrok azonnal tűz alá vették az angolokat. A két angol dandár elszántan rohamozta a búr hadgerincet, de a szívós ellenálláson csak nagyon nehezen tudtak áttörni. Hosszú harc után a búrok látva, hogy már saját vonalaik mögött dúl a harc, jobbnak látták ha visszavonulnak. Leszaladtak a dombról és ellovagoltak, azonban Methuen nem hagyta annyiban és lovasságával üldözőbe vette őket, azonban jelentős veszteségeket már nem okozott.

Következmények[szerkesztés]

A csatának rengeteg áldozata volt, a kerítéseken való átkelés közben a céllövészetben kiváló búrok könnyen levadászták a védtelen angolokat. De hiába volt minden hősiesség és bátorság a brit túlerőnek nem lehetett ellenállni. A búrok kénytelenek voltak a menekülést választani.

Lásd még[szerkesztés]

Források[szerkesztés]