Barnafejű zacskósmadár
Barnafejű zacskósmadár | ||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||
Psarocolius wagleri (Gray, 1845) | ||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Barnafejű zacskósmadár témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Barnafejű zacskósmadár témájú kategóriát. |
A barnafejű zacskósmadár (Psarocolius wagleri) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, azon belül a csirögefélék (Icteridae) családjába tartozó faj.[1][2]
Magyar neve, forrással nincs megerősítve.
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt John Edward Gray angol ornitológus írta le 1845-ben, a Cacicus nembe Cacicus Wagleri néven.[3]
Alfajai[szerkesztés]
- Psarocolius wagleri ridgwayi (van Rossem, 1934)
- Psarocolius wagleri wagleri (G. R. Gray, 1845)[2]
Előfordulása[szerkesztés]
Mexikó, Costa Rica, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Salvador, Panama, Belize, Kolumbia és Ecuador területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki erdők, valamint ültetvények. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése[szerkesztés]
A hím testhossza 35 centiméter, testtömege 214 gramm, a tojó 28 centiméter, 113 gramm.[3]
Életmódja[szerkesztés]
Kisebb gerincesekkel és ízeltlábúakkal táplálkozik, de fogyaszt gyümölcsöket és nektárt is.[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. március 27.)
- ↑ a b Az Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. március 27.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. március 27.)
- ↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. március 27.)
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. március 27.)