Bartholomaeus Platina

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bartholomaeus Platina
IV. Szixtusz pápa és Bartholomaeus, Melozzo da Forlì freskója
IV. Szixtusz pápa és Bartholomaeus, Melozzo da Forlì freskója
Született 1421
Piadena
Elhunyt 1481. szeptember 21. (60 évesen)
Róma
Nemzetisége olasz
Foglalkozása történész, esszéista, író, könyvtáros, levéltáros
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bartholomaeus Platina témájú médiaállományokat.

Bartholomaeus Platina (Bartolomeo Platina), eredeti neve Bartolomeo Sacchi (Piadena, 1421Róma, 1481. szeptember 21.) Az itáliai reneszánsz korban latinul író olasz történész, esszéista, gasztronómus, író.

Életrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Platina a Cremonához közeli Piadenában született (Piadena latinul Platinát jelent).

Először besorozták katonának, majd Mantovában Ludovico III Gonzaga fiai házitanítójának lett kinevezve. 1457-ben Firenzébe ment és Argyropulos görög tudósnál elvégezte tanulmányait. 1462-ben Rómában, valószínűleg egykori tanítványának, Francesco Gonzagának, az akkortájt kinevezett bíborosnak a titkára lett.

Miután II. Piusz pápa átszervezte az abbreviátorok testületét (1463), és a tagok számát 70 főre növelte, Platinát 1464 májusában a testület tagjává választották.

Rómában aktív tagja lesz Johannes Bessarion bíboros tudományos körének és a Pomponio Leto vezette Római Akadémiának, ami 1464-ben jött létre (az intézmény tagjait a római vallás és archeológia foglalkoztatta és Epikurosz híveinek tekintették magukat).

Az őszinte élvezetekről és az egészségről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

De honesta voluptate et valetudine

Platina valószínűleg 1465 nyarán állította össze De honesta voluptate et valetudine („Az őszinte élvezetekről és az egészségről” ) című könyvét. Ez volt az első nyomtatott szakácskönyv. A könyvet először 1474-ben nyomtatták ki (első kiadását kis szériában, amely ugyan keltezetlen volt, de úgy vélik, hogy Ulrich Han német nyomdász által Rómában, akinek ott volt üzlete, 1467-től), majd számos kiadás jelent meg utána belőle, elterjesztve a a jó étkezésről szóló római elképzeléseket egész Nyugat-Európában. Ez a könyv részben asztali etikettre vonatkozó feljegyzéseket, háztartásra vonatkozó praktikus tanácsokat tartalmazott, másrészt recepteket, melyek többsége ténylegesen nem az ő receptjei voltak, hanem bevallottan Martino de Rossi comói szakács szakácskönyvéből („Libro de Arte Coquinaria”) való átvételek, akit Platina a szakácsok hercegének nevezett. Martinóval 1463 nyarán találkozott Albanóban, ahol Martino munkaadójának, a bíborosnak a vendége volt.

Platina és II. Pál[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. Pál pápa 1465-ben megszüntette az abbreviátorok testületét, így Platina a többi új taggal együtt meg lett fosztva az irodájától. Tiltakozásul írt egy röpiratot, követelve a pápától a korlátozások visszavonását. Amikor a pápa felszólította, hogy igazolja önmagát, szemtelenül válaszolt vissza rá és bebörtönözték az Angyalvárba, viszont négy hónappal később szabadon bocsátották azzal a feltétellel, hogy Rómában marad. 1468 februárjában kb. 20 másik humanistával ismét bebörtönözték eretnekség és a pápa élete elleni összeesküvés gyanújával (máshol az van, hogy a római akadémia tagjaival együtt bebörtönözték a pogány vallási szokások felélesztése és a pápa élete elleni összeesküvés vádjával: ez a helyes változat). Az utóbbi vádat bizonyíték hiányában ejtették ellenük, miközben az előbbi alól felmentették őket. Ugyanakkor a római akadémia tagjait erkölcstelenség bűnében bűnösnek találták.

1469. májusig volt börtönben. Szabadulása után ismét arra számított, hogy alkalmazni fogják II. Pál szolgálatában, a pápa azonban elutasította alkalmazását. Platina bosszúval fenyegetőzött és beteljesítette a fenyegetését, amikor IV. Szixtusz pápa javaslatára megírta a Pontificum Platinæ historici Liber de vita Christi ac Omnium pontificum qui hactenus ducenti fuere et XX-ot, amire magyarul a szakirodalomban „Pápák élete” címen szoktak röviden hivatkozni.

