Bahmut
Bahmut (Бахмут) | |||
![]() | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | ![]() | ||
Terület | Donecki terület | ||
Járás | Bahmuti járás | ||
Község | Bahmut község (2019. június 26. – ) | ||
Rang | város Ukrajnában | ||
Alapítás éve | 1571 | ||
Polgármester | Olekszij Olekszandrovics Reva | ||
Irányítószám | 84500-84510 | ||
Körzethívószám | +380 6274 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 71 094 fő (2022. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 1 708,99 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 200 m | ||
Terület | 41,6 km² | ||
Időzóna | EET, UTC+2 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 36′ 01″, k. h. 38° 00′ 24″Koordináták: é. sz. 48° 36′ 01″, k. h. 38° 00′ 24″ | |||
Bahmut weboldala | |||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Bahmut témájú médiaállományokat. |
Bahmut (ukránul: Бахмут), 1924–2016 között Artemivszk járási jogú város Ukrajna Donecki területén, a donyeci-hátság bahmuti-mélyedésében 100 km-re északkeletre Donecktől, a Bahmutka folyó partján. A Bahmuti járás és Bahmut község székhelye. A település 2022 augusztusa óta a bahmuti csata helyszíne, amely az Ukrajna elleni orosz invázió egyik legvéresebb csatája.
Népessége[szerkesztés]
Története[szerkesztés]
A települést 1571-ben alapították mint határvédelmi erődítményt Bahmutovi-őrhely néven. A település a nevét a Bahmutka folyóról kapta. Az erőd a polgári lakosság megjelenésével fokozatosan megerősített településsé vált I. Péter 1701-ben adott parancsot a bahmuti vár építésére, amely 1703-ra el is készült. 1705-ben Bulavin kozák atamán elfoglalta Bahmut sóbányáját és ezzel vette kezdetét a doni kozákok felkelése. A felkelést kiváltó fő ok az volt, hogy I. Péter megtiltotta a kozákok számára a szakáll viseletét és előírta számukra az orosz ruházatot.
1876-ban a Bahmuti-katlanban jelentős kősó lelőhelyet tártak fel, ami után gyors fejlődésnek indult a sókitermelés. Az 1870-es években, miután megnyílt a Harkov–Bahmut vasútvonal, a bahmuti sóbányák az Orosz Birodalom sótermelésének 12%-át adták. 1913-ban Bahmutnak 28 000 lakosa, 2 kórháza, 4 középiskolája, 2 szakiskolája, közkönyvtára és 36 különböző üzeme volt. 1924-ben keresztelték ét a várost Fjodor Szergejev ukrán kommunista vezető illegalitásban viselt fedőneve (Artem vagy Artyom) után Artemivszkre (oroszul: Artyomovszk).
1951-ben az elhagyott sóbányákat felhasználva megalapították az Artemivszki pezsgőgyárat, Európa legnagyobb pezsgőgyárát.