Ugrás a tartalomhoz

Beke Kata

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Beke Kata
Született1936. december 22.
Budapest[1]
Elhunyt2009. december 3. (72 évesen)
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztsége
  • államtitkár
  • magyarországi parlamenti képviselő (1990. május 2. – 1991. december 3.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1991. december 4. – 1994. június 27.)
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem (–1964)

SablonWikidataSegítség

Beke Kata (Budapest, 1936. december 22.Budapest, 2009. december 3.) magyar író, publicista, tanár, országgyűlési képviselő, az Antall-kormány oktatási államtitkára.

Életpályája

[szerkesztés]

Beke Kata Budapesten született Beke Pál és Nagy Mária gyermekeként.

A Szentendrei Ferences Gimnáziumban érettségizett, 1964-ben magyar–történelem szakos tanári diplomát szerzett az ELTE esti tagozatán.

1955–1956 között postai tisztviselő, illetve építőipari küldönc volt. 1956-1962 között az MTA Központi Fizikai Kutatóintézetének laboránsa volt. 1962-től 10 évig a Szövkönyv, illetve a Könyvértékesítő Vállalat beszerzési előadója volt. 1972–1979 között a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Kollégiumában történelmet, majd a főiskola tanárképző tagozatán magyar nyelvhelyességet, retorikát tanított. Ekkor már publikált oktatási, közéleti kérdésekről. 1979–1982 között a Felsőoktatási Pedagógiai Kutató Központban dolgozott mint információs előadó. 1982–1990 között a Kaffka Margit Gimnázium tanára volt. 1988-ban a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének alapító tagja volt. 1988-ban belépett a Magyar Demokrata Fórumba, ő szerkesztette a párt oktatási programját. 1990-ben az MDF színeiben be is került a Parlamentbe, szeptembertől a Művelődési és Közoktatási Minisztérium politikai államtitkára volt 1991 januárjáig. Oktatási elképzeléseit nem tudta megvalósítani, ezért államtitkári tisztségéről lemondott, és kilépett az MDF-ből. Megalakulásától feloszlásáig tagja volt a Nemzeti Demokrata Szövetségnek. 1990-1992 között az Új Katedra főszerkesztője volt. 1994-ig független országgyűlési képviselőként politizált, majd visszavonult.

Búcsúztatása 2010. január 8-án, az angyalföldi Szent Mihály plébánián volt.

Művei

[szerkesztés]
  • Istennek furcsa ízlése van (kisregény, 1978)
  • John Bonaventura Pendragon igaz története (elbeszélések, 1979)
  • Kasszandra (elbeszélések, 1981)
  • Leszámoltam Stanci nénivel? (publicisztikák, 1982)
  • ...mert az ember kétnemű (esszé, 1984)
  • Jelentés a kontraszelekcióról (tanulmány, 1988)
  • Jézusmária, győztünk! (memoárok, 1993)
  • Légy korszerűtlen! (publicisztikai írások, 1993)
  • Vallomás (útirajzok, 1995)
  • Kis magyar Varázshegy (1999)
  • Az én Itáliám (2001)
  • Az elbocsátott vad (2002)

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]
  • Elek István: Rendszerváltoztatók húsz év után, Magyar Rádió Zrt. és Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft., 2009. (Interjú, pp. 264–271.)
  1. a b PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 7.)