A pápák élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A könyvet 1474-ben fejezte be, 1479-ben adták ki Velencében. Ebben úgy festette le ellenségét mint kegyetlent és a tudomány főellenségét. Ez évszázadokon át befolyásolta a történelmi szakvéleményeket, csak a kritikus kutatás bizonyította be az ellenkezőjét. Más helyeken is szembeötlő a pártosság, különösen amikor az egyház állapotát dolgozza fel. Ennek ellenére ez a könyv mégis jelentős, mert a pápaság történelmének ez az első szisztematikus kézikönyve. Platina szükségét érezte a kritikus kutatásnak, kitért azonban a részletek vizsgálata elől. 1474 végéig vagy 1475 elejéig felajánlotta IV. Szixtusz pápának a kéziratot; ezt továbbra is a Vatikáni Könyvtárban őrzik. Elfogadása meglepetést okozhatott, de valószínűleg a pápának a kézirat teljes tartalmáról nem volt tudomása, kivéve azon részekről, amely érintette a pápa főpapi méltóságát.

Könyvtárosként és levéltárosként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Giovanni Andrea Bussi, Aleria püspöke halála (1475) után a pápa kiadta „Ad decorem militantis Ecclesiae” bulláját, amelyben formálisan is megalapította a könyvtárat és külön épületrészt biztosított a könyvtári anyag számára. A pápai palota északi szárnyának földszintjén létrehozta Róma első közkönyvtárát. Platinát kinevezte főkönyvtárosnak, évi 120 dukát fizetést kapott és hivatali lakhelyet a Vatikánban. Melléje segítőtársakat is rendelt a pápa, három asszisztens és egy könyvkötő dolgozott a könyvtárban. 1481-ben elkészült a könyvtár első katalógusa, ebben 3500 kódex volt felsorolva. A köteteket kölcsönözni lehetett.

IV. Szixtusz pápa a vatikáni könyvtár létrehozásán kívül a vatikáni levéltár ősét is létrehozta. Itt is fontos szerepet szánt Platinának: a pápa szorgalmazására elkészítette a római egyház legfontosabb privilégiumainak a gyűjteményét, amelynek fontosságát az összes évkönyvíró elismerte, még mindig a vatikáni levéltárban őrzik. Az előszóban Platina nemcsak az egyház iránti ellenséges érzületeket kerülte el, hanem még helyeselte is az eretnekek és szakadárok pápák általi megbüntetését, vagyis IV Szixtusznak – szimpátiajelzései által – sikerült megnyernie Platinát az egyház érdekeinek.

Fontosabb művei mellett írt több más kisebb jelentőségűt is: a Historia inclita Urbis Mantuæ et serenissimæ Familiae Gonzagæ című kötete a Gonzaga-család történetét dolgozta fel.

A De vera nobilitate (Az igazi nemességről) című kötete az egyéni képességek fontosságára hívja fel a figyelmet.

Pestisben halt meg Rómában, 1481-ben.

Kiadott munkák Platinától[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Contra amores (Szerelmi ügyek ellen, 1471-72?, 1504-ben kiadva) e-book
  • De honesta voluptate et valetudine (Az őszinte élvezetekről és az egészségről, 1465 körül, kinyomtatva 1475-ben) University of Glasgow Library
  • Vitæ Pontificum (A pápák élete, 1479) OSZK
  • Historia inclita urbis Mantuæ et serenissimæ familiæ Gonzagæ (Mantova története és a Gonzaga család) (1461-ben kezdte el, 1464-ig írta meg, 1469-ben fejezte be)
  • De Principe (A fejedelemről) (1470-ben írták, 1608-ban kiadva)
  • De optimo cive (A kiváló állampolgárról) (1474-ben írta meg, 1504-ben kiadva)
  • De falso et vero bono dialogi (A hamis és az igazi javakról) (kiadva 1504 körül)
  • De vera nobilitate ("Az igazi nemességről") (1475-1477 között írta meg, 1504-ben kiadva) e-book

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Világirodalmi lexikon X. (P–Praga). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1986. ISBN 963-05-3264-6 615. p.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Bartolomeo Platina című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]