Barnahátú hangyászmadár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Barnahátú hangyászmadár
Chestnut-backed Antbird - Sarapiqui - Costa Rica S4E9851 (26678050545).jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Hangyászmadárfélék (Thamnophilidae)
Alcsalád: Thamnophilinae
Nem: Poliocrania
Isler, Bravo & Brumfield, 2013
Faj: P. exsul
Tudományos név
Poliocrania exsul
(Sclater, 1859)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Barnahátú hangyászmadár témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Barnahátú hangyászmadár témájú kategóriát.

A barnahátú hangyászmadár (Poliocrania exsul) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a hangyászmadárfélék (Thamnophilidae) családjába tartozó Poliocrania nem egyetlen faja.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Philip Lutley Sclater angol ornitológus írta le 1859-ben, a Myrmeciza nembe Myrmeciza exsul néven.[3] Egyes szervezetek jelenleg is ide sorolják.[4]

Alfajai[szerkesztés]

  • Poliocrania exsul exsul (P. L. Sclater, 1859)
  • Poliocrania exsul occidentalis (Cherrie, 1891)
  • Poliocrania exsul niglarus (Wetmore, 1962)[3]

Előfordulása[szerkesztés]

Közép-Amerikában és Dél-Amerika északi részén, Costa Rica, Honduras, Nicaragua, Panama, Kolumbia és Ecuador területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők. Állandó, nem vonuló faj.[5]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 13,5–14,5 centiméter, testtömege 24–30 gramm.[3]

Chestnut-backed Antbird, El Paujil, Cololmbia (5746230497).jpg

Életmódja[szerkesztés]

Rovarokkal és más ízeltlábúakkal táplálkozik, de esetenként kisebb gyíkokat és békákat is fogyaszt.[3]

Szaporodása[szerkesztés]

Csésze alakú fészkét a talaj közelébe, a növényzet közé rejti.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe nagy, egyedszáma viszont csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. április 27.)
  2. Avibase. (Hozzáférés: 2019. április 27.)
  3. a b c d Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. április 27.)
  4. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. április 26.)
  5. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. április 27.)

Forrás[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]