Beke Kata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Beke Kata
Született 1936. december 22.
Budapest
Elhunyt 2009. december 3. (72 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Tisztség

Beke Kata (Budapest, 1936. december 22.Budapest, 2009. december 3.) magyar író, publicista, tanár, országgyűlési képviselő, az Antall-kormány oktatási államtitkára.

Életrajza[szerkesztés]

Beke Kata 1936. december 22-én született Budapesten Beke Pál és Nagy Mária gyermekeként.

A Szentendrei Ferences Gimnáziumban érettségizett, 1964-ben magyar–történelem szakos tanári diplomát szerzett az ELTE esti tagozatán.

1955–1956 között postai tisztviselő, illetve építőipari küldönc volt. 1956-1962 között az MTA Központi Fizikai Kutatóintézetének laboránsa volt. 1962-től 10 évig a Szövkönyv, illetve a Könyvértékesítő Vállalat beszerzési előadója volt. 1972–1979 között a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Kollégiumában történelmet, majd a főiskola tanárképző tagozatán magyar nyelvhelyességet, retorikát tanított. Ekkor már publikált oktatási, közéleti kérdésekről. 1979–1982 között a Felsőoktatási Pedagógiai Kutató Központban dolgozott mint információs előadó. 1982–1990 között a Kaffka Margit Gimnázium tanára volt. 1988-ban a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének alapító tagja volt. 1988-ban belépett a Magyar Demokrata Fórumba, ő szerkesztette a párt oktatási programját. 1990-ben az MDF színeiben be is került a Parlamentbe, szeptembertől a Művelődési és Közoktatási Minisztérium politikai államtitkára volt 1991 januárjáig. Oktatási elképzeléseit nem tudta megvalósítani, ezért államtitkári tisztségéről lemondott, és kilépett az MDF-ből. Megalakulásától feloszlásáig tagja volt a Nemzeti Demokrata Szövetségnek. 1990-1992 között az Új Katedra főszerkesztője volt. 1994-ig független országgyűlési képviselőként politizált, majd visszavonult.

Búcsúztatása 2010. január 8-án, az angyalföldi Szent Mihály plébánián volt.

Művei[szerkesztés]

  • Istennek furcsa ízlése van (kisregény, 1978)
  • John Bonaventura Pendragon igaz története (elbeszélések, 1979)
  • Kasszandra (elbeszélések, 1981)
  • Leszámoltam Stanci nénivel? (publicisztikák, 1982)
  • ...mert az ember kétnemű (esszé, 1984)
  • Jelentés a kontraszelekcióról (tanulmány, 1988)
  • Jézusmária, győztünk! (memoárok, 1993)
  • Légy korszerűtlen! (publicisztikai írások, 1993)
  • Vallomás (útirajzok, 1995)
  • Kis magyar Varázshegy (1999)
  • Az én Itáliám (2001)
  • Az elbocsátott vad (2002)

Díjai[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Elek István: Rendszerváltoztatók húsz év után, Magyar Rádió Zrt. és Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft., 2009. (Interjú, pp. 264–271.)