Bakody Tivadar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bakody József
BakodyTivadar.jpg
Született Bakody Tivadar József
1825. május 4.
Győr
Elhunyt 1911. március 29. (85 évesen)
Budapest
Állampolgársága
Gyermekei két gyermek:
Bakody József
SzüleiBakody József
Foglalkozása
Iskolái
A Wikimédia Commons tartalmaz Bakody József témájú médiaállományokat.

Bakody Tivadar József (Győr, 1825. május 4.Budapest, 1911. március 29.) magyar orvos, pedagógus, egyetemi tanár.

Családja[szerkesztés]

Apja Bakody József (1791–1845) orvos. Két gyermeke született: Bakody Amanda, akinek második férje Csiky Gergely (1842–1891) író, az MTA tagja volt. Fia Bakody Árpád (1858–1887) orvos.

Élete[szerkesztés]

A Budapesti Egyetemen bölcseletet tanult, majd a Lipcsei Egyetemen(wd) bölcsészeti és jogi tanulmányokat folytatott 1845 és 1848, külföldi tanulmányútja után kiadott egy 98 német nyelvű költeményt tartalmazó kötetet 1846-ban. 1846-47-ben Petőfivel jó barátságba keveredett, aki egyik versét kifejezetten jónak tartotta. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején Görgey Artúr főhadiszállásán honvéd kapitány volt. Orvosi tanulmányait csak 1850-ben kezdte meg és 1854-ben fejezte be a Bécsi Egyetemen. Külföldi egyetemeken folytatott tanulmányútja után Lembergben telepedett le, ahol a Lembergi Egyetemen(wd) 1860-ban a természet-gyógytan magántanárává képesítették, és ott saját költségén svéd gyógytorna-csarnokot építtetett. Atyjához híven a homeopátia irányát követte. 1861-ben visszatért Magyarországra. 1873-1905 között a hasonszenvészet rendkívüli tanára a Budapesti egyetem orvosi karán; a Bethesda és az 1798. május 28-án megnyitott budapesti Szent Rókus kórház főorvosa. Semmelweis Ignác tanainak propagátora volt. Sokat tett az elhanyagolt testgyakorlás felkarolása érdekében. 1863-ban kezdeményezte az első magyarországi nyilvános tornacsarnok létrehozatalát, 1865-ben pedig kezdeményezte a Pesti Torna Egylet megalapítását. Az Egyesség a hazában szabadkőműves páholy főmestere, később a nagypáholy főfelügyelője volt. 1873–1875 között szerkesztette a Hasonszenvi Lapokat.

Művei[szerkesztés]

  • Traumbilder. Gedichte. Pesth, 1846.
  • Lilien und Rosen. Gedichte. 2. Aufl. Wien. 1854.
  • Országos testgyakorlat. Pest, 1861. (Különnyomat az Orvosi Hetilapból)
  • A tüdőhólyagcsák hámja feletti vita. U. ott, 1865.
  • A hasonszenvészet jogigényei a tudomány és emberiség érdekében. U. ott, 1868.
  • Die Katarrhalische Pneumonie vom pathol.-histol. Standpunkte. Bpest, 1873.
  • A hurutos tüdőlob kór-szövettanilag tekintve. U. ott, 1874.
  • Emlékbeszéd dr. Almási Pál fölött. U. ott, 1876. (Ism. Kelet Népe 1876. 34. 35. sz.)
  • Eine psychologisch-philosophische Reflexion. U. ott, 1876.
  • A hasonszenvi iskola természettudományi módszere. U. ott, 1877.
  • Zur Verständigung noch einmal: Noumenorum non datur scientia. Leipzig, 1877.
  • Retorsion. Berlin. 1882.
  • Zur Reform der medicinischen Therapie. U. ott. 1882.
  • Hahnemann redivivus. Leipzig, 1883.
  • A Karyomitosis és a biologikus orvosszeri gyógytan alapelve Bpest, 1884. (Ugyanez németül. Berlin, 1884.)
  • Az orvosszeres tüneti antipyresis birálata. U. ott, 1884. (Különnyomat a Gyógyászatból. Ugyanez németül a Pester Med. Chirurg. Presseből 1885.)

A Hasonszenvi Lapoknak 1866-tól főmunkatársa és 1873 márciustól 1874 végéig szerkesztője volt.

Források[szerkesztés]