Babyrousa celebensis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Babyrousa celebensis
Kan példány
Kan példány
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Cetartiodactyla
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Disznóalakúak (Suina)
Család: Disznófélék (Suidae)
Alcsalád: Babyrousinae/?Suinae
Nemzetség: Babyrousini
Nem: Babyrousa
Perry, 1811
Faj: B. celebensis
Tudományos név
Babyrousa celebensis
Deninger, 1909
Szinonimák
  • Babyrousa merkusi De Beaufort, 1964
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Babyrousa celebensis témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Babyrousa celebensis témájú kategóriát.

A Babyrousa celebensis az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a disznófélék (Suidae) családjába és a Babyrousinae/Suinae alcsaládjába tartozó faj.

Rendszertani besorolása[szerkesztés]

A Babyrousa celebensist, mint minden más Babyrousa-fajt, a babirussza (Babyrousa babyrussa) alfajaiként tartották számon, vagyis a tudomány egy fajnak tekintette az összes példányt. De miután alaposan átvizsgálták az előfordulási területeiket, a méreteiket, a szőrzetük mennyiségét, valamint a felső állcsontot áttörő agyarak méretét és alakját, a biológusok négy fajra osztották fel a korábbi monotipikus taxont. Ily módon az „eredeti babirussza” elterjedése a Buru szigetre és a szomszédos Sula-szigetekre szorult vissza.[1]

Előfordulása[szerkesztés]

Ez a disznófaj az Indonéziához tartozó Celebesz nevű sziget északi részén, valamint a közeli Lembeh-szigeteken él.

A vadászata és az erdőirtások, azaz élőhelyének elvesztése erősen veszélyezteti, emiatt a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) sebezhető fajként tartja számon ezt az állatot.[2]

Megjelenése[szerkesztés]

Az állat fej-testhossza 85-110 centiméter, míg testtömege akár 100 kilogramm is lehet.[3] E disznófaj kanjának két pár, nagy agyara van; ezekből egy pár átdöfi az állat felső állcsontját és nagy ívben a homlok felé hajlik; egyes példányoknál a túl nagy agyarak a koponyát is átdöfik.[4] A koca esetében az agyarak kisebbek, és nem döfik át a felső állcsontot.[5] A teste és a farka vége majdnem teljesen szőr nélküli, emiatt jól látszik a szürkés bőre.[3]

Életmódja[szerkesztés]

A Babyrousa celebensis főleg a folyók és tavak melletti nádasokat és trópusi esőerdőket választja élőhelyül, ahol a szűr aljnövényzetben rejtőzik el. A szürkés-barnás, szőr nélküli bőre jó rejtőszínt biztosít az erdők árnyas talaján.

Ez a faj, főleg a szaporodási időszakban kisebb, körülbelül tucatnyi fős kondákat alkot.

Fogságban[szerkesztés]

A világon nem sok állatkert tart ilyen állatot, ahol pedig mégis van ott fenn áll a beltenyészet veszélye.

2006-ban a koppenhágai állatkertben véletlenül párosítottak egy Babyrousa celebensis kant egy házisertés (Sus scrofa domestica) kocával. A találkozásból 5 darab hibrid malac lett; ezek megtartották a babirusszákra jellemző agyarakat, azonban a színezetük változatos lett.[6]

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Meijaard, E. and Groves, C. P. (2002). Upgrading three subspecies of Babirusa (Babyrousa sp.) to full species level. IUCN/SSC Pigs, Peccaries, and Hippos Specialist Group (PPHSG) Newsletter 2(2): 33-39.
  2. Leus, K. & Oliver, W. (2008). Babyrousa celebensis. In: IUCN 2008. IUCN Red List of Threatened Species. Downloaded on 15 November 2008.
  3. a b Meijaard, E., J. P. d'Huart, and W. L. R. Oliver (2011). Babirusa (Babyrousa). Pp. 274–276 in: Wilson, D. E., and Russell Mittermeier|R. A. Mittermeier, eds. (2011). Handbook of the Mammals of the World. Vol. 2, Hoofed Mammals. ISBN 978-84-96553-77-4
  4. http://scienceblogs.com/tetrapodzoology/2010/03/08/babirusa-impales-own-head/
  5. Nash, D. (February 23, 2010). The many babirusa species (babirusas, part VI). Archiválva 2012. május 6-i dátummal a Wayback Machine-ben Scienceblogs. Accessed May 1, 2012
  6. Archivált másolat. [2014. december 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. augusztus 21.)

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]