Beck Salamon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Beck Salamon
Született 1885. március 25.[1]
Elhunyt 1974. június 7. (89 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása jogtudós,
ügyvéd,
egyetemi tanár
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem
Sírhely Farkasréti temető

Beck Salamon, dr. (Topolya, 1885. március 25.Budapest, 1974. június 7.) magyar jogtudós, ügyvéd, egyetemi tanár, az állam- és jogtudományok doktora (1957). Az utolsó magyar esetjogásznak tekinthető.

Életpályája[szerkesztés]

Apja Beck Móric cipészmester volt. Felesége dr. Klein Magdolna.

Elemi iskoláit szülőfalujában a zsidó iskolában végezte, ezt követően hat évig a szabadkai gimnáziumba járt. 1903-ban Újvidéken érettségizett, majd jogi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte. 1907-ben avatták doktorrá. A diploma megszerzése után külföldön is folytatott tanulmányokat, majd ügyvédjelölti gyakorlata után 1910-ben ügyvédi oklevelet szerzett. Csatlakozott a polgári radikalizmus eszméihez, a Galilei Kör tagja lett. A két világháború között ügyvédi gyakorlatot folytatott és egyben jogi szakírói munkássága is jelentős. (pl. az 1934-ben megjelent Magyar védjegyjog). A magánjog és a kereskedelmi jog kérdéseivel foglalkozott, szerkesztette a Polgári Jog című szaklapot. 1929 és 1931 között az egységes bírói és ügyvédi vizsgabizottság ("vizsgálóbizottság") tagja volt. A második világháború után a jogi felsőoktatásban tanított, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanáraként vonult nyugalomba. Az 1962-ben alapított Magyar Iparjogvédelmi Egyesület ügyvezető elnöke és egyik legaktívabb tagja volt, aki jogtudósként is foglalkozott a védjegyjoggal és szabadalmi joggal.

Társadalmi szerepvállalása[szerkesztés]

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Főbb művei[szerkesztés]

  • A köteles rész jogállása (Bp., 1913);
  • Érdekeszme töredékek (Bp., 1933);
  • Magyar védjegyjog (Bp., 1934);
  • Jellegtartó és jellegvesztő kötelmek (Bp., 1938);
  • A jogszabályok átvitt alkalmazása (négy értekezés, Bp., 1941);
  • A kereskedelmi és váltójog vázlata (Bp., 1947);
  • A békeszerződés és az eszmei javak (Bp., 1948);
  • Többszemélyes perjogi helyzetek (Bp., 1952).
  • Életének humoros történeteit Öreg jogász tövistermése című kötetében adta ki 1969-ben.

Emlékezete[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00523/01346.htm, Beck Salamon, 2017. október 9.