Babos Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Babos Sándor
Született 1919. május 24.[1]
Budapest[1]
Elhunyt 1974. december 24. (55 évesen)[1]
Budapest[1]
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Iskolái
Sírhelye Farkasréti temető (CC-482. fülke)[2][3]
SablonWikidataSegítség

Babos Sándor (Budapest, 1919. május 24.Budapest, 1974. december 24.) magyar állatorvos, parazitológus, entomológus, az állatorvostudományok kandidátusa.

Élete[szerkesztés]

Babos Sándor 1919-ben született Budapesten, Babos Sándor állami ipariskolai tanár és Fischer Izabella fiaként. A Ludovika Akadémián végzett, 1940-ben avatták hadnaggyá. A második világháborúban a kecskeméti 4. ezred állományában katonai, illetve frontszolgálatot teljesített, többször megsebesült, 1945-ben tartalékos főhadnagyként szerelt le. 1946 és 1947 között Budapest Székesfőváros városmérési kirendeltségénél szolgált, majd az Agrártudományi Egyetem Állatorvos-tudományi Karának hallgatója lett, ahol 1951-ben szerzett állatorvos-doktori diplomát.[4]

1950 és 1952 között a Kar ösztöndíjas gyakornokaként dolgozott Kotlán Sándor mellett. 1952-től az MTA Állategészségügyi Kutatóintézet tudományos munkatársa, 1962-től tudományos főmunkatársa volt 1974-es nyugdíjazásáig. 1961-ben az állatorvos-tudományok kandidátusa lett.[5]

A magyarországi állatorvosi parazitológia egyik megalapítója volt, az állati élősködők élet- és kórtanával, valamint rovartannal, főleg az atkák vizsgálatával foglalkozott. Elsőként dolgozta fel Magyarország kullancsfaunáját, kutatásait később kiterjesztette Közép-Európa kullancsfaunájára is, valamint tisztázta a magyarországi nyúltüdőférgesség oktanát, elterjedtségét, a betegséget okozó fajok fejlődését, illetve az általuk okozott elváltozások kórfejlődését. A Magyar Parazitológiai Társaság alapító tagja és vezetőségi tagja volt, munkáját 1965-ben Akadémiai Díjjal ismerték el. Szakértőként részt vett a Vietnami Demokratikus Köztársaság parazitológiai kutatásainak megszervezésében, a vietnami kormány a Ho Si Minh-emlékéremmel tüntette ki. Közel félszáz tanulmányt és tudományos közleményt publikált.[6]

Felesége Farkas Márta volt, két gyermekük született. 1974-ben hunyt el Budapesten.[4]

Főbb művei[szerkesztés]

  • Buzogányfejű férgek – Acanthocephala (Bp., 1955)
  • Élősködő fonálférgek 3. – Nematoda parasitica 3. (Bp., 1958)
  • A magyarországi leporidák tüdőférgességéről (kandidátusi értekezés, 1961)
  • Die Zeckenfauna Mitteleuropas (Bp., 1964)
  • Kullancsok – Ixodidea (Bp., 1965)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]